Az előrelátás beigazolódott, hiszen Aleppót lerombolták, de a vetőmag trezort – ahol a világ élelmiszernövényeinek magvait őrzik, hogy legyen mihez nyúlni egy esetleges globális katasztrófa esetén – szerencsére elkerülte a háború.
A Svalbard Global Seed Vault, vagyis a magbunker a Norvégiától több száz kilométerre északra lévő Spitzbergák elhagyott szénbányáinak mélyén létesült, ahol az örök jég, a permafrost, valamint külön fagyasztórendszer és méteres vasbetonfalak őrzik mínusz 20 fokon az emberiség számára oly fontos állományt. A szíriai polgárháború azt mutatja, nem lehet eléggé előrelátó az emberiség, hiszen éppen a közelmúltban gyakorlatilag elpusztított Aleppóban volt az aszályos területek mezőgazdasági kutatásait koordináló szervezet, az ICARDA (International Centre for Agricultural Research in the Dry Areas) génbankja. Itt azokkal a gabonafajtákkal, illetve vad elődeivel foglalkoztak, amelyeket a földművelő embercsoportok megjelenése óta termesztettek a Közel-Kelet termékeny félhold elnevezésű sávjában – írj a Syngenta blog.
Az aleppói génbankban azokkal a gabonafajtákkal foglalkoztak, amelyeket az első földműves kultúrák óta termesztenek a termékeny félholdban – fotó: Shutterstock
Ezek nélkül a gabonafajták nélkül az elmúlt 7-10 ezer év történelme másként alakult volna. Megkockáztatom, nemcsak a Holdra nem jutottunk volna fel, de még internetünk és Syngenta blog sem lenne. Az aleppói ICARDA központ 150 ezer fajtát őrzött, ám ahogy közeledtek a harcok, a fajták 85 százalékából mintacsomagokat szállítottak az észak-norvég magtrezorba.
Fél évvel ezelőtt – amikor Aleppót még nem rombolták le – szíriai kutatók negyvenötezer csomag vetőmagot kértek a Svalbard globális vetőmag széfből, hogy ezek segítségével hozzanak létre új, az aszálynak jobban ellenálló gabonafajtákat. Ebből a szállítmányból kapott nemrégiben Marokkó és Libanon. A bejrúti amerikai egyetemen ugyanis egy mínusz 20 fokos és egy 4 fokos hőmérsékletre hűtött szobában őrzik a magvakat, amelyekkel kísérleteket folytatnak a szintén libanoni Bekaa-völgyben. Ott az ősi fajták felhasználásával igyekeznek újabb, bőtermő, de szárazságtűrő fajtákat létrehozni.
Az ICARDA munkája egyre inkább felértékelődik, ahogy melegszik a bolygónk, ugyanakkor az évezredes műkincsvárosokat leromboló hordák is arra figyelmeztetnek, hogy bárhol kitörhet valami háború, hát legalább a gabonát őrizzük meg, amennyire lehet.
