A héten elkezdődött az aratási idény. A zöldborsószezonra a hűtőházakban az előkészületek megtörténtek, az átvétel ütemezéséről a gazdákkal egyeztettek. A zöldborsót követi majd az árpa, a repce, a búza.
Az elkövetkező két hónap az aratásról szól majd. Hogy milyen lesz a nyár – száraz vagy csapadékos –, az majd elválik, az azonban biztos, hogy meleg lesz. Az aratást követően a tarlóhántást mindenki igyekszik minél előbb elvégezni. Részben azért, hogy a táblákon a vízveszteséget csökkentse, részben azért, hogy a talajba került szárrészek minél előbb lebomoljanak. Persze azért is, hogy a korán lekerülő borsó után a másodvetést minél előbb elvégezhessék.
A zöldborsó szállításának előkészítése – fotó: Shutterstock
A nyári melegben még mindig sokakban felmerül a kérdés: juttassunk-e ki baktériumokat a tarlóhántáshoz vagy a másodvetés alá? Élve maradnak-e a nyári melegben, vagy inkább halasszuk az őszi vetések elé a használatukat?
A hazai klímán élő talajbaktériumok kapcsán leszögezhetjük, hogy a nyári magas hőmérsékletre nem érzékenyek. Gondoljunk csak arra, hogy az istállótrágya érlelése vagy a hulladék komposztálása során annak belsejében 40-60 °C-ot is mérhetünk. Ami az alkalmazásuk során kritikus tényező lehet, az a gyors kiszáradás és a tartós UV-sugárzás. Hogy e két kényes hatást hogyan kerülhetjük el, a következő írásban részletesen taglaljuk majd.
A talajbaktérium-oltás hasznosságát vitató másik fontos kérdés, hogy az oltást követően a kijuttatott törzsek mennyi ideig maradnak a területen, vagyis mennyi ideig képesek hatásukat kifejteni. Valóban ez az igazán fontos és fogas kérdés! Hogy erre választ kapjunk, először is azonosíthatóvá kell tenni a kijuttatott törzseket.
Ehhez el kell készíteni azok genetikai térképét, amivel azután már elkülöníthetők egymástól az oltóanyaggal kijuttatott baktériumok azoktól, amelyek már korábban is a területen voltak, még akkor is, ha egyazon törzshöz tartoznak. Egy törzsben lévő rasszok ugyanis tulajdonságaikban jelentősen eltérhetnek egymástól.
Egy ilyen géntérkép elkészítése időigényes, és csak nagyon jól felszerelt mikrobiológiai laborháttérrel bíró, nagy tudású mikrobiológusok képesek rá. Nem véletlen, hogy a hazánkban forgalomban lévő talajoltó készítmények közül jelenleg csak kettő esetében készült ilyen.
A genetikai térkép alapján már elvégzett vizsgálatok arra azonnal rávilágítottak, hogy a talajoltás elsősorban ott eredményes, ahol az oltóanyag előállításánál figyelembe vették a talaj pH-ját.
Ha nem ismerjük talajunk kémhatását, könnyen meghatározhatjuk lakmuszpapírral vagy egyszerű pH-mérő műszerrel
Ahol a talaj pH-jának nem megfelelő, azt nem toleráló törzsek kerülnek kijuttatásra, ott ezek fölszaporodása korlátozott marad, és életciklusuk rendkívül megrövidülhet, mint az alábbi keretezett részből kitűnik.
|
Az az oltóanyag, amelynek előállításánál nemcsak a benne szereplő törzsek működésének hasznosságát, hanem a rájuk gyakorolt környezeti hatásokat is – elsősorban a talaj kémhatását – figyelembe vették, a teljes tenyészidő alatt kifejti hatását. Ez kiterjed többek között – mint azt laboratóriumi provokációs kísérletek is bizonyították – a talajból fertőző növénykárosító gombák és baktériumok visszaszorítására.
4. kép: A BioFil Szárbontó hatása a Fusarium graminearum növekedésére
Bal: kontroll. Jobb: kezelt. 35 napos lemezek.
5. kép: A BioFil Szárbontó hatása a Sclerotinia sclerotiorum növekedésére
Bal: kontroll. Jobb: kezelt. 28 napos lemezek.
6. kép: A BioFil Normál hatása az Aspergillus niger növekedésére
K: kontroll. N: BioFil Normál. 6 napos lemezek.
7. kép: A BioFil Lúgos hatása a Phoma lingam növekedésére
A, K: kontroll. B: kezelt. L: BioFil Lúgos. 10 napos lemezek.
A két ábra (8-9. kép) jól mutatja, hogy még a semleges kémhatástól eltérő talajok esetében is kifejti hatását a jól megválasztott oltóanyag. Az eddigi vizsgálatok arra már rávilágítottak, hogy ellentétben a korábban feltételezettekkel, a különböző baktériumtörzsek felszaporodása nem lineárisan történik, hanem hullámvonalat mutat.
Ennek okát még kutatják, de ez a jelenség nyilván összefügg a talaj hőmérsékletével, víztartalmával és valószínűleg a növényzet gyökérzetének változásával is. Mert ne felejtsük el, hogy ezek a szervezetek szimbiózisban élnek egymással.
A genetikai térkép bizonyítja, hogy egy hatékony oltóanyag a talaj tápanyag-szolgáltató potenciálját olyan mértékben képes eltolni, hogy az a növény tenyészidejének a végéig többlettápanyagot szolgáltasson. Ezen túl azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a második, de különösen az egyetlen harmadik generációs oltóanyag a talaj szerkezetében is – már közel az istállótrágya hatásával egyező – változást eredményez. Ennek eredményeként a talaj vízgazdálkodása javul, és ezzel a termésingadozás jelentősen csökken.
