A gyakorló szakemberek rendszeresen találkoznak a kártevővel, megítélésük szerint az terjed, s vele együtt a kártétel mértéke is emelkedik. Ezzel szemben a szakirodalom, legyen az egyetemi oktatási anyag, tudományos közlemény, a kártevő jelentőségét és a védekezés módját legtöbbször annyival elintézi, hogy a vértetűfürkész betelepítése és a szelektív rovarölő készítmények használata megoldotta a vértetű okozta problémakört.
Kicsit tekintsünk vissza
A kártevő Észak-Amerikából jött át Európába a XVIII. században, de Magyarországon csak 1885 óta ismert. Gyorsan szaporodó és terjedő fajról van szó, így az 1900-as évek elején rendszeres és súlyos károkat okozott. Ezt sikerült visszaszorítani 1926 után a vértetűfürkész betelepítésével. Valóban csökkent is a kártevő népessége egészen a második világháborút követő évekig. Ekkor kezdődött a klórozott szénhidrogének növényvédelmi célú használata, s ezek a készítmények a parazitoidokat nagyobb sikerrel pusztították, mint a kártevőt, így a vértetűnépesség ismét emelkedésnek indult.
Gyorsan szaporodó és terjedő faj a vértetű
A szénhidrogéneket felváltó foszforsav-észter hatóanyag család jobb hatékonysággal fékezte a kártevő felszaporodását, így az ide tartozó készítmények rendszeres használata a vértetűnépességet alacsony szinten tartotta. Sajnos a vértetűfürkészt is kiemelkedő hatékonysággal pusztította, de ezt kevésbé észleltük, mert a kártevőnépesség alacsony szintje miatt nem hiányoltuk a parazitoidok segítségét. Amint ismeretes, a foszforsav-észter hatóanyagcsoport is eltűnt, gyakorlatilag már csak egy-két engedélyezett készítmény védelmezi az utolsó állásokat.
A napjainkban használatos szelektív rovarölő hatóanyagok (és ezek formulázott termékei) ismét ellentmondásos eredményt produkáltak. Egyik várakozás szerint a szelektivitás támogatja a vértetűfürkész felszaporodását, s az pedig féken tartja a kártevőt. A másik vélekedés szerint a szelektivitás a vértetűnek kedvez, vagyis nem elég hatékonyak a készítmények ellene. Gyakorlati megfigyelések szerint a vértetű továbbra is gond, egyre inkább sűrűsödő gond.
A kártevő jellemzése
Alaktanából csak egy jellemzőt emelnék ki, a hátát 3-5 mm hosszú, fehér viaszszálak tömege fedi be, s ez okozza a „vattacsomó” látványt. A viaszszálak fontos tulajdonsága, hogy a folyadékokat lepergetik a kártevőről, valószínűleg ez a magyarázata a ellenálló képességének.
A hátát 3-5 mm hosszú, fehér viaszszálak tömege fedi be, s ez okozza a „vattacsomó” látványt
A faj életmódjában több tényező is figyelemre méltó, amelyek segítik a túlélést, a fajfenntartást és a faj terjesztését. Igaz, hogy az ivaros szaporodás hazánkban nem működik, de a nőstények szűznemzése nagy számban biztosítja a népességgyarapodást. A tavaszi felszaporodást biztosítja a szűznemzéssel világra hozott 130-180 lárva egy-egy áttelelt nőstény esetében.
A kártevő két helyen is telel, kisebb részük a korona védelmet adó részein. Ebben két tényező is segíti, egyik az egyre inkább enyhe telek, a másik pedig a lárvák kiemelkedő tűrőképessége, akár a -17 oC-os hideget is túlélik. A másik telelő helye a fák gyökérnyaki része, vagy éppen a gyökerek. Már a nyár elején megjelennek a szárnyas szűznemző egyedek, amelyek a faj terjesztését is szolgálják.
A fagyos tél mellett a nyári meleggel szemben is toleráns a kártevő, de meg kell jegyezni, hogy a nyári hőség idején a telepek növekedése megáll, sok esetben méretük – a kártevő tömege – csökken.
Tápnövényköre viszonylag szűk, legáltalánosabban az almafákon találjuk telepeit. A termesztésben levő almafajták érzékenysége különböző, de az alanyok érzékenységében is jelentős eltérést tapasztalunk, pl. az M4-es alany kimondottan fogékony a kártevő fertőzésére, míg az M9-es kevésbé. Az MM típusú alanyokat is a kevésbé fogékony kategóriába sorolják.
