Az OMÉK-on a Pálinka Nemzeti Tanács elnökét kérdeztük arról, hogy
- milyen tendenciák figyelhetőek meg a kereskedelmi főzésben, a bérfőzésben és a magánfőzésben,
- milyen problémák várnak megoldásra az ágazatban, hogyan sikerül megbirkózni az EPR és a DRS rendszer elvárásaival,
- és hogy mire lenne szükség ahhoz, hogy jobban teljesítsen hungarikumunk az exportpiacokon.
Kezdjük a számokkal: hány liter pálinka készül a kereskedelmi, a bérfőzdékben és a magánfőzőknél?
A 2017-es év számaihoz érdemes hasonlítani a termelési volument, akkor 1 050 000 hektoliterfok körüli kitárolás történt a kereskedelmi főzdékben. 2018-ban volt egy nagyobb kiugrás, 1 376 000 hektoliterfokot tároltunk ki, ami a NETA 2019-ben bevezetésével magyarázható. Sajnos amitől tartottunk bekövetkezett: a NETA miatt a felére (562 ezer hektroliterfok) csökkent a forgalom akkor.
|
Onnantól kezdve volt némi fellendülés, 2020-ban 590 ezer, 2021-ben 686 ezer, 2022-ben 697 ezer hektoliterfokot tároltunk ki, de nem tudtunk kilábalni a NETA bevezetése miatti drasztikus forgalom-csökkenésből. Főként azért, mert mire kezdett volna levegőhöz jutni az ágazat, jött a Covid, bezártak az éttermek. Ezután beütött az energiaválság. A pálinkafőzés meglehetősen energiaigényes, akár a gyümölcsfeldolgozást, a cefre hűtését vagy magát főzést nézzük.
Mihályi László, a Pálinka Nemzeti Tanács elnöke az OMÉK-on – Fotó: Agroinform
Mi történt a bérfőzdékben és a magánfőzőknél az utóbbi években? A magánfőzés sem a zárjegyes pálinka forgalmát segíti...
A bérfőzdékben stagnál a volumen, 2017-ben 4,5 millió hektorliterfok körüli mennyiségű párlat készült. 2022-ben pedig 4 851 000 hektoliterfok, csak 2020-ban volt egy nagyobb visszaesés. Nagyon hektikus a gyümölcstermés, az idei rendkívül gyenge termés miatt a bérfőzött párlat mennyisége a szokásosnál kevesebb lehet.
|
A magánfőzés mindezek mellett szintén jelentős probléma nekünk. Nagyon sokan a magánfőzés mögé bújva üzemeltetnek zugfőzdét, ráadásul sokszor töltik a kereskedelmi főzdék címkézett üvegeit a magánfőzők a saját párlatukkal. Ez minőségbeli aggályokat vet fel, jó eséllyel azokat a fogyasztókat veszítjük el, akik fenntartanák a szakmát: a fiatalokat és a külföldieket.
A pálinkát azért is fontos lenne kiemelten kezelni, mert aki pálinkát fogyaszt, nem az, aki alkoholizmusra adja a fejét. Ez egy drága termék, a kulturált alkoholfogyasztás ajánlásai mellett méltó helye van a magyar gasztronómiában.
Mennyi párlat készül a magánfőzőknél?
2010 óta lehet otthon főzni, akkoriban 24-25 ezer berendezés volt magántulajdonban, ez a szám azóta jelentősen növekedhetett. A párlatjegyek alapján ki lehetne számolni a főzött mennyiséget, de valószínűleg fals adat jön ki, hiszen a megvásárolt párlatjegyek alapján a berendezések kétharmada nem működik, ami távol állhat a valóságtól.
A legnagyobb gond most talán mégsem a magánfőzés, hanem az új hulladékgazdálkodási rendszer, ami a kereskedelmi főzdék számára újabb terhet és költséget jelent.
Az utóbbi hónapokban az EPR-rel küzdünk, és rendszeresen részt veszek olyan egyeztetéseken, ahol a DRS-ről (DRS: kötelező visszaváltási rendszer) beszélünk. Nem csak a kereskedelmi pálinkafőzdéknek, hanem az ásványvíz-előállítók, az üdítősök, a szeszipari szereplők számára is hatalmas kihívást jelent. Egyrészt óriási adminisztrációs teher, másrészt rendkívül hosszúvá és sajnos költségesebbé válik a forgalomba kerülése emiatt egy-egy terméknek.
Az első EPR jelentést október 20-ig kellett megtenni a 3. negyedévi termeléshez kapcsolódóan, és kérdések százai merültek fel, olyan gondok, amelyből láthatóak, hogy akik a szabályozást megalkották, nem ismerik azoknak az ágazatoknak a működését, amelyekre vonatkozik az új előírás.
Például a DRS (visszaváltási rendszer) miatt nagy mennyiségű adatot kell szolgáltatni, és a jelenlegi szabályozás szerint termékenként 12 palackot kell beküldeni az auditoroknak, akkor is, ha csak a címke más. Ez önmagában hatalmas költség, hiszen egy pálinkafőzdének nem 1-2 terméke van.
