Tegyük tisztába: hogyan tápláljuk a szabadföldi paprikát?

A lombozat mint a tápanyagellátás zavarait leginkább és legkorábban tükröző növényi szerv analitikus vizsgálata a hiánytüneteknek előrejelzésére logikusnak tűnik – egyre többen is alkalmazzák a zöldségtermesztésben –, de a mintavételből adódó hibák jelentősek lehetnek (levél elhelyezkedése, kora, egészségi állapota, fajta, mintavétel ideje stb.), ebből adódóan az értékek gyakran jelentős szórást mutatnak.

Nitrogénhiány és nitrogén-túladagolás

A nitrogénhiány enyhébb, átmeneti formája a tápoldatos termesztésben is előfordul. Az első tünetek az alsó levelek sárgulásával, a hajtások növekedési ütemének csökkenésével járnak. Tartós hiány hatására – ami intenzív körülmények között szinte kizárt – a paprikabogyók megnyúlnak, húsfaluk vékony marad, az alsó levelekről a klorózis átterjed a középső, majd a fiatalabb levelekre, miközben az idős leveleken nekrotikus foltok mutatkoznak.

A nitrogénhiányban szenvedő növény gyökérzete fehér színű, vékony, kevésbé elágazó, hosszúra nyúlt. Mint tünettel a nitrogén túladagolásával gyakrabban lehet találkozni, mint a hiánnyal. Ennek kapcsán két eset lehetséges:

• Ha elegendő (bőséges) nedvességgel párosul – erős lombozatot, vastag szárképződést eredményez, maga a növény később kezd virágozni, és rosszul köt, gyökérzete fehér, egészséges.
• Amennyiben vízhiánnyal együtt jelentkezik, a növény a sókártétel jellegzetes tüneteit mutatja (vékony szár, sötétzöld levelek, barna gyökérzet).

Egyes tápelemek átmeneti hiánya a legkorszerűbb termesztési körülmények között is előfordul – fotó: Envato

Foszforhiány

A foszforhiány a tenyészidőszak első felében, palántaneveléskor, valamint közvetlenül a kiültetést követően szokott fellépni. Az ilyen paprika a növekedésben erősen visszamarad, vékony szárat, feltűnően gyenge gyökérzetet fejleszt, későn virágzik, rosszul köt. Az első levelek fonáki oldalán barnás zöld, vöröses zöld elszíneződés tapasztalható, hasonlóan a korai kiültetéskor tapasztalható hideghatásához.

Káliumhiány

A kálium a nitrogénhez hasonlóan az alsó levelek sárgulásával jelzi a hiányt. Míg a nitrogén esetében az egész levélzet kisárgul (az erek is), a káliumnál a főerek és az erek által határolt levélszövet még a lomb lehullásakor is élénkzöld marad. A sárgulás mindig a levél hegyén kezdődik, és a levélnyél irányába halad. Annak ellenére, hogy a paprika kénből viszonylag sokat épít be a szervezetébe, hiányával a hagyományos termesztésben csak elvétve találkozhatunk, de a tápoldatos és vízkultúrás technológiában a hibás tápoldat-összeállítás miatt elő szokott fordulni.

Kénhiány

A kénhiányban szenvedő növények növekedésben alig maradnak el az egészséges növényektől. A kénhiányklorózis, ami hasonlít a nitrogénhiányhoz, nem az alsó, hanem a fiatalabb leveleken mutatkozik először.

A termőtalajok megválasztásakor figyelemmel kell lenni a paprika toxikus anyagokkal szembeni nagyfokú érzékenységére – fotó: Envato

Kalciumhiány

A kalciumhiány a paprikatermesztésben a leggyakrabban előforduló élettani betegség. Legritkábban a talaj alacsony mésztartalma okozza, gyakoribb kiváltó ok az ionantagonizmus (konkurens elemek túlsúlya) és a kalcium nehéz mozgásából adódó, növényen belüli átrendeződés lassú volta, hiánya.

Tekintettel arra, hogy a növényen belül a nitrogénhez vagy a káliumhoz hasonlóan nem képes átépülni, a hiánytünetek először a fiatalabb leveleken, sárgulás formában jelentkeznek. Azonban a paprikára nem a leveleken jelentkező klorózis a jellemző hiánytünet, sokkal inkább az ún. csúcsrothadás-betegség, a bogyó bibepont felöli oldalán beszáradt barna folt képződése.

A fajták közötti kalciumhiány iránti érzékenység mértéke nagyon eltérő, vannak paprikafajták, amelyeken ritkábban fordul elő, ilyenek a fűszertípusok, ugyanakkor a fehér, kúpalakú termésűek szöveti szerkezetüknél fogva különösen hajlamosak a betegségre.

Vashiány

A vas a makro- és a mikrotápelemek között átmenetet képez, a felvett mennyiséget alapul véve inkább makroelem, viszont az élettani hatását és a hiánytüneteket illetően inkább a mikroelemekhez áll közelebb. Hiányát legtöbbször akadályozott felvehetősége okozza, ami rendszerint valamilyen talajhibára vezethető vissza (pl. magas pH, ion-antagonizmus), de a tápoldatos termesztésben gyakran a túlöntözésből adódó talajlevegőtlenség, vízzel való túltelítődés váltja ki.

A hiány először a fiatal leveleken, hajtásokon jelenik meg, a levélerek közötti szövetek kihalványodnak, majd az újból fejlődő leveleken egyre világosabb, fehérebb érközi szövet képződik. A hiány előrehaladtával nemcsak az ér közötti mező, de a vékony erek is kifakulnak.

Magnéziumhiány

Magnéziumhiány a támrendszeres paprikahajtatásban gyakran megfigyelhető, nem a legalsó, de mindig az idősebb leveleken eredményez érközötti sárgulást. A káliumhiánnyal könnyen összetéveszthető, tekintettel arra, hogy a klorózis csak az érközötti szövetekre terjed ki, maga a levélér zöld marad. Valamivel élénkebb sárga, vöröses sárgább, mint a káliumhiány, és rendszerint a levélnyél irányából indul, szemben a káliumhiánnyal, amely a levél csúcsán kezdődik.

Nem tartozik a talaj szerkezeti tulajdonságaihoz, de a termőtalajok megválasztásakor figyelemmel kell lenni a paprika toxikus anyagokkal (pl. gyomirtó szerek) szembeni nagyfokú érzékenységére, előfordulhat, hogy vetésforgóban a kukorica után ilyen jellegű gond adódik (1. kép).

Gyomirtó szer hatása paprikán – fotó: Dr. Terbe István

A növény tápanyagigénye nemcsak a fajtától, a termésmennyiségtől és a környezeti tényezőktől függően változik, abban jelentős szerepet játszik a növény kora is.

Foszforból a csírázást követően és a virágzás idején a lombtömegéhez képest viszonylag sokat halmoz fel a paprika.

A nitrogénfelvétel dinamikája ettől eltér, legintenzívebb a lombnövekedés időszakában és a termésképzés kezdetén.

A káliumfelvétel többnyire a nitrogénfelvétel ütemét követi, ami a tenyészidő végére csökken.

Azonban a kálium esetében a fehér termésűekhez képest a színesedő fajtáknál némi különbség állapítható meg, ezeknél a káliumszükséglet kb. 10-20%-kal magasabb, és a tenyészidő végig igénylik a káliumfejtrágyát (2. kép).

A színesedő paprikafajták (kápia és paradicsom alakú) több káliumot igényelnek – fotó: Dr. Terbe István