A fák koronáján belül megtelepszik a sebzéseken, tipikusan a metszési felületeken, a telepek terjedése fokozott az új hajtásokon, a vízhajtásokon.
Összességében a túlzott N-trágyázással erős növekedésre serkentett, sűrű lombkoronát és nagy lombtömeget nevelő fák kimondottan kedvező körülményeket teremtenek a kártevő számára.
Almán kívül körtén, birsalmán vagy madárbirsen, berkenyén, galagonyán is megtalálhatjuk.
A túlzott N-trágyázással erős növekedésre serkentett, sűrű lombkoronát és nagy lombtömeget nevelő fák kimondottan kedvező körülményeket teremtenek a kártevő számára
A károsítás tüneteit valószínűleg mindenki ismeri, ezért csak röviden: a szívogatás nyomán a sejtburjánzás indul el, ami göcsörtös, daganatos formák megjelenését eredményezi, s ezek jól láthatók télen és a metszés időszakában is. Sajnos ezek a daganatok a végén felrepednek, rákosodnak és elhaláshoz vezetnek.
A lombkoronában a „vattacsomók” formájában megjelenő telepek jelzik kártevőt, s a telepek gyarapodásán, terjedésén, esetleges visszaesésén mérhetjük a fertőzés erősödését vagy csökkenését.
A védekezés lépései
Az előbbi hosszas leírás azt hivatott elősegíteni, hogy találjuk meg a kártevő „gyenge pontjait”, amelyekre felépíthetjük a védekezési technológiát. Először is tudomásul kell venni, hogy nincs egy és végleges megoldás. A fa gyökérnyaki részén és a gyökereken telelő tömeg minden tavaszon újraindítja a fertőzést, s az hihetetlen gyorsasággal bekövetkezik.
Második tétel, hogy a vértetűfürkész rendkívül hasznos segítőtársunk, nélküle a jelenlegi engedélyezett növényvédőszer-paletta használatával nem tudjuk megoldani a kártevő visszaszorítását. Éppen ezért
a növényvédőszer-használatban a fürkészek kímélése elsődleges szempont kell hogy legyen.
Ma már általánosan teret nyert az integrált termesztés, integrált növényvédelem. Ez a szemlélet, a komplex megközelítés szükséges a kártevő elleni védekezési technológia kidolgozása során is.
- Első lépésként a telepítés tervezése során a fajtaválasztás közben a piaci igények mellett a vértetű-fogékonyságra is figyeljünk. (Fogékony fajták pl. Jonathan, Golden delicious, Starking, Húsvéti rozmaring.) Tegyük ezt az oltvány megrendelése (előállítása) során is, lehetőleg vértetű fertőzésére kevésbé fogékony alanyt válasszunk (pl. MM106, MM 111, Ottawa 8).
- A telepítési rend, a koronaforma és a kialakítás során törekedjünk a szellős korona kialakítására.
- A tápanyagellátás során kerüljük a zöld tömeg burjánzását kiváltó indokolatlan N-túlsúlyt.
- A metszés útján és a fák terhelésével csökkentsük a vízhajtások kialakulását. A metszés során zárjuk és kezeljük a vágási sebeket.
- Metszés közben vagy azt követően (a megfigyelések alapján) érdemes alapos törzs- és ágápolást végezni, a kolóniák maradékait felszámolni, sebeket megtisztítani és újra kezelni.
Vegyszeres védekezés
A vegyszeres védekezések tervezésénél figyeljünk a vértetűfürkész kímélésére. Ez a parazitoid a nyár folyamán fokozatosan szaporodik fel, általában a nyár közepétől észlelhető jótékony hatása. Ha a vértetű elveszti viaszszálait, bőre láthatóvá válik, megsötétedik, az egyed keménnyé válik, akkor biztos, hogy a vértetűfürkész parazitálta, a lárvája benne fejlődik. Amennyiben a vértetű testén kerek lyuk jelenik meg, az már a fürkész kirepülését jelzi.
A vértetűfürkész egygazdás parazitoid, vagyis szorosan kötődik gazdaállatához, életmódját is követi. Ez azt jelenti, hogy ameddig a kártevő szaporodik, a fürkész is azt teszi. Amikor a kártevő telelőre vonul, akkor a fürkész is követi, pontosabban tojásait a telelőre vonuló kártevő egyedeibe rakja, s a fürkész lárvaalakban ott telel. A vértetűvel együtt lejut a fák gyökérnyaki részéhez vagy a gyökerekhez. Tavasszal a fürkészcsapat egy része ott marad, a gyökereken károsító vértetveket parazitálja.
