A múlt hét azt a tipikusan nyárias időjárást hozta, ami a magas hőmérséklet és a gyakori heves esők együttesét jelenti. Gyakorlatilag mindennap esett, s ez maradt még a hétvégére is, sőt e hét elején is előfordult heves zivatar. Miután ezek egy-egy térségben kialakuló heves esők voltak, nehéz lenne általános érvényű mennyiséget megmondani, de mindenképpen megállapítható, hogy az ország nagy részén hullott eső, s jelentős mennyiségben.
A melegben, ami a következő napokban talán még melegebb is lesz, erős a kipárolgás, s ez folyamatosan magas relatív páratartalmat biztosít, pl. a gombabetegségek számára is. Így egyelőre nem a növényvédelmi helyzet „megnyugvásáról”, hanem a tartósan magas fertőzési nyomásról, a kártételi veszélyhelyzetről kell beszélnünk. Most ugyan pár nap napsütéses meleget ígér a Meteorológiai Szolgálat, de a jövő héten már ismét érkezhetnek csapadékos napok, bár ebben még van némi bizonytalanság.
Amerikai fehér medvelepke-hernyófészek.
Az őszi kalászosok közül az őszi árpa már az érés fázisában jár, egy-két táblán megindultak a kombájnok. A meleg és a szárazodó időjárásban várhatóan felgyorsul az ősziek érése, az őszi búza állománya is általánosan sárgul, bár egyelőre még inkább a meleg fekvésben, homokon vagy gyengébb minőségű talajon.
A sok eső miatt több táblán – a táblák 10-30%-án – megdőlés látszik, az érő kalászokon a korompenész felszaporodása megkezdődött. Károsítók közül továbbra is a fuzáriumos kalászfertőzés a legjelentősebb, a múlt héten – még a csapadékos napok előtt – a betegség előfordulási gyakorisága nőtt. Gyenge-közepes mértékű kalászfertőzöttség látható, de nem ritka a kalászok teljes kifehéredése (egész növény). A csapadékos és párás időjárás hatására helyenként tovább emelkedett a fertőzöttség, elsősorban a betegségre érzékeny fajtákon. A kalászok ~6-15%-án (technológia, fajta függvényében) látszik a betegség tünete.
Az aratás előtti időszakban a gabonaszipolyok jelentősebb számban mutatkoznak a gabonatáblákban (jellemzően az Alföldön). A poloskák továbbra is alacsony népességgel fordulnak elő, a kártétel is alacsony, legfeljebb észlelési szintű.
Gabonaszipoly őszi búza kalászán.
Érik az őszi káposztarepce is. A magvak feketés színűek, megkezdődött az állományok deszikkálása.
A betegségek terjedésének kedvezett az időjárás, még a szárazabb időszakokban is, mert az egy-egy alkalommal érkező zápor biztosította a páratartalmat (amely az állomány alsó részében amúgy is mindvégig magas volt). A szklerotínia előfordulási gyakorisága a táblák mélyebb fekvésű részein 8-12%-os. A szárfertőzöttség mértéke is növekedett, 10-75% között alakult, illetve kisebb hányadban teljes növénypusztulás látható.
A fómás szárfoltosság továbbra is kisebb jelentőségű fertőzöttséggel van jelen, de folyamatos a tünetek erősödése. A száron általában 10-15%-os a fertőzöttség mértéke, a betegség területi elterjedése technológiától függően 1-5%-os. Ez esetben a fajták/hibridek ellenállósága sokat javít vagy ront a helyzeten (kísérletben fómaellenálló hibriden pl. átlagosan 0,5%-os gyakorisággal volt jelen a betegség).
Közepes-erős mértékre növekedett a lisztharmat károsítása a leveleken, száron. A becők ~1-5%-a fertőzött gyenge mértékben.
A becők alternáriás foltossága is növekedett, de ez szintén erősen technológiafüggő. Általában gyenge mértékű a fertőzöttség, egy-két táblán azonban közepes mértékű a betegség károsítása. A betegségek további károsítását a deszikkálás és a betakarítás gátolja meg.
