Bár nem olyan jelentős mértékben, mint a január, az utolsó téli hónap is országszerte enyhébb volt az átlagosnál. A havi középhőmérséklet a Dunántúlon 1-2 °C-kal haladta meg a sokévi átlagot, a Dunától keletre eső területeken jellemzően 2 °C körül alakultak az eltérések, ahogy az alábbi térképen látható. Ezzel együtt az egész télre vonatkozó hőmérsékleti anomália +2, +3 fok körül alakul az ország túlnyomó részén.
A februári középhőmérséklet eltérése a sokévi átlagtól 2023-ban – forrás: OMSZ
Csak a hónap első harmadában volt tartósabban hideg, az évszaknak megfelelő, téli idő, szélsőséges lehűlés azonban akkor sem volt. Később szinte folyamatosan meghaladta a hőmérséklet a sokévi átlagot mind éjszaka, mind nappal.
A hónap második felében több alkalommal nagy területen 8-10 fokkal enyhébb idő volt az átlagosnál, 18-án és 21-én a napi hőmérsékleti rekordok is megdőltek. Az utolsó napokra lehűlt ugyan az idő, jelentősen azonban akkor sem csökkent az átlag alá a hőmérséklet, amit a mellékelt grafikon is mutat.
A februári napi minimum- és maximum-hőmérsékletek változása 2023-ban, valamint a hőmérsékleti minimumok, maximumok és napi középértékek sokévi átlagainak (országos területi átlagok) alakulása – forrás: MeteoPlaza
21-én mérték a legmagasabb hőmérsékletet a hónap folyamán, a Tolna vármegyei Bátán 20,6 °C-ot regisztráltak kora délután, ami közel 1 fokkal magasabb az eddig ezen a napon mért legmagasabb értéknél, az 1966. február 21-én, a Somogy vármegyei Homokszentgyörgyön rögzített 19,9 °C-nál. A szélsőségesen enyhe idő főleg a Dunántúl déli területeit jellemezte, az északi és keleti tájakon ugyanakkor többfelé 15 °C alatt maradt a hőmérséklet maximuma.
A hőmérséklet legmagasabb értékei 2023. február 21-én – forrás: MeteoPlaza
A tél korábbi részét, de különösen a januárt jellemző rendkívül enyhe, időnként kifejezetten tavaszt idéző időjárás beindította a kis hőigényű növények, a korai virágzású gyümölcsfák, cserjék mellett számos lágyszárú növény életfolyamatait. A mogyoró sokfelé februárra már elvirágzott, a hónap második felében már az északi országrészben is virágba borult a som a védettebb helyeken, délen egyre többfelé kivirágzott a mandula, néhol barackvirágok is megjelentek.
A hónap végi lehűlés kedvező hatása volt, hogy kissé visszafogta, lassította a növények túl korai fejlődését. Az őszi vetések áttelelését februárban sem zavarta az időjárás, a növénybetegségek kórokozói és a rovarkártevők azonban a kívánatosnál kevésbé gyérültek.
Mivel – a tél korábbi részéhez hasonlóan – februárban sem volt tartós, szélsőségesen hideg idő, ami komolyabb mértékben veszélyeztette volna a növényeket, fagykárok nagy területen ebben a hónapban sem keletkeztek. Legtöbb helyen 7-én volt a legerősebb lehűlés, de -10 foknál kissé erősebb fagy csak a Duna–Tisza közén és az Északi-középhegység környezetében fordult elő nagyobb területen, ahogy a 4. ábrán is látható. A legalacsonyabb februári hőmérsékletet ezen a napon regisztrálták a Nógrád megyei Zabarban. Az akkor és ott mért -14,6 °C több mint 13 °C-kal marad el az ehhez a naphoz tartozó rekordtól, az 1954-ben, Putnokon mért -27,7 °C-tól.
A hőmérséklet legalacsonyabb értékei 2023. február 7-én – forrás: MeteoPlaza
A csapadékos december és a még csapadékosabb január után az utolsó téli hónapban országszerte kevesebb csapadék esett az átlagosnál. Az ország túlnyomó részén az átlagos mennyiség felét sem érte el a csapadékösszeg, 30 mm-nél többet nagyon kevés helyen regisztráltak, ugyanakkor nem kis területen – főleg Zala, Borsod-Abaúj-Zemplén és Hajdú-Bihar vármegyékben – 10 mm-nél is kevesebb esett, ahogy a mellékelt térképen is látható.
