Ezekbe a hibákba könnyű belefutni a korai káposztafélék ültetése során

A hosszúra nyúlt tél után alig várjuk az első, március végén, április elején ültetett primőrök szedését. Az ide sorolható hidegtűrő zöldségfélék (fejes káposzta, karalábé, kelkáposzta, fejes saláta, zöldhagyma, hónapos retek stb.) gyakori növényei a hobbi- és házikerteknek. Termesztésükkel kapcsolatban van néhány olyan buktató, amit sokan nem ismernek, évről évre elkövetnek, és kedvüket vesztik a termesztésüktől. Pedig ezek a hibák elkerülhetők lennének, megelőzésükre szeretnénk felhívni kertészkedő olvasóink figyelmét.

Fajtaválasztás

A korai káposztatermesztés sikerének alapja a jó fajtaválasztás. Az említett zöldségfélék közül valamennyi esetében meglehetősen gazdag a fajtaválaszték, sokszor ez nehezíti meg a választást. Ha korán akarunk szedni, korai, rövid tenyészidejű fajtákat kell választani.

Ezek nemcsak azért alkalmasabbak a primőrtermesztésre, mert hamarább szedhetők, számos egyéb környezeti tulajdonságuk is, mindenekelőtt a hidegtűrő képességük és kisebb fényigényük (rövidebb nappalok és gyengébb nappali megvilágítás hatására is jól teremnek) alkalmasabbá teszi őket a zord, szélsőséges tavaszi hetek elviselésére, amit a későbbi ültetésű nyári, még kevésbé a hosszú tenyészidejű tárolási és ipari fajták nem viselnek el.

Ezektől a korai fajtáktól ne várjunk rekordtermést, abból adódóan, hogy rövid a tenyészidejük, csak kevesebb zöldtömeget képesek fejleszteni. Kiültetéstől számítva a szedésük az alábbiak szerint alakul egy átlagos (nem túl hideg!) tavaszi időjárás esetén:

fejes káposzta: 60-90 nap,
kelkáposzta: 60-70 nap,
karfiol: 45-70 nap,
brokkoli: 55-65 nap és
karalábé: 40-50 nap.

Gyakran az ízük sem az, mint ami a később szedhető fajtáké, de tárolásra és hosszabb konyhai eltartásra sem alkalmasak, szinte minden esetben az azonnali felhasználásuk ajánlott.

A korai karfiolt május végén, június elején már szedhetjük – fotó: Dr. Terbe István

Kiültetés ideje és tenyészterület

Általában a korai, hidegtűrő szabadföldi káposztafélék március közepétől kirakhatók a szabadba, de

az idei év kifejezetten hideg tavaszi időjárása inkább a hó végi szaporítást indokolja.

A karfiol és a brokkoli egyébként is valamivel érzékenyebb a hidegre, mint a fejes vagy a kelkáposzta, nem is beszélve a karalábéról, amely a tartós hideg hatására (nem kell fagypont körüli hőmérsékletnek lenni, elég hozzá a tartós + 5-7 C⁰) termés (gumó) képzés nélkül magszárat fejleszt. Ez akkor is előfordulhat, ha a szaporítóban fázik az egyébként egészségesnek tűnő palánta!

Sűrűbbre ültethetők, mert a kisebb termésükből, kevesebb lombozatukból adódóan lényegesen kisebb a tenyészterület-igényük, mint a nyári és őszi fajtáknak:

• fejes káposzta: 40-50 cm-es sortávolság és 35-40 cm-es tőtávolság,
• kelkáposzta azonos vagy valamivel kisebb területre ültethető, mint a fejes káposzta: 35-45 cm-es sortávolság és 30-35 cm-es tőtávolság,
• karalábé: 25x25 vagy 30x30 cm-es tenyészterületre, négyzetes kötésbe,
• karfiol: 40-50 cm-es sortávolság és soron belül 30-40 cm-es tőtávolság és
• brokkoli: 50 cm-es sortávolság és 40-50 cm-es tőtávolság.

