Mintagazdaság

Ahogy már mi is beszámoltunk róla, Lázár János, a mezőhegyesi Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság Zrt. részvényeivel és földterületeivel gazdálkodó Jövő Nemzedék Földje Alapítvány kuratóriumának elnöke olyan mintagazdaságot ígért, amilyet még nem látott a magyar vidék. A Ménesbirtokon a legmodernebb technológiával dolgoznak, a cél, hogy a fejlesztésekből a magyar agrárvállalkozások forintra fordítható tudást, információt nyerjenek. Az alapítványi fenntartás profi menedzsmentszemlélet mellett felelősséget is ad.

Mezőhegyesi Ménesbirtok

Lázár János, a mezőhegyesi Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság Zrt. részvényeivel és földterületeivel gazdálkodó Jövő Nemzedék Földje Alapítvány kuratóriumának elnöke

Justin Viktor (Agroinform.hu): Várható más ágazatokban is az említett menedzserszemlélet megjelenése?

Lázár János (Jövő Nemzedék Földje Alapítvány): A XXI. században egy államnak, ha erős akar lenni, nemcsak az a dolga, hogy vagyont gyűjtsön a stratégiai területeken – például az energiaszektorban, az élelmiszeriparban, az önellátás vagy épp a pénzügyek területén – hanem hogy a rábízott vagyont szakszerűen, a jó gazda gondosságával és professzionális módon menedzselje. Az alapítványi struktúra biztosítani fogja a profi menedzsmentet és a lehetőséget arra, hogy személyes tulajdonosi felelősség érvényesüljön. A vagyon nem elveszíteni, sokkal inkább gyarapítani fogja a közvagyon és közfeladat jellegét.

JV: Szó esett arról, hogy az exportnövelés problémát jelenthet az agrárágazatban, van-e erre valamilyen piacépítő stratégia?

LJ: A Covid miatt felborult az egész világ alapanyag ellátása, ami érinti az energiaszektort és az élelmiszeripari alapanyagokat is. Ma teljesen természetes dolog, hogy nagyon sok termelő, készlettel rendelkező vállalkozó kivár, és csak a legjobb piaci áron értékesít. Ezt nem lehet felróni a magyar termelőknek sem. Az a kérdés, létezik-e olyan versenyképes magyar élelmiszeripar, amely az alapanyagokat jó áron meg tudja vásárolni a hazai termelőktől.

A hosszútávú együttműködés érdekében az a cél, hogy egy élelmiszeripari szereplő komoly beszállítói hálózattal, integrátorokkal rendelkezzék. Én tehát a termelőknek nem rovom föl, ha esetleg magasabb áron adják el a kereskedőknek az alapanyagot, de ez jelen pillanatban már problémát és kockázatot jelent a magyar élelmiszeripar alapanyaggal való ellátását illetően, illetve más ágazatokat is károsan befolyásol. Ha az alapanyagárak hosszú távú emelkedésével számolunk – és úgy tűnik, erre kell berendezkednünk – akkor ez szorító kérdés marad a magyar élelmiszeralapanyag-igényes ágazatoknak. Ebben az esetben azonban nem a korlátozó intézkedésekben hiszek.

JV: Hogyan kerül át az itt keletkező jó gyakorlat konkrétan a gazdákhoz? A BiB indított nemrég digitális agrárképzést, bekerülhet-e valamiféle digitális moduláris képzési anyagba az itteni tapasztalat, ahol felvehetik azt az érdeklődők?

LJ: A legfontosabb az adatgyűjtés és az adatrögzítés. Ma minden adatalapú: a mezőgazdaság is az adatalapú gazdálkodás irányába mozdul. Ez azonban nem divat, trendiség vagy presztízs kérdése, kizárólag egyetlen dologról szól: a költséghatékonyságról. Ezt mindenkinek meg kell értenie. Mint tulajdonosi joggyakorló, minden beruházást addig támogathatok a digitalizáció, robotizáció és automatizáció érdekében, amíg az költséget csökkent. Csak akkor van értelme, ha az adott fejlesztés megtakarítással jár. Ha ez nincs meg, akkor öncélú az egész. Amennyiben azonban a nyolc és félezer hektáron keletkező adathalmaz alkalmas arra, hogy abból költségmegtakarítással járó döntéseket hozzunk, akkor piacképes és támogatandó innovációs irány.

Mi azt képviseljük, hogy az adatokat hozzáférhetővé kell tenni.

Tehát a mezőhegyesi jógyakorlat, ezen belül a mintagazdaságban képződő adatvagyon föltárható és kutatható, tanulmányozható és értelmezhető, más szóval a hétköznapokra lefordítható lesz mindenki számára. Már a jövő évben is lesznek nyilvánosan hozzáférhető adataink, ezekből pedig minden gazda látni fogja, hogy egy száz hektáros parcellán milyen eredménnyel, milyen befektetéssel, milyen megtérüléssel lehet gazdálkodni bizonyos megoldások alkalmazásával. Az adatból tudást építünk, a tudásból pedig versenyelőnyt, amit átadunk a magyar agrárvállalkozásoknak.

Lázár János

"Már a jövő évben is lesznek nyilvánosan hozzáférhető adataink"

JV: Megválaszolta a következő kérdésemet ami a big datára, a "nagy adatra" vonatkozott volna. De mindez az adatvagyon ingyenesen hozzáférhető lesz, vagy pedig fizetni kell majd érte?

