Mindössze néhány nagy gazdaság termel az Alföldön és Fejér megyében tárolási és ipari répát – az viszont örvendetes, hogy korai és friss fogyasztási árúból jó és elegendő a kínálat. Jelentős kereslet lenne, de az alacsony szerződési árak, az átvétel körüli anomáliák lanyhuló termesztési kedvet váltanak ki a gazdák részéről. Koránt sem állítom, hogy a gyakorlatban fellelhető számos élettani fejlődési rendellenesség az oka a rossz jövedelmezőségnek, de látva és ismerve a termesztésben jelentkező gondokat, vélhető, hogy bizonyos mértékig a fiziológiai – nem fertőző – betegségek okozta terméskiesés és minőségi hibák is közrejátszanak az ingadozó termésátlagokban, a rossz jövedelmezőségben.
Osztom véleményem azokkal a növényvédő szakemberekkel, akik úgy vélik, hogy napjainkban az abiotikus (nem fertőző) tényezők nagyobb mértékben okoznak minőségi károkat és terméskiesést, mint a fertőző betegségek (gombás, baktériumos, vírusos kórokozók) és kártevők együttvéve.
A sekély talajművelés – aminek részben következménye a jelenlegi belvízhelyzet is – a zöldségfélék közül leginkább a gyökérféléket sújtja. „Az olcsóbb sekélyművelést át kell értékelni: ha az eszköz vizet át nem bocsájtó talpat gyúrt a talajba, akkor a száraz és csapadékos idényben egyaránt nagy a kockázat. Több és nem várt veszteségek keletkeznek a jónak hitt, de valójában tárcsatalp-, eketalp-tömörödéssel lerontott talajokon.” – írja egyik ismert, talajműveléssel foglalkozó szakemberünk. Ugyan a gyökérzöldségféléket – ellentétben a burgonya- és káposztafélékkel – nem soroljuk a talaj minőségével szemben legigényesebb, magas humusztartalmú talajokat igénylők közé, mégis számos fejlődési rendellenesség vezethető vissza a termesztő közegre, mindenek előtt a felületesen, sekélyen elvégzett őszi talajművelésre.
Terméstorzulás petrezselyemgyökéren – fotó: Némethyné
A petrezselyem esetében gyakrabban, de a sárgarépafajtáknál is felfedezhető terméstorzulás, elágazás, amit okozhat gyomirtó szer, fonálféreg fertőzés is, de döntően a rögös, sekély talajnak tulajdonítható. 
Termés deformáció sárgarépán – fotó: Némethyné
Száraz évjárt esetén, 45-50 KA értéknél kötöttebb talajokon ugrásszerűen megnő az úgynevezett „szegletes termés”-ek aránya, ilyen esetben a répatest keresztmetszete nem kerek, hanem lapos, „szegletes” lesz. Ipari répák esetében kisebb, de friss fogyasztásra és tárolásra szánt árunál jelentősebb értékcsökkenést jelent. A sűrű növényállomány többnyire a kisüzemekben szokott gondot okozni, ahol nem alkalmaznak precíziós vetést és az egyelést is felületesen végzik el. A sűrűn kelt répa termései összetekerednek, összecsavarodnak, deformálódnak és így értékesíthetetlenné válnak. A ritkítást akkor célszerű elvégezni, ha a növények vastagsága eléri az 1-2 mm-t, de semmi esetre sem túl fejlettek.
Összecsavarodott termések a túl sűrű vetés következményei.
Az apró olajos magvak, mint a petrezselyemé vagy a sárgarépáé, csak optimális feltételek mellet duzzadnak meg és még úgyis lassan indulnak csírázásnak. A rossz minőségű magágy, a cserepesedésre hajlamos talajfelület, nem egyszer pedig a mély vetés tovább rontja a kelést. Kombinált vetésforgókban ritkábban, zöldséges forgóban gyakrabban előfordul, hogy a magas induló-tápanyagszint is (pl. nagyadagú starter trágya, magas EC) hozzájárul az elhúzódó, esetenként gyenge, hiányos keléshez.
A répa repedésének oka a tenyészidő végén adott sok csapadék és nitrogén.
Az elmúlt évben tömegesen jelentkezett a répa repedése, ami a sok csapadéknak volt betudható, de hasonló tünetek alakulhatnak ki egy átlagosan csapadékos évben is, ha a nitrogén fejtrágyázásra nagy adagban, későn kerül sor. Ez ellentmondani látszik annak a szabálynak, mely szerint a répának fokozatosan kell növelni a talajban a tápanyagszintet, ugyanis kezdetben – 2-3 hónapon keresztül – alig van tápanyagfelvétel, nyár közepétől pedig igen intenzív a tápanyag-hasznosítás. Azonban szeptember közepére, végére be kell fejezni a N-fejtrágyázást annak érdekében, hogy ne legyen nagy a romlásból adódó tárolási veszteség és a termésrepedés.
A nanti típusú (hengeres alakú) és kevés lomblevéllel rendelkező fajtáknál, főleg bakhátas termesztésnél – síkművelésnél ritkábban – jelentkezik a sárgarépa zöldfejűség-betegsége, amely során a fény hatására a termés teteje (feje) a levelek közelében megzöldül. A védekezés egyszerű, egy-kétszeri feltöltögetéssel a jelenség megelőzhető. Míg a szabadföldi répánál a sok fény, hajtatásban a fényhiányból adódó levél megnyúlás, etioláltság okozott gondot a sárgarépa hajtatóknak. Nem csak a megnyúlás, sokkal inkább a laza szövet miatt a levelek szakadása teszi különösen nehézzé a répa csomózását. A fólia és üvegfelület tisztán tartásával, ritkább növényállomány alkalmazásával védekezhetünk a jelenség ellen.
A retkek esetében gyakori a pudvásodás, amelyet sokan fajta-tulajdonságnak vélnek, mások az öregesedés jelének, túlfejlődésnek tulajdonítanak. Az említett okok valóban nagymértékben összefüggésben vannak a pudvásodással, de a rendszertelen vízellátás, a többszöri hervadásig szomjaztatott növény hatással van a belső szövetek elhalására, az üregesedés kialakulására. Főleg olyan állományban gyakori, erőteljes a fellépése, ahol a nitrogén-kálium arány a trágyázások során nem volt megfelelő, azaz a nitrogénhez képest kevés káliumot használtak. Legtöbbször ezt a növény a termés fakó színével is jelzi.
