Újabb nevezetes napokhoz érkeztünk, itt vannak a „fagyos szentek”, melyek hűen időjárásjósló mivoltukhoz komoly lehűlést hoztak, s hozzá szelet, de esőt nem. Az előrejelzés még mutatott némi esélyt egy kevés csapadékra, de ahogy közeledtünk a jelzett időszakhoz, úgy lett egyre kevesebb a várható mennyiség, s még kevesebb a lehullott mennyiség.
Marad nekünk a szárazság, a repedt talaj, a vízhiány s annak minden tünete. Szerencsére a gyümölcsfák és a szőlő még nem jelzik a bajt. A talaj felső 20 cm-es rétegében már 40% alá csökkent a növények által hasznosítható vízkészlet, de van tájegység, ahol 16-20% között mozog ez az érték! Sajnos nem sokkal kedvezőbb az 50 cm-es mélységig a hasznosítható vízkészlet, ott 30-50% közötti értékeket mértek.
A kalászosokban erősödött a korábban leírt tünet, sárgulnak az alsó levelek, kezdenek felsülni. Az egész állomány elmaradt fejlődésében. Most kimondottan megmutatkozik a jó és a rossz termőhely közötti különbség. A jó talajon még a csapadékhiány ellenére is van növényállomány, virágzik az őszi árpa, hasban van az őszi búza kalásza. A talajminőség másik végén megrekedt a növények fejlődése, ritkás, összeesett az állomány. Betegségek ilyen körülmények között nem fenyegetik a növényeket.
Formálódik a kolónia, levéltetvek őszi búzán.
Kezdődik az őszi árpa virágzása.
A lisztharmat (Erysiphe graminis), ami korábban felszaporodással, kártétellel fenyegetett, most ott ül a növények tövén, inkább visszaesett. Nincs is meg a fertőzéshez kedvező körülmény, nincs buja állomány, s nincs reggeli páralecsapódás, nedvesség, amit a sűrű növényzet őrizhetne. Más a helyzet a kártevőkkel. Kicsit hullámzóan, de betelepedett a vetésfehérítő bogár (Oulema spp.), majd tojást rakott, s mostanra már a lárvák (árpacsigák) hámozgatják a leveleket.
Ez a zászlóslevél már nem segít a kalász kinevelésében, két árpacsiga pusztítja.
A lárvák kelése elhúzódó, így találhatunk L1-L2, kis számban L3 fejlettségű egyedeket is. Ugyanakkor a tojásrakás is tart még, illetve a lárvák kelése is folyamatos.
A védekezéshez érdemes megvárni a tömeges lárvakelést, hogy minél nagyobb tömeget pusztítsunk el a kezeléssel. A gyakorlatban 5-10 lárva/m2 fertőzöttségnél már ajánlott védekezni. Egy másik megfontolás szerint a takarékosságot szolgálja, ha a gombaölő szeres kezeléssel egy menetben a vetésfehérítő bogár lárvája ellen hatásos készítményt is kevernek a permetlébe. Ahol így döntöttek, ott kisebb a fertőzöttség, de csak a helyi felvételezés ad megbízható eredményt, s útmutatást a védekezés időzítéséhez. Sajnos nagyobb, heves esőre – ami lemosná a lárvákat a növényről – kicsi az esély.
A levéltetvek szaporodása töretlen minden kultúrában, így a kalászosokban is. Egyre szaporodnak és terjedelmükben gyarapodnak a kolóniák, több helyen elérték a védekezési küszöbértéket. Itt a levelek kevésbé torzulnak, csavarodnak, így a piretroidok vagy/és a pirimikarb, flokinamid hatóanyagú készítmények valamelyike segíthet.
