A bak­té­riu­mos be­teg­sé­gek el­le­ni vé­de­lem A bur­go­nya bak­té­riu­mos be­teg­sé­gei csak ese­ten­ként okoz­nak prob­lé­mát a ter­mesz­tés so­rán, az utób­bi évek­ben vi­szont egy­re több kárt okoz­nak. El­ső­sor­ban a Fe­ke­te szártő - és ned­ves gu­mó­rot­ha­dás (Erwinia spp.), rit­káb­ban a bur­go­nya bar­na rot­ha­dást oko­zó Ralstonia solanacearum bak­té­rium vált ki je­len­tős ál­lo­mány­fer­tő­zést. A kór­oko­zók szán­tó­föl­di meg­je­le­né­se év­já­ra­ton­ként el­té­rő. A je­len­le­gi csa­pa­dé­kos­nak in­du­ló év­já­rat – a 2005. évi szin­tén csa­pa­dé­kos év után – ked­vez a be­teg­ség kiala­ku­lá­sá­nak. A tá­ro­lás so­rán fel­lé­pő bak­té­riu­mok okoz­ta meg­be­te­ge­dé­sek szin­tén csak ese­ten­ként for­dul­nak elő. Azon­ban nem le­het fi­gyel­men kí­vül hagy­ni azt a tényt, hogy a bak­té­rium­mal fer­tő­zött té­te­lek ese­tén op­ti­má­lis kör­nye­ze­ti vi­szo­nyok mel­lett igen sú­lyos fer­tő­zé­sek ala­kul­hat­nak ki, ame­lyek azután je­len­tős ter­més­vesz­te­sé­gek­hez ve­zet­nek a szán­tó­föl­dön és a tá­ro­ló­ban egyaránt. A bak­té­riu­mos fe­ke­te szártő és ned­ves gu­mó rot­ha­dás (Erwinia spp.) el­len egész­sé­ges ve­tő­gu­mó hasz­ná­la­tá­val, 4 éves ve­tés­for­gó be­tar­tá­sá­val és a pan­gó vi­zek kiala­ku­lá­sá­nak megaka­dá­lyo­zá­sá­val, szak­sze­rű tá­ro­lás­sal (farm­hi­gié­nia) és el­lenál­lóbb faj­ták ter­mesz­té­sé­vel vé­de­kez­he­tünk leg­ha­té­ko­nyab­ban. Az újab­ban Ma­gyaror­szá­gon is fel­lé­pő, de még ka­ran­tén be­teg­ség­nek szá­mí­tó bak­té­riu­mos bar­na rot­ha­dás kór­oko­zó­ja a Ralstonia solonacearum el­len szin­tén egész­sé­ges ve­tő­gu­mó hasz­ná­la­tá­val és a 4 éves ve­tés­for­gó szi­go­rú be­tar­tá­sá­val és farm­hi­gié­nia al­kal­ma­zá­sá­val vé­de­kez­he­tünk. Eze­ket a be­teg­sé­ge­ket leg­gyak­rab­ban az im­port ve­tő­gu­mó­val hur­col­juk be. A bur­go­nya­vész el­le­ni vé­de­ke­zés A bur­go­nya ve­ge­tá­ció­ja so­rán a bur­go­nya­vész (Phytophthora infestans) okoz­za a leg­na­gyobb prob­lé­mát, ugyanis nem­csak a lom­bo­za­tot ké­pes ká­ro­sí­ta­ni, ha­nem le­mo­sód­va a ta­laj­ba a gu­mót is fer­tőz­he­ti. Hosszan tar­tó csa­pa­dé­kos, mér­sé­kel­ten me­leg idő­já­rás ese­tén –mint ami­lyen je­len­leg is van - a tel­jes lom­bo­zat el­pusz­tul­hat. A csa­pa­dék­kal, il­let­ve az ön­tö­ző­víz­zel le­mo­só­dott kór­oko­zó a gu­mók egy ré­szé­nél – a bak­té­riu­mok­kal együtt – már a szán­tó­föl­dön rot­ha­dást okoz­hat, míg a meg­ma­ra­dó gu­mók tü­net­men­te­sek ma­rad­nak és a tá­ro­lás so­rán vál­nak haj­la­mos­sá a rot­ha­dás­ra és to­vább­fer­tő­zés­re. A kór­oko­zó mi­cé­lium – ese­ten­ként iva­ros for­má­ban is - te­lel át – el­ső­sor­ban a gu­mók­ban – de át­te­lel­het a nem meg­fe­le­lően meg­sem­mi­sí­tett