LJ: Mi egy közfeladat ellátó vállalat vagyunk, természetesen ingyen szeretnénk hozzáférhetővé tenni mindenkinek. Az adatból következő haszon, amiről beszéltem, nem nálunk képződik, hanem azoknál a vállalkozásoknál, akik élnek majd az adatokra épülő tudással. Félmillió olyan ember van Magyarországon, aki élethivatásszerűen a mezőgazdaság felé köteleződött el, 163 ezren gazdálkodnak valójában, de ebben már a cégek is benne vannak. Számukra szeretnénk ezt ingyen és bérmentve hozzáférhetővé tenni. Például az Agrárkamarán keresztül a tagok számára.

JV: A hazai adatvagyon-piacon nagy összegekért cserélhetnek majd gazdát az adatok, tehát ha lesz egy térítésmentesen hozzáférhető forrás, az olyan lesz, mint a Fortepan, az ingyenesen böngészhető történelmi fotóadatbázis.

LJ: Ez jó párhuzam. Kevés cég gyűjti olyan szisztematikusan az adatokat, ahogy mi tesszük Mezőhegyesen, és még kevesebben fordítanak időt, pénzt és energiát arra, hogy az adatból tudást, átadható, a hétköznapokban is hasznosítható – vagyis forintra átfordítható – tudást alkosson. Azt ismét hangsúlyoznom kell, hogy az adatvagyon építésének és kiaknázásnak nálunk csak egyetlen korlátja van: költségmegtakarítással kell járnia. Ez a legfontosabb. Tudom, hogy ma divatos kifejezés a drón, az agrárdigitalizáció vagy éppen a precíziós gazdálkodás, de mindezeket le kell fordítani a gazdálkodás nyelvére. Ezek a megoldások ugyanis hatékonyabbá tehetik az agrárvállalkozásokat:

kevesebb befektetéssel nagyobb haszonra tehetnek szert.

JV: Az Európai zöld megállapodás elvárásaival kapcsolatban mi az álláspontja?

LJ: Támogatható célkitűzés, hogy Európa olyan hely legyen, ahol jobb élni, mint másutt. Olyan hely, ahol minden polgárnak lehetősége van egészséges élelmiszert fogyasztani, és általában jobb életminőségben, egészségesebben élni. Ennek érdekében meg kell fontolni a közép-európai országoknak, hogy – a status quo fönntartása mellett – milyen új szempontok befogadására készek és alkalmasak.

A XXI. században a klímapolitikai célkitűzéseket már nem lehet az ajtón kívül hagyni, a zöld szempontokat a saját jól felfogott érdekünkben is érvényesíteni kell.

Magyarországnak óriási érdeke fűződik ahhoz, hogy ne csak mennyiségi, hanem minőségi élelmiszert állítson elő. A következő húsz év nagy kérdése, hogy az emberek milyen élelmiszert fogyasztanak, van-e információjuk arról, amit megesznek. Gondoljon például a vegyszerfelhasználás kérdésére vagy arra, hogy az adott élelmiszer előállítása környezettudatosan vagy a természeti erőforrásokat kizsigerelő módon történt-e. Ezek a kérdések nagyon szorosan összefüggnek egymással, és egy irányba mutatnak: hogyan történik majd az alapanyagtermelés Magyarországon.

Egy „státuszkonzervatív" a mai helyzetet csak megtartani akaró, a mezőgazdasághoz kizárólag a mai juttatások rendszere felől közelítő gyakorlat már középtávon sem versenyképes.

Inkább azt kellene együtt kitalálnunk, hogy az olyan hatások, mint a klímaváltozás, a világjárvány és – ezektől nem függetlenül – a fogyasztói szokások változása, hogyan alakítják át az élelmiszerpiacot, ezen keresztül pedig a mezőgazdaságot, és ebben az új működésmódban mi magyarok hogyan találjuk meg a helyünket, hogyan tudjuk hasznunkra fordítani az adottságainkat. Mert nyertesei lehetünk a következő időszaknak, de ehhez változnunk és változtatnunk kell.

Mezőhegyesi Nemzeti Ménesbirtok

Az agrárium szereplői betekintést nyerhetnek a Nemzeti Ménesbirtok gazdálkodásába

JV: Papp Gergely, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara szakmai főigazgatója egy konferencián felvetette, hogy a Zöld megállapodás kapcsán 2030-ra meredeken csökkenni fog az EU élelmiszertermelése, és ez akár háborús veszélyeket is rejthet. Ez valós veszély lehet?

LJ: Nincs híján a kockázatoknak. Ezért is fontos, hogy világos nemzeti élelmiszeripari stratégiánk legyen és azt következetesen érvényesítsük itthon és az európai együttműködés, illetve verseny során.

JV: Milyen pozíciót céloztunk meg 2030-ra az EU belső élelmiszerpiacán?

LJ: Magyarországnak ott kell lennie azon országok között, amelyek képesek a saját polgáraikat önállóan ellátni, sőt, ezen felül még exportra is tudnak termelni minőségi élelmiszert. Ez a legfontosabb célkitűzés.

JV: Az élelmiszeripari EU Top10-es listán ez mit jelent? Mit célzunk meg?

LJ: Az EU Top 5-be élelmiszeriparban nem tudunk bekerülni, de az első 10-ben ott lehetünk. Ehhez minden adottságunk megvan: a föld, a víz, a hagyomány, (az agrároktatás fejlesztése révén hamarosan) a korszerű szaktudás, a következő évtized történelmi mértékű agrár-, illetve vidékfejlesztési forrásainak köszönhetően pedig a pénz is. Hogy úgy mondjam, Magyarország élelmiszeripari ziccerhelyzetben van, ideje lenne ezt a ziccert kihasználnunk.