A repce virágzása a végéhez ért, a táblák elveszítették szép sárga színüket. Most a becők fejlődnek, közelítenek a végleges méretükhöz. A gombabetegségek e kultúrában sem veszélyeztetnek, s a kártevők is lassan visszaszorulnak. Még találhatunk repcebecő-ormányost (Ceutorhynchus obstrictus) a táblákon, de számuk nem emelkedik. A repcebecőszúnyog (Dasineura brassicae) az előbbihez hasonlóan alacsony számban telepedett be a táblákba. Kártételét is csak gyenge szinten találjuk.
Az előbb említésre kerültek a levéltetvek, s e kultúránál ismét előkerülnek. Gyakran a tábla széléről támad a káposzta-levéltetű (Brevicoryne brassicae), s gyorsan óriási kolóniákat képez, vagyis komoly kárt okoz. A védekezést ez esetben is helyi ellenőrzés alapozza meg.
A kukorica vetését is befejezték, a növények többségében már kikeltek, 1-3 leveles állapotúak. Sajnos még mindig jellemző az elhúzódó, hiányos kelés, amelyet a száraz talaj, poros magágy magyaráz, de a talajlakó kártevők is „besegítenek”. A hirtelen hervadó kis növények esetén érdemes a talajt kissé megkaparva a mocskospajort (Agrotis segetum) keresni. A kártevő száraz tavaszokon szaporodik fel, s ilyenkor okoz tetemes kárt. Most minden adott, szárazság, kukorica, kétszikű gyomok.
Nem hiányos, csak későn kel.
A barkók (Tanymecus dilaticollis) az Alföldön tömegesen lepték el a kelő állományokat, míg a Dunántúlon kisebb a fertőzöttség. Sajnos a szárazság lelassította a kis növények fejlődését, így a barkó kártétele emelkedik, illetve a kukorica lassabban, nehezebben növi ki. Jó adottságú részeken gyorsabb a kultúrnövény fejlődése, hamarabb túljut a kezdeti levélvesztésen.
A napraforgó szintén megrekedt fejlődésében, általában 2 valódi levelet tudott hozni, jobb termőhelyen már hozza a 2. pár levelet. A barkók [hegyesfarú barkó (Tanymecus palliatus)] kártétele itt is jellemző, sok esetben csak a csonk maradt a rágás után, vagyis növényvesztéssel kell számolni. E kultúránál is a nyugati tájakon kisebb, míg keleten erősebb fertőzéssel találkozunk.
A burgonya is kisorolt, már hajtásokat hoz. A burgonyabogár (Leptinotarsa decemlineata) már keresi a táblákat, illetve tojást rakott. Napokon belül megkezdődik a lárvakelés, így a védekezésre készülni kell.
A levéltetvek (Myzus persicae, Aphis nasturtii) már korán megjelennek a táblákon. A kedvező körülmények között gyorsan szaporodnak, így a védekezéseket meg kell kezdeni, hogy csökkentsük a kártételt és a vírusterjesztést.
A tavaszi vetésű növényeknél általános gond, hogy a preemergens gyomirtások nem sikerültek, vagy csak kevés helyen működtek.
Az elmaradó csapadék okozta a gondot. Most a posztemergens gyomirtásokat tervezik a gazdálkodók. Szerencsére megfelelő technológiák kínálnak megoldást.
Nem jó jel, hogy a parlagfű a legerősebb.
Az almásokban az intenzív hajtásnövekedést és a mogyoró nagyságú gyümölcsöket láthatjuk, de jelen vannak a betegségek, tovább terjedt a lisztharmat (Podosphaera leucotricha). A terjedés mértéke nagyban függ a helytől, az időjárástól és az elvégzett kezelésektől. Ültetvényben, érzékeny fajtán általában 2-10%-os fertőzöttséget lehet találni. A mostani, kissé változékony időjárásban kedvező körülmények alakulnak ki a fertőzéshez, így intenzív védekezéssel kell a betegség terjedését megállítani. Ehhez az azol, strobilurin csoportból választhatunk, esetleg a tiofanat-metil is bevethető, s ajánlott egy kontakt partner hozzáadása is. A veszély reális voltát igazolja, hogy kezeletlen fákon a lisztharmat szekunder fertőzése gyorsan terjed, ilyen helyeken már 10-30%-os fertőzöttség is előfordul.