Napraforgónál általános a csillagbimbós állapot, a kedvező időjárásban gyorsan fejlődik a növény. A levéltetvek legfeljebb gyenge mértékű fertőzöttsége látható, de a párás időjárás kedvező a kártevőnek, a kolóniaképzése erősödik. Az atkák és tripszek kártétele nem növekedett, továbbra is maradt a gyenge mértékű fertőzöttség. A mezei poloskák betelepedése megkezdődött, de egyelőre még alacsony az egyedszám.
Az alsó leveleken gyenge mértékű alternáriás levélfoltosság-fertőzés látható, a növények ~30-50%-án. Helyenként az alsó levelek (1-2 levél) barnulása, száradása is jellemző.
A napraforgóperonoszpóra primer tünetei elvétve megtalálhatóak. A gyakori esőzések hatására a fehérpenészes korhadás betegség tünetei szórványosan megjelentek. A levéltetű kolóniaképzése erősödik a párás, meleg időjárás következtében. A parlagfű fejlődése intenzív, 20-30 cm-es növénymagasság jellemző.
Alternáris levélfoltosság napraforgón, alatta parlagfű.
A kukorica intenzív növekedésben van, az Alföldön a szármegnyúlás, címerhányás előtti állapotban találjuk, a Dunántúlon ehhez képest párnapos elmaradásban van.
A fénycsapda fogása alapján a Dunántúlon kicsit késve, de megindult a kukoricamoly rajzása, de továbbra is alacsony népesség jellemző. Az Alföldön viszont a fogási eredmények szerint a kártevő rajzása folyamatos, a csapadékos időjárás kedvező feltételeket teremtetett a tojásrakáshoz, illetve a lárvakeléshez. Elvétve megfigyelhetőek az állományokban a kártétel nyomai, ebben az időszakban indokolt a védekezés ellenük.
Az amerikai kukoricabogár lárvakártételét szórványosan észleltük. Az imágórajzás megfigyeléséhez már érdemes kihelyezni a csapdákat.
Elvirágzott a burgonya, a csapadékos időjárásban tovább növekedett a lombozata, de ezzel együtt nő a gumója is. Sok esetben a szár megdőlése is megfigyelhető. Az alternáriás levélfoltosság-fertőzöttség kismértékben növekedett (gyenge-közepes fertőzés). A fitoftóratünetek erősödése a kezeletlen (vagy rosszul időzített védekezéssel érintett) területeken növekedett, ott gyenge-közepes fertőzöttség látható. Nagyüzemi és rendszeresen permetezett állományban észlelési szintű a betegség.
Továbbra is fontos a lomb védelme, hogy megakadályozzuk annak korai pusztulását, illetve a fertőző anyag lemosódását a gumókra. A meleg, csapadékos, párás időjárásban a betegség lappangási ideje rövid, 4-5 nap. A magas páratartalom szintén kedvez az újabb fertőzéseknek.
A burgonyabogarak legfeljebb gyenge fertőzöttséggel vannak jelen a védett területeken, ott főleg imágók látható, tojások, lárvák már nem.
A cukorrépa-állományok lombja is záródik a sorban, megkezdődik a répatest fejlődése. A cerkospórás levélfoltosság-fertőzöttség foltokban erősödött, a kórokozó számára kedvező időjárás hatására, azonban a megbetegedett levelek aránya többnyire alacsony mértékű. A levéltetvek létszámában gócszerű emelkedés mutatkozott.
Őszi ültetésű fokhagymaállományokban gyakori a héjak leválása és az állományok rothadása a sok csapadék hatására.
Vöröshagymában dohánytripsz kártétele fokozódik az állományokban. A hagymaperonoszpóra-fertőzöttség terjedésének kedvezett a múlt heti csapadékos időjárás, a megbetegedés tünetei számos növényen észlelhetők.
