A termesztés biztonsága feltétele a jövő exportjának – ami nálunk is kérdéses –, nagymértékben befolyásolja az időjárás, mindenekelőtt a kései fagyok, valamint a tömegesen és rapszodikusan jelentkező kártevők és betegségek is (káposztabolha, rizoktóniás palántadőlés, peronoszpóra, fuzárium, alternária).
Nem hiszem, hogy minden esetben a szélsőséges időjárástól trágyázással, csupán a jó kondíció által megmenthetők lennének a növények, de azt igen, hogy a rendszeresen jelentkező talaj menti fagyokat, kisebb lehűléseket, tömeges gombás fertőzéseket, abiotikus fejlődési rendellenességeket (pl. ödéma, termésrepedés, levélbarnulások stb.) a jó kondícióban lévő növények kisebb károsodás mellett viselik el.
Nem különleges hatású műtrágyák használatáról van szó, csupán azoknak az ismereteknek a pontosabb és következetesebb alkalmazásáról, amelyeket a nagyobb gyakorlattal rendelkező termesztők tudnak, ismernek, csak elfelejtik, jelentőségüket időnként alábecsülik.
Általában elmondható, hogy a primőrök termesztése a gyorsabban melegedő homokon vagy homokos vályogokon történik, amelyeknek köztudottan alacsonyabb az agyagtartalmuk és a humusztartalmuk, ebből következően kisebb a tápanyagmegkötő képességük. Ezzel két vonatkozásban is kell számolni:
• a kiszórt, talajba dolgozott műtrágyák gyorsabban kimosódnak, és
• a kijuttatott műtrágyák hatása közvetlen, fokozott mértékben érvényesül.
A korai káposztafélék gyökérzete, szemben a hosszú tenyészidejű kései fajtákéval, sekélyen hatol a talajba, nem képez nagy tömeget, a palántázás következtében többnyire bojtos jelleget ölt. A mindössze 10-15 cm-es mélységben átszőtt talajból néhány öntözés után kimosódik a nitrogén, de még a kálium is veszélybe kerülhet. (A foszfor esetében ilyen jelenséggel nem kell számolni!)
Noha a koraiak nitrogénigénye töredéke a kései fajták nitrogénfelhasználásának, szükség lehet a fejtrágyázás megismétlésére, azaz többszöri fejtrágyázásra.
Ezt indokolja a műtrágyázás közvetlen és fokozott mértékű hatása is! Nincs nagy pufferkapacitása a talajnak, illetve csak kevés, ebből adódóan a talajba nagyobb koncentrációban kerülő anyagoktól (műtrágyáktól) nincs a gyökérzet védve.
A hajtatott és korai szabadföldi káposztafélék évek óta jó exportcikknek bizonyultak az északi országok, de néhány nyugati ország piacán is – fotó: Shutterstock
A káposztafélék nem tartoznak az úgynevezett „sóérzékeny” növények kategóriájába – talán a kínai kel és a karfiol ez alól kivételnek mondhatók, ebből adódóan lehetséges lenne a magasabb sóindexértékkel rendelkező műtrágyákból is az egyszerre kiadható, nagyobb adagokat választani. A korábban említett okok miatt azonban mégsem javasolunk 30-50 kg/ha-nál, azaz 3-5 g/m2-nél több hatóanyagnak (N) megfelelő nitrogén és 80-100 kg/ha-nál, azaz 8-10 g/m2-nél több hatóanyagnak (K2O) megfelelő kálium műtrágyát alkalmankénti kiszórni.
A primőröknek alacsony a szárazanyagtartalma, lazább a szövetállományuk, mint a tárolási és ipari fajtáknak. Ha csak ilyen szempontok alapján értékelünk (pl. tárolhatóság, ipari feldolgozás), nincs is nagyon szükség a talaj káliumtartalmának növelésére, azaz a káliumtrágyázásra, amely köztudottan kedvezően hat ezekre a terméstulajdonságokra.
A kálium hatással van a sejtnedv-koncentrációra, a sejt közötti járatokban elhelyezkedő és ott mozgó oldatok töménységére. Mivel a töményebb oldatok fagyáspontja alacsonyabb, így
a káliummal jobban ellátott növény kevésbé érzékeny a fagyra.
Az egyszeri nagyobb adagú nitrogéntrágyázásra a karalábé különösen érzékeny. A diónyi méretet meghaladó gumó esetében már ne vagy csak nagyon indokolt esetben használjunk nitrogént, és az öntözést is folyamatosan kisebb adagokban, de gyakrabban, ügyelve a kiegyenlített talajnedvességre végezzük! Ebben a fejlettségi fázisban már nagy a termésrepedés veszélye!
Egyenetlen öntözés és nagy adagú nitrogéntrágyázás hatására könnyen felreped a karalábé – A szerző felvétele
A kálium-túladagolással vigyázni kell, mert ugyan javítja a fagytűrő képességet és a képződő vastagabb sejtfalak hatására a betegségekkel szembeni ellenálló-képességet, a szállíthatóságot, de a talajoldatban lévő magas K-ionkoncentráció – akárcsak a szikesedésre hajlamos talajok vagy a szikesítő hatású öntözővizek – akadályozza a kalcium felvételét, amely jellegzetes mészhiánybetegség formájában (belső levélszélbarnulás) jelentkezhet pl. kínai kelnél, súlyos esetben fejes káposztánál.
A kínai kel jellegzetes élettani betegsége a belső levélbarnulás, amit a túlzott K-trágyázás is kiválthat – A szerző felvétele
A karfiol nemcsak hőmérséklet szempontjából számít kritikus növénynek, a mikroelemek hiányából adódó betegségek is hamarabb felléphetnek a termesztése során. Meszesebb talajokon a bórhiány, savanyúbb talajokon (Nyírségi termőtáj) a molibdén hiánya (whiptail betegség) okozhatja a rózsák foltosodását és barnulását. Ezek esetében lombtrágyák, illetve mikroelem-tartalmú komplexek használata indokolt.
A karfiol esetében a napégés mellett a molibdén és a bór mikroelemek hiánya is okozhat termésbarnulást – A szerző felvétele
Trágyázáskor mindig a talaj tápanyagtartalmából kell kiindulni. Közepes tápanyagszint esetén a korai káposztafélék esetében a következő tápanyagigénnyel lehet számolni:
• nitrogén (N): 80-130 kg/ha
• foszfor (P2O5): 20-30 kg/ha
• kálium (K2O): 90-200 kg/ha
Magas tápanyag-ellátottságú talajok esetén 25-50 százalékkal csökkentsük, alacsonyak esetében ugyanennyivel növeljük az adagot!