Mostanra már a varasodás (Venturia inequalis) is nagyobb figyelmet kíván. A múlt héten, hetekben a nyugati, dél-nyugati területeken hullott kevés csapadék, ami arra elég volt, hogy az aszkospóraszóródás meginduljon s a fertőzési folyamat végigmenjen. A betegség első levéltünetei május 2. hetében megjelentek kezeletlen ültetvényben. A megelőző kezelések sikeresek voltak, így ilyen ültetvényekben még nem találtak tünetet. A mostani változékony időjárásban helyi kisebb eső is elegendő lehet újabb fertőzési hullám elindításához. Alapvetően mégiscsak száraz időjárás uralkodik, így a fertőzési nyomás gyenge, 10-14 napos lappangási idővel lehet számolni.
A védekezéseket továbbra is folytatni kell megelőző jelleggel, itt is a korábban emlegetett azol, strobilurin, pirimetanil, tiofanat-metil (felszívódó és lokálszisztémikus) hatóanyagú szereket, illetve a ditokarbamát csoport valamelyik tagját kontakt partnerként ajánlott kombinálni.
Az almamoly (Cydia pomonella) rajzása folyamatos, viszonylag kiegyenlített, magas számú. Az effektív hőösszegszámítás és a rajzásgörbe azt mutatja, hogy a tojásrakás megkezdődött. A tojásokat célzó technológia esetében itt az idő a védekezésre, de a kelő lárvák elleni beavatkozásra is készülni kell. A mostani lehűlés kicsit lassítja a folyamatot, de alapvetően nem változtatja meg a szokásos időtartamokat.
A kártevő ellen szép számmal találunk megfelelő készítményeket. A tojások ellen a kitinszintézis gátló termékeket, illetve a klorantraniliprol hatóanyagú terméket ajánlják. A kikelt lárvák ellen is széles az ajánlati skála, az olcsóbb piretroidoktól a speciális készítményeken át, de megtaláljuk a biológiai védelembe beilleszthető termékeket is (vedlést gyorsító hatású, baktérium-, granulovírus-tartalmú készítmény).
Korábban már emlegettük a levéltetvek ismétlődő fertőzését. Ahol kezeltek ellenük, ott eltűntek időlegesen, de újra megjelennek a szürke és a zöld almalevéltetű (Disaphis plantaginea, Aphis pomi) első egyedei, majd kolóniát építenek. A hűvös időjárásban ez a folyamat lelassult, viszont az intenzív hajtásnövekedés jó táptalajt ad a kártevőknek, így a felmelegedés során figyelni kell felszaporodásukat. A védekezéshez a speciális levéltetűirtó készítmények valamelyikét használhatjuk.
A csonthéjasok esetében a meggyen és kajszin megjelenő moníliás hajtásszáradással kell foglalkozni. Igaz, a virágzáskor nem esett eső, köd sem igazán alakult ki, mégis történt fertőzés, aminek késői tünetei most jelentek meg. A védekezés részét képezi e fertőzött részek eltávolítása, ezzel is csökkentjük a gyümölcsök fertőzését tápláló fertőzési forrásokat.
Moníliafertőzés kései tünetei.
Cseresznyefákon már színesedik a gyümölcs, legalábbis a korai fajták esetében, s ott napozik a cseresznyelégy (Rhagolatis cerasi, R. cingulata) is. Várhatóan a mostani, átmeneti lehűlés után a kártevő megkezdi a tojásrakást. Védekezni igazából az imágó ellen tudunk, így hamarosan kezelni kell. A tojásrakás általában elhúzódó, most sem várható más, különösen igaz ez, ahol a hagyományos cseresznyelégy (Rhagoletis cerasi) mellett az amerikai keleti cseresznyelégy (Rhagoletis cingulata) is „tanyát vert”. A korai érésű fajtáknál már külön figyelemmel kell lenni az élelmezés-egészségügyi várakozási időre.