Sárgarépa- és petrezselyemtáblákon a répalégy rajzása tömeges és folyamatos. A szeptóriás levélfoltosság előfordulása egyre gyakoribb. Az elgyomosodó táblák jelenléte általános.
A múlt heti esőzés a borsó aszkohitás betegsége, a borsó pszeudomonászos zsírfoltossága és a borsóperonoszpóra-fertőzés terjedésének kedvező feltételeket teremtett, jelentősebb megbetegedés számos táblában megfigyelhető. A meleg, csapadékos, párás időjárás a levéltetvek szaporodását elősegítette, és gócokban jelentős fertőzések alakultak ki. A borsómoly lárvakártétele helyenként megfigyelhető a hüvelyekben.
Almában és körtében egyaránt erős hajtás- és gyümölcsnövekedést tapasztalunk. Almában a varasodásfertőzöttség a Dunántúlon alig emelkedett, míg a keleti országrészen ennél jelentősebb mértékben, elsősorban levélen. A csapadékos napokon újabb fertőzési ciklus indult el, ezért az intenzív védekezést folytatni kell, mert a betegség lappangási ideje jelentősen lerövidült (~8 nap). Egyes ültetvényekben – az időjárástól és az eddigi védekezések sikerétől függően – 10-20%-os levélfertőzöttség alakult ki, a tünetes gyümölcsök aránya ennél jóval kisebb.
A lisztharmat egyre inkább terjed, a magas relatív páratartalom kedvez a kórokozó fertőzésének. A szekunder tünetek gyenge-közepes mértékűek, a védekezést folytatni kell. Az almamoly egyedszáma enyhén csökkenő, de még mindig nagyobb számú, mint eddig, a fogás 14-16 db hím/csapda/hét. A zöld almalevéltetű egyedszáma csökkent, legfeljebb gyenge fertőzöttség látható, a kártevő elvándorlása a nyári tápnövényre megkezdődött.
Az almalevél-aknázómoly rajzása növekvő, 16-18 db hím/csapda/hét fogással, de még így is gyenge a rajzás.
Körtén a varasodásfertőzöttség a gyümölcsön gyenge-közepes mértékű. A lombfertőzöttség általában kisebb jelentőségű.
Már szépen színeződik a kajszi termése, megkezdték a korai fajták szedését. A bőséges kötődés ellenére, köszönhetően a csapadékos időjárásnak, a fák ki tudják nevelni normál méretűre gyümölcseiket. A keleti gyümölcsmoly rajzása növekvő (33 db hím/csapda/hét), s az első nemzedék tojásaiból kifejlődött lárvák nagy kárt okoztak, részben a hajtások csúcsait fogyasztották el, részben a gyümölcsök belsejében károsítanak.
A cseresznye és a meggy többnyire beérett, a korai fajták szedése befejeződött, már csak a későbbi érésű fajták (főképpen meggyben) gyümölcse van a fán. Az érési szakaszban erősödött a cseresznyelégy rajzása, s a nyüvek által károsított gyümölcsök aránya is (10-30%). A nyüvek kirágási helyén, a repedések miatt és egyéb sérüléseken megjelent a moníliás gyümölcsrothadás, de az általa okozott kár mértéke általában nem haladta meg az 10-15%-ot a védett ültetvényekben, sajnos a kiskertekben ez az arány elérte akár az 50%-ot is.
Támad a moníliás gyümölcsrothadás.
Az őszibarack a fajtasornak köszönhetően hosszan érik, a korai fajták szedését már megkezdték.
Csonthéjasokban az idén korán megjelent a levéllyukacsosodás-betegség. Kajsziban elsősorban a gyümölcsöt támadta a kórokozó, csúnya tüneteket okozva, míg őszibarackban inkább a levéltünetek domináltak, sok helyen perforált leveleket és korai, erős lombhullást eredményezett. A védekezések hatására az új hajtások már nem vagy kevésbé fertőzöttek, így a betegség terjedése lelassult. Gyenge-közepes mértékű a fertőzöttség. A tüneteket megtaláljuk szilvában és meggyben is.