Az is felmerül, hogy sokan nem regisztráltak időben a MOHU-hoz, azután az OKIR-kapus belépés okozott gondot. Az utolsó pillanatokban nagyon leterhelt volt a rendszer.
A rendszer működtetése megint egy olyan költség, amit át kell, hogy hárítsunk a fogyasztóra. A pálinka árát viszont már nehéz tovább emelni, hogy be lehessen építeni ezeket a tételeket.
Miből áll össze egyébként a pálinka ára?
Az utolsó szeszadóemelés (2022) előtt számoltuk ki azt, hogy 12 ezer forintos bruttó fogyasztói ár esetében 5086 forint volt akkor a közvetlen adó (szeszadó, NETA, ÁFA). Azóta a NETA-t beépítették a szeszadóba és megemelték 10 százalékkal, ehhez jön még a csomagolás költsége, az iparűzési adó, a teherautók útdíjai, bérköltségek, kamarai tagdíj, stb. A pálinka árának a fele adó.
Azzal is küzdenek a kereskedelmi főzdék, hogy alig lehet előre felvásárlási szerződéseket kötni, mert a termelők jó része nem a hosszú távú felvásárlási kapcsolatokat preferálja.
Az exportpiacokon van előrelépési lehetőség?
Nehéz kérdés, mert ahol ismerik a gyümölcspárlatot, ott általában van valamilyen saját termék. Ahol nem ismerik, ott pedig meg kell ismertetni, de nehéz egy kedvelt, gabonaalapú párlattal árban versenyezni, és nagy mennyiséget, pontosan ugyanolyan minőségben előállítani. A pálinka az alapanyag miatt évről évre más. Viszont előnye például a whisky-hez képest, hogy nem kell érlelni ahhoz, hogy élvezhető legyen. A kihozatal kevesebb a gyümölcs esetén, 10 százalék már jónak mondható. (Ezt csak cukor hozzáadásával lehetne emelni, amivel viszont rengeteget rontanánk a minőségen, komoly aromavesztést idézne elő. Ráadásul cukrot a jogszabályok szerint tilos a cefrébe tenni!)
Körülbelül a forgalomba helyezett pálinka 3 százaléka megy exportra, ez nagyon kevés. Minden évben részt veszünk a ProWine kiállításon, legutóbb az AMC-től is kaptunk ehhez anyagi támogatást. Itt nem az óriási üzletláncokat célozzuk meg, hanem kisebb szállodaláncokat, amelyeket néhány főzde összefogásával ki is tudnánk stabilan szolgálni.
Vannak üzletkötések, de azt gondolom, nagyon komoly piackutatásra lenne szükség ahhoz, hogy nagyobb üzleteket lehessen nyélbe ütni. El kellene kezdeni állami segítséggel egy minimum minőséget meghatározni.
Fontos volna eldönteni, hogy melyik legyen az a 3-4 gyümölcs, amire brandet építünk. És sajnos ebben nem lesz benne a sárgabarack, már évek óta nem terem meg, pedig azt ismerik főleg külföldön.
Az Irsai Olivér szőlőből készült pálinka viszont különleges, és szőlő szinte mindig terem. Az alma, a meggy és szilva is olyan alapanyag, amiből nagyobb mennyiséget lehetne előállítani külföldi piacokra.
Talán az is segítene, ha a dunai hajózási társaságokat tudnánk érdekeltté tenni abban, hogy eljuttassák a pálinkát a nyugat-európai piacokra.
Néhány gyümölcsre lehetne brandet építeni, ilyen a szilva is – Fotó: Shutterstock
Az utóbbi évtizedekben óriási fejlődésen ment keresztül a szakma, egyre többen veszik komolyan a cefrézési szakmai ajánlásokat. Ön hogy látja ezt?
Van néhány alapelv, amit azért a többség már jól ismer: fontos, hogy jól fel tudjon táródni a gyümölcs, ehhez aprításra van szükség, a csonthéjasokat érdemes kimagozni. Pektinbontó enzim hozzáadásával segíthető a feltáródás folyamata.
Mi nem csak az országos pálinkaverseny eredményeit látjuk, hanem kisebb párlatversenyekre is eljárunk. Azt látjuk, hogy a magánfőzőknél, a bérfőzdékben is egyre jobb a minőség, jobb a cefrekezelés, profibbak a berendezések.
Az elő- és utópárlat elválasztásában segít a mintavevő csap – Fotó: Agroinform
Az elő-és utópárlat elválasztására is sokkal jobban odafigyelnek már a bérfőzdék. Én a 90-es évek végén kezdtem el ezzel foglalkozni, és akkor még az utópárlattal állították be az alkoholfokot mindenhol. Akkoriban talán egy-két ember kérte, hogy vízzel állítsuk be a végén, most már ritkán fordul, hogy nem lehet valakit meggyőzni arról, hogy sokkal jobb lesz a végeredmény, ha nem utópárlattal állítjuk be a végleges alkoholfokot.
Összességében büszke vagyok a magyar pálinkaágazat fejlődésére, a versenyeredmények, a bírálatok azt mutatják, hogy egyre nagyobb hangsúlyt kap a minőség. Aki pálinkát fogyaszt, egy minőségi, magyar élvezeti cikket választ.
