Tündérkertek találkozója

Május 30-án negyedik alkalommal találkoztak Szilvágyon a régi tájfajták megmentésére szerveződött hagyományőrző gyümölcsészek. Ebből az alakomból kértem meg a rendezvény előadói közül V. Németh Zsolt FM államtitkárt, Kovács Gyulát a Tündérkertek megálmodóját és megszervezőjét, erdész–pomológust, valamint Ambrus Lajos írót, a gyümölcsészet elkötelezett pártolóját, hogy néhány mondatban foglalják össze ennek a napnak legfontosabb üzenetét.

V. Németh Zsolt környezetügyért agrárfejlesztésért és hungarikumokért felelős államtitkár:

A tájfajták megőrzése napjainkra jó értelemben véve is divattá vált, azért, mert megérinti a nép lelkét. Azért is látom nagyon pozitívnak a jövőjét, mert egyrészt egyre több ember vágyik arra, hogy egészségesebb élelmiszert fogyasszon. Az erre irányuló igény jól érzékelhető ebben a különböző allergiával, érzékenységgel teli világunkban, amelyben már nem szermaradványoktól teli, kikísérletezett fajtákat keresnek a fogyasztók, ugyanakkor arra is alkalmas ez a mozgalom, hogy a különböző feldolgozási kultúrákat újratanítsa, mint az aszalást, pálinkafőzést vagy éppen az ecet készítését. Harmadrészt ne feledkezzünk meg annak a jelentőségéről sem, hogy ez munka egyúttal a génmegőrzést és a biológiai sokféleség fenntartását is szolgálja. Mindezek közül talán a legfontosabb, hogy ez egy értelmes cél ahhoz, hogy jó közösségek alakuljanak és maradjanak a magyar falvakban. Ez az az ügy, amely össze tudja kovácsolni az embereket és ehhez kell, hogy kapcsolódjon maga a lehetséges támogatás is, akár a közfoglalkoztatás keretében is. Javaslatunkra arra is van lehetőség, hogy zártkerti revitalizációs programok keretében az országban legalább tíz helyen ilyen közösségekben a helyi önkormányzatok együttműködésére megalapozva megmentsük az ott levő meglevő fajtákat, illetve oda telepítsük be a környéken honos tájfajtákat.

Ambrus Lajos József Attila díjas író, a Kortárs főszerkesztője:

A mozgalom szerintem az elmúlt évtized egyik legjelentősebb eseménye, mert kicsi mozaik darabokból kell összerakni egy valóságos, nem virtuális Magyarországot, hogy ezek a tájegységek mutassák meg azokat a termő géniuszokat, amik ott teremnek. Ezt szeretnénk visszaállítani, ezzel szeretnénk hozzájárulni a hagyományhoz, a kultúrához a magunk és utódaink jövője érdekében.

Kovács Gyula erdész, hagyományőrző a Tündérkertek létrejöttének elindítója:

Úgy gondolom, hogy a Tündérkert szerveződés – a mozgalom szót nem nagyon szeretem, mert mint szót már nagyon leamortizálták – napjainkra a Kárpát-medence egyik, ha nem talán önmagában is a legnagyobb hagyományőrző szervezete. Ami tulajdonképpen nem is szervezet és az erőssége is ebben van, hogy nincsen főnök, nincsen beosztott, nincsenek keretek. Mindenki a maga arculatára formálja a saját területén, a saját hagyományainak, szokásainak megfelelően, és úgy gondolom, ennek az egész gondolatnak ez a legnagyobb előnye. Igaz ugyan, hogy egyúttal kétségkívül bizonyos hátránya is, de az, hogy mindennemű állami támogatás nélkül itt sok-sok közösség Erdélytől a Felvidékig, hatalmas áldozatokat hozva, néha nagyon komoly hatósági ellenszélben. Itt most nem is a magyar vidékekre gondolok, mert hiszen itt azért a mostani kis hazánkban úgy gondolom nagyon nagy segítséget adtak, sőt azáltal, hogy mostmár szabadon lehet forgalmazni a régi magyar fajtákat, szabad ültetni, telepíteni, már ez is egy nagyon nagy segítség. Mindenképpen nagy sikertörténetnek tartom, és ami még nagyon nagy tanulság, hogy itt igazából azok az emberek, akik megszállott emberek, akiknek van hite abban, hogy igenis ebben az iszonyatosan megromlott társadalomban, ebben a pusztuló, örökségét vesztő Európában is van nekünk feladatunk és ezt a feladatot ők nagyon komolyan veszik, és nagyon sikeresen végzik. Azt gondolom, hogy azáltal, hogy az a több mint kétezer fajta, amit megőrzött ez a közösség, mostmár az egész Kárpát-medencében, magáért beszél.

Kovács Gyulának ezúton is gratulálunk, a gyümölcsészetben végzett munkáját Magyar Örökség díjjal ismerték el!