A februári csapadékösszeg 2023-ban – forrás: MeteoPlaza
A havi csapadék jelentős része a hónap elején, 3-án, illetve keleten 4-én esett egy felettünk átvonuló frontrendszer hatására. A kezdeti havazást előbb a Dunántúlon, majd – az északkeleti tájak kivételével – másutt is egyre többfelé havas eső, eső váltotta fel.
Ennek megfelelően az ország nagy részén legfeljebb rövid időre került vékony hótakaró a földekre, tartósabb, összefüggő hóréteg csak északkeleten, főleg a Tiszántúl északi harmadán, illetve a magasabb hegyekben alakult ki. Ennek vastagsága eleinte 3 és 7 cm között alakult, de legtöbb helyen bő egy héten belül elolvadt. Ezt a csapadékos időszakot követően a hónap közepéig nagyrészt anticiklon alakította az időjárást, nem volt csapadék az országban.
Február második felében a frontátvonulások hoztak ugyan több-kevesebb esőt, de országos csapadék nem kísérte őket, így a hónap végén a havi csapadékösszeg országos, területi átlaga csupán a sokévi érték fele körül alakult, ahogy a mellékelt grafikon is mutatja. A száraz február ellenére az egész tél összességében csapadékosabb volt az átlagosnál, az eltérés az ország közel háromnegyedén 50 -100 mm között alakul.
A februári napi csapadékmennyiség területi átlagai és ezek, valamint a sokévi értékek összegződése a hónap folyamán 2023-ban – forrás: MeteoPlaza
A kevés csapadék következtében a korábbi jelentős növekedés után februárban valamelyest csökkentek a talaj vízkészletei. A felső 50 cm-es talajréteg nedvességtartalma a legszárazabb területeken 80% alá csökkent, a Dunántúl déli területein, a délnyugati határ közelében azonban maradt a telítettséghez közeli állapot. Kedvező következménye ugyanakkor a csapadékszegény időjárásnak, hogy lényegesen kisebb lett a januárban belvízzel elöntött területek nagysága.
A felső 50 cm-es talajréteg nedvességtartalma február végén – forrás: OMSZ
A mélyebb rétegekben ugyanakkor nem csökkent a nedvességtartalom, legtöbb helyen maradt a telítettséghez közeli állapot. Az 50-100 cm-es mélységben továbbra is csak a Fertő tó környékén és az északnyugati határszélen és Szeged környékén volt 90% alatt a növények számára hasznosítható víztartalom aránya.
Az 50-100 cm-es talajréteg nedvességtartalma február végén – forrás: OMSZ
A talaj vízhiányának a felső 1 m-es rétegre vonatkozó becsült értéke csak igen kis területen, az északnyugati határszélen és Csongrád vármegye egyes részein haladta meg a 40 mm-t, az ország túlnyomó részén 20-30 mm között alakult a hónap utolsó napján, ahogy az alábbi térképen is látható.
A felső 1 m-es talajréteg vízhiánya február végén mm-ben – forrás: OMSZ
Az előzőekhöz hasonlóan az utolsó téli hónap időjárása sem hozott megpróbáltatásokat az áttelelő növények számára. Bár az őszi vetések februárban is tartós hótakaró nélkül maradtak, olyan erős lehűlés nem volt, ami nagy területen kifagyást okozott volna. A gyümölcsösökben, szőlőkben sem keletkeztek jelentősebb fagykárok.
Az enyhe időjárás ugyanakkor veszélyt is jelenthet a növények mélynyugalmi állapotának megzavarásával, az életfolyamatok túlságosan korai beindításával. Ilyen esetben a növények jobban ki vannak téve a tavaszi fagyok káros hatásainak.
A februárban is elmaradó, tartós hideg a növényi kórokozók, kártevők áttelelését is segítette, ami növeli a növényvédelmi feladatok fontosságát a vegetációs időszakban. A száraz február ellenére a tél végén a talaj nedvességviszonyai többnyire kedvezően alakulnak, ami mindenképpen biztató.
Indexkép: Shutterstock
