A kezdetben hó nélkül érkezett kemény, sok helyen mínusz 20 °C körüli fagyok bizony károsították a repcét. Még a kalászosok is megsínylették azzal, hogy a felfagyott, felpúposodott talajban a későbbi vetések gyökerei megszakadtak. A vetőmag-előállítók dörzsölhetik a tenyerüket, több lesz a tavaszi vetés. A kitárcsázott területek nagyobb részébe valószínűleg kukorica kerül majd, mert a napraforgó a négyévenkénti forgó miatt kevés helyen jöhet szóba.
Azután itt lennének a pillangósok, szója, borsó. Az előbbit eredményesen ott termeszthetjük, ahol a virágzásakor csapadékra, párásabb klímára lehet számítani. A borsó az ország nagyobb részében termeszthető, és az elmúlt évben a takarmányborsó is viszonylag jól eladható volt a hírek szerint. Pár évvel ezelőtt még mind a zöldborsó, mind a szárazborsó vetésterülete jelentős volt.
A zöldborsótermesztés a konzervipar visszaesésével arányosan jelentősen csökkent, a szárazborsó helyét pedig a takarmányreceptúrákban az importszója foglalta el. Ez a helyzet változni látszik, így valószínű, hogy többen ismét beillesztik a vetéstervükbe ezt a növényt. Ehhez a korábban elkezdődött fehérjeprogram is kedvet csinál a gazdáknak.
A borsó az ország nagyobb részében termeszthető – fotó: Shutterstock
A borsó nemcsak a beltartalmát tekintve hasznos növény, hanem agrotechnikai szempontból is figyelemreméltó. Rövid tenyészidejű, így hamar lekerül a területről. Utána akár másodvetésű növényt is termeszthetünk, vagy az utóvetemény – ez általában őszi kalászos – talajának előkészítésére elég idő áll rendelkezésre. A melléktermékként visszamaradó szárrésze értékes, fehérjében gazdag takarmány.
A növény magas fehérjetartalma természetesen összefügg a pillangósokra jellemző nitrogéngyűjtő képességével. Az általa gyűjtött nitrogénnel nemcsak a borsó lesz e tekintetben önellátó, hanem az utóveteménynek is jelentős mennyiség marad vissza. Ismert, hogy
a borsó után következő őszi búza termését akár egy tonnával is növelhetik hektáronként a fenti kedvező hatások.
Ám vegyük figyelembe, hogy az N-gyűjtés csak akkor valósul meg, ha a borsó a vetést követően találkozni tud a vele szimbiózist folytató baktériummal, a Rhizobium leguminosarum, bv. viciae-vel. A pillangósvirágúak és a rhizobiumok között a kapcsolat szigorúan gazdanövény-specifikus. Az egyes növényfajok kizárólag a szimbionta rhizobiumokkal tudnak gümőt képezni.
A pillangósvirágúak családjának néhány fontosabb nemzetsége és a szimbionta rhizobiumok:
szója – Glycine max: Bradyrhizobium japonicum
borsó – Pisum: Rhizobium leguminosarum bv. viciae
bükköny – Vicia: Rhizobium leguminosarum bv. viciae
lóbab – Vicia sativa: Rhizobium leguminosarum bv. viciae
lednek – Lathyrus: Rhizobium leguminosarum bv. viciae
lucerna – Medicago: Sinorhizobium meliloti
somkóró – Melilotus: Sinorhizobium meliloti
görögszéna – Trigonella: Sinorhizobium meliloti
csillagfürt – Lupinus: Bradyrhizobium lupini
here – Trifolium: Rhizobium trifolii
kerep – Lotus: Mesorhizobium loti
akác – Robinia: R. leguminosarum, M. loti
A gyökérgümőkön gyűjtött N-mennyisége igen jelentős, akár 200 kg is lehet hektáronként. Vegyük azonban figyelembe, hogy azok kialakulásáig is szüksége van a fiatal növénynek nitrogénre.
A gümőképződés folyamata – fotó: Terragro Kerekedelmi Kft.
A fenti kép mutatja a gümőképződés folyamatát, melyen jól látszik, hogy a baktérium behatolása a gyökérszőrökön át történik kedvező esetben. A vetést követően a borsó a 3-4. héttől már önellátó nitrogén tekintetében, ha a gümők kialakulása megtörtént.
Mi akadályozhatja a gümők kialakulását? Ha a területen nincs vagy igen csekély számban fordul elő a Rhizobium leguminosarum. Ez a baktérium ugyan őshonos hazánkban, ám egyes gyomirtó szerekre érzékeny, és így eltűnhet a talajból. A befertőződés akkor sem jön létre, ha a növény nem küld csalogató jelet a rhizobiumnak. Ez olyankor fordul elő, ha már a fejlődésének kezdetén túlzottan elláttuk nitrogénnel, ezért nem érzi szükségét saját N-gyűjtésről gondoskodni. A borsó alá ezért a vetést megelőzően 30-40 kg/ha N hatóanyagnál többet ne adjunk ki.
Hogy a befertőződés és így a gümőképződés biztosan megtörténjen, a talaj-előkészítés során végezzünk oltást a Rhizobium leguminosarummal. Ezt a BioFil talajspecifikus készítménnyel és a hozzá adalékként a tankmixbe adott BioFil Borsó készítménnyel tudjuk megtenni.
Azon túl, hogy ezzel az eljárással biztosítjuk a táblán a rhizobium jelenlétét, a talajspecifikus komponenssel erőteljes gyökérfejlődés-növekedést érünk el, és így az infekció hatékonyan és gyorsan megtörténik. Ezt az erőteljes növényfejlődést jól mutatja az alábbi laboratóriumi kísérlet.
fotó: Pék Nikoletta, Saniplant Kft.
A kísérlet során a szántóföldi dózisokat alkalmazták: 1 liter/ha BioFil talajspecifikus készítmény + 0,6 liter/ha Borsó készítmény kombinációban.
Végül érdekességképpen említem meg, hogy a hazánkban már szinte hungarikumnak számító akácfa, mely, mint tudjuk, szintén pillangós rhizobium specifikus törzse, rokona a borsóénak, a Rhizobium leguminosarum, M. loti.
Az akác a gyenge homoktalajok fájaként ismert – fotó: Shutterstock
Az akácot mint a gyenge homoktalajok fáját ismerjük. Ez nem véletlen, hiszen a mélyre hatoló gyökérzetével elérheti a talajvizet, és a rajta lévő gyökérgümők biztosítják a fa nitrogénszükségletét.