A vegyszeres védekezések tervezésénél figyeljünk a vértetűfürkész kímélésére
Kezdjük a lemosó permetezéssel. Itt nemcsak a koronát kell alaposan bevonni, hanem érdemes a fák gyökérnyakát is kibontani, és oda is nagy adagban juttatni a permetléből. A telelő kártevők ellen általánosan bevált az olajos lemosás, s ez itt is működik. Az olaj bevonja a kártevő telelő alakját, megszünteti a légzés lehetőségét, így a kártevő „befullad”. A vértetű esetében az előbbi kedvező hatás mellett a viaszréteg feloldásával is segít a termék. Itt említjük meg, hogy a könnyű nyári olajok csoportjába tartozó készítményeket a tenyészidőszak alatt is lehet használni, akár célzottan a kolóniák bevonására.
A tenyészidőszakban alkalmazható készítmények listája elég rövid, s ismerjük el, hatásuk nem tökéletes. Éppen ezért a védekezést időben el kell kezdeni.
Az első kolóniák formálódása a nagyobb lombozat kifejlődése előtt, a vázágakon megkezdődik. Ilyenkor még jobban el lehet érni a kártevőt, akár részleges, csak a vértetű-kolóniákra irányított kezelést is tehetünk.
A hatóanyag 2 úton érhet el a kártevőhöz. Első a kártevő táplálkozását használja, vagyis egy felszívódó és a növényben mozgó vegyület a szívogatás útján eljut a kártevőbe. A másik a kontakt hatás, vagyis a hatóanyag eléri a kártevő felszínét, s ott felszívódik. Ez utóbbi a vértetűnél kevésbé járható, hisz a viaszbevonat lepergeti a folyadékot a felszínéről, így az ott nem tud felszívódni.
Az engedélyezett növényvédő szerek listáján található több termék is káliszappan hatóanyaggal. Általában III. forgalmi kategóriájú készítményekről van szó, s a kártevők gyérítésére ajánlják (a levélfelület tisztítása mellett). Ilyen termékkel, bő mennyiségben adott oldattal, célzott kezeléssel a kártevőt védő viaszbevonatot megszüntethetjük – feloldja azt, s a vértetű kiszárad. Tehát gyérítésre valóban használható, de a másik használati mód a főpermetezés előkészítése ezzel, s amikor a kártevő már „védtelen”, akkor a fő készítménnyel permetezni. Ezzel elősegítjük a kontakt hatást, s így a felszívódó hatással együtt hatásos lesz a kezelésünk.
A védekezést időben el kell kezdeni
Az engedélyezett készítmények sora csökken, így a vértetű ellen a neonikotinoidok csoportjába tartozó termékek közül egyetlen maradt, a Calypso 480 SC. (Engedélyezett almában a Mospilan 20 SG és 20 SP is, de a célkártevők között a vértetű nem szerepel!) A Calypso 480 SC használata ajánlott a tenyészidőszak első felében (tavasz, nyár kezdetén), s lehetőség szerint a kialakuló kolóniákat megcélozva.
Az engedélyezett készítmények listáján szerepel egy további, viszonylag új termék, a Movento. Hatóanyaga a rovarok lipid-bioszintézisét gátló, felszívódó tulajdonságú anyag. A termék az AKG-programokban használható, s felszívódó jellegéből adódóan az előbb kifejtett – eltérő táplálkozási mód – alapján a vértetűfürkész itt sincs közvetlen veszélyben. Használatát a gyártó közvetlen virágzás után javasolja, illetve a kártevő-kolóniák újbóli növekedése esetén a kezelést megismételni.
Neem Azal-T/S: ez a készítmény almában almalevél-aknázómolyok ellen engedélyezett, de az engedélyokirat a vértetűt nem nevesíti! A termelők tettek olyan megfigyeléseket, hogy a vértetűnépességet is csökkentette. A termék hatóanyaga egy természetes kitinszintézis gátló, vagyis megállítja a rovarok fejlődését, s egyúttal a táplálkozását, így 5-7 nap alatt elpusztulnak. Levélbe felszívódik, de onnan nem mozdul, a keringéssel nem jut tovább. III. forgalmi kategóriába sorolt, s integrált és ökotermesztésben is használható. A parazitoidokra nem veszélyes.
A fotók a szerző felvételei.