Van remény, színesedik a cseresznye.
Kajszi- és őszibarackon figyeljünk a sztigminás levéllyukacsosodás (Stigmina carpophila) fellépésére. A kórokozó a nedves körülményeket kedveli, ennek ellenére a betegség korai tünetei már megjelentek, így csapadék érkeztével számítanunk kell terjedésére.
A keleti gyümölcsmoly (Grapholita molesta) és a szilvamoly (Grapholita funebrana) továbbra is nagy számban repül, indul a tojásrakás, meg kell kezdeni a védekezéseket ellenük. Az almamolynál említett szerek közül választhatunk. A levéltetvek itt is károsítanak, különösen erős fertőzést okoz a zöld őszibarack-levéltetű (Myzus persicae), míg a feketecseresznye-levéltetű (Myzus cerasi) kissé elmarad ettől. Az érő gyümölcs miatt mégis kezelni kell, hisz nem engedhetjük meg, hogy mézharmat csorogjon a gyümölcsre.
Gyorsan fejlődik a szőlő, már felfedezték az első virágzó fürtöt. A száraz időjárás kedvez az atkáknak, így még mindig találhatunk gyengén fakadó rügyet, lassan, csökötten fejlődő hajtásokat, amit nagy valószínűséggel a levélatka (Calepitrimerus vitis) okoz. A védekezéshez speciális atkaölő készítményeket használhatunk.
Délen megtalálták az első lisztharmat (Uncinula necator) tüneteket (primer tünet). Továbbra is a kórokozónak kedvező feltételek alakulnak ki, így a védekezéseket folytatni kell. Egyelőre a kontakt készítmények használata (kén) ajánlható, mely az atkák ellen is ad némi védelmet, vagy gyéríti azok tömegét.
A peronoszpóra (Plasmopara viticola) számára tartósan kedvezőtlen körülmények uralkodtak idáig, s ha a jövő heti előrejelzés valósul meg, száraz, melegedő időszak jön, akkor továbbra sem lesznek meg a fertőzés feltételei. Védekezést csak megelőző jelleggel, kontakt készítménnyel ajánlott elvégezni. Jön a szőlő virágzása, s ilyenkor rendkívül érzékeny a szőlő a kórokozó fertőzésére, így a legkisebb esélyt is ki kell zárni.
A nyugati, kicsit csapadékosabb régióban már megtalálták a feketerothadás (Guignardia bidwellii) korai tüneteit. Ilyenkor még sárga foltokat látunk. tekintettel a tavalyi erős fertőzöttségre a térségben, a védekezéseket el kell kezdeni. Védelmet nyújt a ditiokarbamátok, azolok, strobilurinok valamelyike, illetve ezek kombinációja.
A tarka szőlőmoly (Lobesia botrana) elérte rajzáscsúcsát, indul a tojásrakás. Ebben a szakaszban a kártétel különösen súlyos, hisz a kis hernyó a fürtkezdeményben fejlődik (táplálkozik), így az egész fürtöt tönkreteszi. A védekezésre a kitinszintézis gátlók, piretroidok valamelyike is megfelelő lehet, de a klorantraniliprol is bevethető. Az optimális időzítést csak helyi szemlézés alapján lehet meghatározni. Kiskertesek jelezték, hogy szőlőben sok szivarsodró eszelény (Byctiscus betulae) által készített „szivart” találtak, ami körtén is megjelent. Kiskertben a kémiai védekezést kiválthatja a „szivarok” levágása és eltávolítása a kertből. Arra kell figyelni, hogy viszonylag rövid idő áll rendelkezésünkre, mert a lárva néhány hét fejlődés után elhagyja a bölcsőt.
Ha még több növényvédelemmel kapcsolatos hírre, szakcikkre kíváncsi, kattintson ide.
Az indexkép illusztráció. Forrás: MTI/Ujvári Sándor
_fill_540x300_0.jpg)
_fill_540x300_0.jpg)
