Minél nagyobb egy zöldség fajlagos tápanyagigénye, minél nagyobb a várható termés nagyságából adódó trágyaadag, minél hosszabb a tenyészidő, annál valószínűbb, hogy a kijuttatandó műtrágyát meg kell osztani, több részletben kell kiadni. Ezt tovább módosítja a termesztési technológia és a talaj kötöttsége. Az említett szabály szem előtt tartása különösen indokolt az olyan sóérzékenyebb fajok esetében, mint az étkezési paprika, ahol az egyszerre kiadható tápanyagmennyiség lényegesen kevesebb, illetve a tápoldattöménység lényegesen alacsonyabb, mint a sóra kevésbé érzékenyeknél (pl. káposztafélék).


Trágyázás időzítése és trágyamegosztás
A magasabb víz- és tápanyagmegkötő-képességgel rendelkező talajokon (pl. vályogtalajok, humusztalajok) mindig kisebb a perzselés veszélye, szemben a homokkal, ahol a tápanyag-kimosódás is nagyobb. Ebből adódóan az alacsony humusztartalmú homokon több (gyakoribb), de 20-30%-kal kisebb adagok formájában kell a tápanyagot kijuttatni, mint a humuszban gazdagabb vályogtalajok esetében (1. táblázat).

1. táblázat. Étkezési paprika esetében egyszerre kiadható legnagyobb műtrágyaadag (kg/ha)

Hatóanyag

Alaptrágya

Indítótrágya

Fejtrágya

N

50

50

50

K2O

200

100

100

A növény tápanyagigénye és a műtrágya minősége mellett az alkalmazott termesztéstechnológia az a tényező, amely leginkább meghatározza a tápanyagok elosztását és időzítését. Gondoljunk arra, hogy a paprika szuperintenzív termesztésénél már nem tiszta vízzel történő öntözést, hanem csak egészen híg tápoldatozást javasolnak a technológiák. Ez heti, de csepegtető öntözés esetén akár két-három napi tápoldatozást jelent. A helyrevetett növények gyökérzete – a fejlett főgyökér miatt – lényegesen mélyebben helyezkedik el, mint a tűzdelt vagy palántázott paprikáé.

A gyakori, kis adagú öntözéssel is – ami nem minden esetben cél (pl. homoktalajok) –feljebb „csalogatjuk” a paprika gyökerét, ezzel jelentősen befolyásoljuk a tápanyagfelvevő zóna elhelyezkedését. A mélyebb gyökérzet ritkább, de a feltüntetett értékeknél akár 20-30%-kal nagyobb, míg a sekély elhelyezkedés valamivel gyakoribb és kisebb adagú fejtrágyázást (tápoldatozást) igényel.

paprika

fotó: Shutterstock

Az őszi gabonáknál indokolt, ugyanakkor a paprika esetében helytelen gyakorlat – amit a környezetvédelem is jogosan kifogásol – az őszi alaptrágyázáshoz NPK tartalmú összetett trágyákat használni. Csak olyan esetben fogadható el az őszi nitrogénes alaptrágyázás, ha jelentős mennyiségű szerves anyag került leszántásra (pl. kukorica után), amelynek a bomlását elő kell segíteni a pentozán hatás elkerülése miatt.

Helytelen gyakorlat az is, hogy a hosszabb tenyészidejű, jelentős mennyiségű káliumot igénylő zöldségfajok esetében, így a paprikánál is, fejtrágya formájában nem adnak káliumot, csak alaptrágyaként juttatják ki. Tápanyagmegosztás tekintetében a 2. táblázatban feltüntetett arányokat javasoljuk megvalósítani.

2. táblázat. Trágyamegosztás az étkezési paprika esetében (%)

Trágyaanyagok

Nitrogén

Foszfor

Kálium

Alaptrágya

-       

80 – 90

50 -60

Indítótrágya

10 – 20

10 – 20

20 – 25

Fejtrágya

80 – 90

0-10

20 – 25

A fejtrágyázások időpontját célszerű fenológiai fázisokhoz kötni, akkor adni a fejtrágyát, a tápoldatot, amikor az egyes tápanyagok a legjobb hatékonysággal érvényesülnek. A paprika esetében az első terméskötéseket követő napokban ugrásszerűen megnövekszik a tápanyagfelvétel nitrogénből és káliumból, ebből adódóan a fejtrágyázás ilyenkor nagyon hatékony. Ennél korábban adott nagyobb mennyiségű nitrogén könnyen virág- és terméselrúgáshoz vezethet.

A szabadföldi étkezési paprika tenyészidejét a tápanyagigény szempontjából alapvetően 3 szakaszra lehet osztani, a tápanyag mennyiségét és a tápoldat összetételét is ennek megfelelően kell szabályozni:

• Kezdetben a gyökeresedés elősegítése érdekében (az ültetést követő 2 hét alatt) a nitrogénhez és a káliumhoz képest magas P-arányú tápoldat használata célszerű. Startertrágyázás. (!)

• A kiültetést követő 3-5 hétben (II. szakasz) jelentősen változik a paprikanövény tápelemarány-igénye, a lombozat felépítéséhez sok nitrogénre van szüksége.

• A szedések idején (III. szakasz) az újabb hajtások képződéséhez (remontáláshoz) a nitrogénhez képest valamivel több káliumot igényel. Ezt követően az N:K arány lényegesen már nem változik, esetleg a tenyészidő legvégén a kálium elhagyható, és csak nitrogént kell adni.

A szabadföldi paprika intenzív tápanyag-utánpótlásáról szóló cikkünk első részét IDE kattintva olvashatja el.