A határidős árupiaci kontraktus (commodity futures contract) olyan, szervezett határidős árupiacon adható és vehető, szabványosított szállítási szerződés, amelyben az adott termék mennyiségét, minőségi paramétereit, leszállításának idejét és helyét egyaránt rögzítik. A kontraktus e jellemzőinek összességét specifikációnak (specification) nevezzük.

A mezőgazdasági nyersanyagok, amelyek határidős kontraktusai igazán sikeresek, közös jellemzői az alábbiak:

  • homogének, jól szabványosíthatók és osztályozhatók;
  • piacuk sokszereplős;
  • kereslet-kínálati viszonyaik kiszámíthatatlanok;
  • kereskedelmük szabad;
  • jól tárolhatók (kivéve az élő állatokat).

A határidős kontraktusok esetében – ellentétben a gyakran hosszas tárgyalások eredményeként megszülető forward szerződésekkel  – csak az áron folyik az alkudozás. Ennek színtere a tőzsdei parkett vagy az elektronikus kereskedési platformok. Az áralku tárgya azonban nem a fizikai termény, hanem maga a kontraktus, ezért a határidős kontraktusokat származtatott eszközöknek vagy derivatíváknak (derivatives) hívjuk. A derivatívák értékét egy másik, ún. mögöttes vagyontárgy (underlying asset), esetünkben a kukorica, a napraforgó vagy a hízósertés fizikai piaci kereslete és kínálata határozza meg, pontosabban a piaci szereplők ebből származtatják, szubjektív értékítéletükre támaszkodva.

Egy kontraktus adásvételi árát, illetve az árak sorozatát, folyamát jegyzésnek hívjuk (a kötési árakat a hőskorban krétával táblára jegyezték). A jegyzés bármely irányba csak a megadott minimális lépésközzel (tick) vagy annak egészszámú többszörösével mozdulhat el. A szélsőséges kilengések megakadályozása érdekében a jegyzés napi maximális elmozdulását (limit) is szabályozzák. Ezt a sávot az előző napi elszámolóárhoz igazítják, de a korlátokat bizonyos esetekben (pl. egy kontraktus kifutásának napján, vagy amikor egy kontraktus elszámolára több egymást követő tőzsdenapon az engedélyezett maximummal mozdul el ugyanabba az irányba) fel lehet, illetve kell oldani. A tick és a limit árutőzsdénként, illetve kontraktusonként változik.

Az árutőzsde a szabályoknak és szabványoknak köszönhetően egyrészt likviditást (a gyors, gyakorlatilag azonnali piacra lépés, illetve kivonulás lehetősége) teremt, másrészt garanciát nyújt a pozíciók nyitásával és zárásával felvállalt kötelezettségek teljesítésére, így kereskedésre serkenti az egymástól egyébként sok tekintetben távol álló piaci szereplőket.

A határidős árupiaci pozíciók nyitásához (kontraktusok adásvétele) és fenntartásához szükséges pénzügyi garancia, amelyet letétbe kell helyezni, csak töredéke a birtokolt kontraktusok értékének, így a kereskedésből származó nyereség (de a veszteség is!) rendkívül nagy lehet a befektetett összeghez képest. A határidős árupiacokon tehát kis tőkével nagy értéket lehet megmozgatni. A lekötött és a megmozgatott tőke arányát tőkeáttételnek (leverage) hívjuk.

A pénzügyi termékek határidős piacain az ügyletek elszámolása kizárólag készpénzzel történik. Ezzel szemben, ha egy áruféleség határidős kontraktusát adjuk el vagy vesszük meg és pozíciónkat lejárat előtt nem zárjuk le, vagyis nem hajtunk végre egy az előzővel ellentétes irányú ügyletet, az is megeshet, hogy le kell szállítanunk, vagy át kell vennünk azt a bizonyos terméket.

Valójában a fejlett határidős árupiacokon a határidős kontraktusok egyes áruféleségek fizikai adásvételében betöltött szerepe marginális. A termékekkel fizikai kapcsolatba kerülő piaci szereplők ezeket elsősorban a későbbi időpontban kötendő, egyedi kereskedelmi szerződések időszakos helyettesítésére használják.

 

EUR 336.17 Ft
USD 304.61 Ft

Agrárpiaci hírek

AGROmashEXPO

[bezárás x]