A moníliás gyümölcsrothadás veszélyezteti az érőfélben lévő kajszit és őszibarackot is. Itt még lehet egy utolsó kezelést adni a fertőzés megelőzésére, a szedés és a várakozási idő összehangolásával!
Cseresznyében és meggyben korán megjelent a blumeriellás levélfoltosság, s a számára kedvező időjárásban terjed a betegség. A szüret után el kell végezni egy általános lombfertőtlenítést a korai lombhullás megakadályozására.
Minden növényünk kedveli a bőséges vízellátást és a meleget, s így van ez a szőlőnél is. Már a fürttisztulásnál jár a növény, s hihetetlen tömegű és hosszúságú hajtásokat nevelt s folyamatosan nevel.
A peronoszpóra tünetei szinte minden ültetvényben megtalálhatók, tovább emelkedő fertőzöttséggel. A levéltünetek még gyenge mértékűek (1-2-es skála), de a magas páratartalom és a záporok újabb fertőzési ciklusok megindulását eredményezték, ezért a betegség előfordulási gyakorisága nőtt. A tünetek megjelentek a fürtökön is közepes-erős mértékben, de kezelt ültetvényben a fürtfertőzés előfordulási gyakorisága eddig legfeljebb 2-3%.
A lisztharmatfertőzés számára is kedvezett az időjárás, de tünetekkel csak észlelési szinten találkoztunk. Folyamatos védelem szükséges a fürtök érzékenysége miatt is.
A feketerothadás jellemzően a Dunántúlon jelent meg. Levéltünetei mostanra fejlődtek ki teljes mértékben. A korábbi fertőzésekből származó levélfoltokban megjelentek a piknídiumok, melyek a csapadékos napokon fertőzni tudják a még fiatal növényrészeket.
Szőlő-feketerothadás tünete levélen.
A levelek (7-10 napos korig), valamint a fürtök ~zsendülésig még érzékenyek a fertőzésre, tehát a védelem továbbra is indokolt a fertőzött ültetvényekben.
A szőlőorbánc-betegség levéltünetei gyenge mértékben megfigyelhetőek. Az amerikai szőlőkabóca lárvakelése-fejlődése folytatódott, jelenleg L1-L2- és kis hányadban L3-as lárvákat lehet találni, a védekezésre fel kell készülni (L3-L4 esetén). A szőlőmolyok első nemzedékének károsítása a fürtök ~1-2%-ra terjed ki.
Dión a gnomóniás foltosság erősödő mértékű, bár eddig gyenge fertőzöttség jellemző. A termések hullása is általános, melyeken szintén gyenge mértékű a betegség megjelenése. (fotó)
Dió gnomóniás levélfoltosság tünete.
Több helyen megfigyelték a bogáncslepke megjelenését. Ez a faj Európában általánosan előfordul, de áttelelni csak a mediterrán térségben tud. Tavasszal onnan indul észak felé, így hozzánk is. Meleg nyarakon hosszú ideig velünk van, s károsít is. Mint a nevéből is kiderül, szereti a bogáncsot, s mellette a csalánt, ürömöt is. Amennyiben ezeket nem találja, úgy táplálkozik haszonnövényeinkből is. 2 nemzedékes, ősszel visszahúzódik telelésre a mediterráneumba. Néhányszor már előfordult hazánkban, s szaporasága, nagy tömege miatt kárt okozott. Most is kedvező számára hazánk klímája, így várható nagyobb tömegben megjelenése (fotó).
Bogáncslepke napraforgótábla szélén, gyomnövényen.
Ha még több növényvédelemmel kapcsolatos hírre, szakcikkre és a rajzási táblázatokra kíváncsi, kattintson ide. Az Agroinform Növényvédőszer-adatbázisa elérhető ide kattintva.