A jó palánta ismérvei

A korai káposztaféléket palántáról szaporítjuk, ami lehet szálas palánta (kopasz vagy csupasz gyökerűnek is mondják), de még jobbak a kisebb-nagyobb földlabdásak (tápkockás és cserepes palánták). A káposztafélék korai termesztésre kifejezetten alkalmasak az olcsóbb, a tápkockásnál kisebb földtömeget tartalmazó tálcás palánták (1. kép).

Korai káposztafélék szaporítására kiválóan alkalmasak a tálcában nevelt (úgynevezett tálcás) palánták – fotó: Dr. Terbe István

Vásárláskor nem árt meggyőződni a növény egészségi állapotáról, azaz legyen egészséges zöld levélzete, vastag (nem megnyúlt) szára, dús, hófehér gyökere. Nem előny a túlfejlett, sok levelet hordó palánta. Az ilyen növény minden bizonnyal elöregedett (a hideg miatt tovább tartották a palántanevelőben), lassabban indul gyökeresedésnek, növekedésnek.

Ültetési körülmények

Az ültetőágyat jobb még ősszel felásni, és tavasszal, közvetlenül a palánták kihelyezése előtt csak a felületét simára gereblyézni. Ha a forgatást ősszel végezzük, akkor tavaszra jól megülepszik a talaj, amiben jobban gyökeresednek a palánták.

Nedves talajba ültessünk, és a kirakást követően is öntözzünk. Vizes talajba könnyebb úgy belehelyezni a palántákat, hogy a gyökerek nem törnek, nem szakadnak, nem sérülnek meg. Nagyon fontos az ültetést követő beöntözés, amivel a gyökerekhez mossuk a talajt, nem lesz üreges a felső, sekély gyökérközeg, amiben jobb és gyorsabb az eredés.

Mint termesztői kérdés, mindig felvetődik az ültetéskor szükséges starter trágyázás. A korai káposztaféléknek csekély a tápanyagigényük, így csak minimális mennyiségű indítótrágyára van szükségük, különösen akkor, ha ősszel – mint ahogy a káposztatermesztési javaslatokban is szerepel – bőségesen szerves trágyázták a talajt. Ilyenkor 1-2 dkg/m² vegyes műtrágya kiszórása elegendő.

Ami viszont biztos, hogy hasznos minden palántázott zöldségféle esetében a kiültetéskor vagy az azt követő egy-két napban kiadott foszforsúlyos lombtrágya, amely a kezdeti kritikus szakaszon, amikor még a gyökerek igazán nem vesznek részt a tápanyagfelvételben, átsegíti a növényt a tápanyaghiányon.

Ültetés utáni ápolás, esetleges fagyvédelem

Nem tudni, hogy milyen lesz a március végi hetek időjárása, számíthatunk-e egy gyors melegedésre, vagy marad továbbra is a hűvös március, április eleje. Ilyenkor sokat segíthet a fátyolfóliás fagyvédelem. A könnyű tüllszerű anyagot (0,18 g/m²) a palántákra teríthetjük annak veszélye nélkül, hogy a leveleket vagy a szárat letörjük (2. kép).

A növényekre fektetett vagy meghajlított drótból, vesszőből készített bordázatra helyezett fátyolfólia alkalmas a fagyvédelemre – fotó: Dr. Terbe István

Jobb a nedvesített talaj és a beöntözött növények fölé helyezni, a vizes talajnak nagyobb a fajhője, tovább tartja a meleget, és a fólia belső falán is egy vékony páraréteg képződik, ami megakadályozza hajnalban a meleg távozását. Napközben a takaró eltávolítható, újabb fagyveszélyes hajnalok és éjszakák kivédésére kora délután újra a növényekre helyezhető. Egy ilyen takaró, ha jól van kezelve, nyáron nincs kitéve a napsugárzásnak (árnyékolt helyen tárolják), évekig eredményesen használható.

Betakarítás és szedés

Már május közepétől a karalábét, a többi káposztafélét május végétől, június elejétől kezdhetjük betakarítani. Rövid tenyészidejükből adódóan a vetésforgóban jól elhelyezhetők, fő- és másodnövények ültethetők, illetve vethetők utánuk.