szár­ma­rad­vá­nyok­ban is a ta­laj­ban. A lomb­zá­ró­dást kö­ve­tően szá­mít­ha­tunk a fer­tő­zés kiala­ku­lá­sá­ra. (1. kép) A kiala­ku­ló barnafoltok szé­lén kép­ző­dő sza­po­rí­tó szer­vek a szél út­ján ter­jed­nek egyik le­vél­ről a má­sik le­vél­re, és víz­csepp je­len­lé­té­ben csí­ráz­nak, majd a lég­ző­nyí­lá­so­kon ke­resz­tül ke­rül­nek be a nö­vény­zet­be. Az el­ső per­me­te­zés idő­zí­té­se Ha az ál­lo­mány még ke­vés­bé zárt, ilyen­kor a levelek gyor­san fel­szá­rad­nak - és ha a kör­nye­zet­ben sincs kiala­kult fer­tő­zés - ak­kor a fer­tő­zés esé­lye ki­csi. A leg­jobb, ha megelő­ző per­me­te­zést kontakt ha­tá­sú szer­rel vé­gez­zük ak­kor, ha a kör­ze­tünk­ben meg­je­lent a fer­tő­zés, vagy ha a fer­tő­zés­hez ked­ve­zőek az idő­já­rá­si kö­rül­mé­nyek –mint je­len­leg is -, de leg­ké­sőbb még a lomb­zá­ró­dás előtt. Az el­ső per­me­te­zés­sel va­ló kés­le­ke­dés kü­lö­nö­sen a fo­gé­kony faj­ták­nál koc­ká­za­tos. A to­váb­bi per­me­te­zé­sek idő­zí­té­se A to­váb­bi per­me­te­zé­sek szük­sé­ges­sé­ge és idő­zí­té­se a fer­tő­zé­si ve­szély nagy­sá­gá­tól függ. A ve­szély nagy­sá­ga a fer­tő­zé­si for­rás táb­lán­kon, vagy a kör­nye­ze­té­ben va­ló meg­lé­té­től, az idő­já­rá­si kö­rül­mé­nyek­től (az ön­tö­zés is nö­ve­li a fer­tő­zé­si ve­szélyt), a nö­vé­nyek nö­vény­vé­dő szer­rel va­ló bo­rí­tott­sá­gá­tól és az adott faj­ta ér­zé­keny­sé­gé­től függ. Az át­la­gos ha­tás­tar­tal­mú sze­rek 7-10 nap­nál to­vább nem nyúj­ta­nak vé­del­met. Ha a per­me­te­zés után esik az eső (vagy ön­tö­zünk), ak­kor a csa­pa­dék mennyi­sé­gé­től és in­ten­zi­tá­sá­tól függ a fun­gi­cid ha­tás­tar­ta­má­nak csök­ke­né­se. Ku­ta­tá­sok azt bi­zo­nyí­tot­ták, hogy egy 10-15 mm-es eső (ön­tö­zés) ál­ta­lá­ban 1 nap­pal rö­vi­dí­ti meg a gom­ba­ölő­sze­rek ha­tás­tar­ta­mát. A to­váb­bi vé­de­ke­zé­sek­re ál­ta­lá­ban ak­kor nincs szük­ség, ha a fitoftóra sporulációjára ked­ve­zőt­le­nek az idő­já­rá­si kö­rül­mé­nyek: szá­raz, na­pos nap­pa­lok, me­leg, szá­raz éj­sza­kák. Azon­ban mi­helyt az idő­já­rás meg­vál­to­zik (esős, pá­rás), vagy ön­töz­ni kez­dünk, vagy a szer ha­tás­tar­ta­ma le­jár, ak­kor új­ra per­me­tez­nünk kell. Ha ön­tö­zé­ses kö­rül­mé­nyek kö­zött tör­té­nik a bur­go­nya ter­mesz­té­se, ak­kor min­dig ön­tö­zés előtt kell per­me­tez­ni, hogy az ön­tö­zés ide­je alatt – ami­kor a fer­tő­zés ve­szé­lye na­gyobb –le­gyen vé­dett a bur­go­nya! A 2. és min­den to­váb­bi vé­de­ke­zést ön­tö­zött te­rü­le­ten 7-8 na­pon­ként, a je­len­le­gi fitoftórára ked­ve­ző idő­já­rás ese­tén, ha a lom­bo­zat már zá­ró­dott, ak­kor 5-6 na­pon­ként a biz­tos vé­de­lem ér­de­ké­ben el kell vé­gez­ni. A ki­jut­ta­tás­hoz ja­va­solt per­met­lé mennyi­ség: 400-600 l/ha. Dr. Kruppa Jó­zsef