- Nem mondhatom, hogy könnyen befogadtak volna a hazai kollégák. A hátam mögött azt mondogatják: "Nehogy már egy labanc mutassa meg, hogyan kell a pálinkát csinálni". Pedig nem is vagyok labanc, csak éppen 12 évig éltem Ausztriában - mondja Vértes Tibor, a négy évvel ezelőtt megnyílt Agárdi Pálinkafőzde társtulajdonosa, egyben főzőmestere.
Kétségtelen, hogy az agárdi létesítmény új színt hozott a hazai pálinkafőzdék világába: megjelent a piacon egy luxuskategória, amely célzottan a legigényesebb vevőkörnek kínál saját főzésű pálinkát. A legolcsóbb félliteres kiszerelésű portéka például 3600 forintba kerül, a kuriózumnak számító birsalma-, vadszeder-, vadmálna- és cigánymeggypálinkákból viszont már a 3 és fél decis palack ára is 4500 forintnál kezdődik. Nem is lehet kapni az agárdi pálinkát a hipermarketekben, aki ilyen italra vágyik csak az elit vinotékákban vagy az exkluzív éttermekben találkozhat ezzel a márkával.
- Négy évvel ezelőtt az egész szakma bolondnak nézett, azt hitték, hogy senkinek sem fogjuk tudni eladni a drága pálinkánkat - mondja Vértes Tibor. - Ehhez képest tavaly 60 ezer palackot forgalmaztunk, néhány éven belül pedig elérjük az évi százezer üveget. Annál többet nem is fogunk gyártani, még akkor sem, ha lenne rá piac. Százezer palack az a mennyiség, amelyért még személyesen felelősséget tudok vállalni. Ennél többet egyszerűen nem látnék át, márpedig olyan terméket nem dobhatok piacra, amelynek a kiváló minőségéről nem vagyok száz százalékig meggyőződve.
Vértes Tibor fiatalkorában utálta a pálinkát, soha nem gondolta volna, hogy később ez lesz az élete értelme. A kertészmérnök végzettségű férfi a nyolcvanas évek végén került Ausztriába, ahol hosszú évekig gyümölcstermesztési tanácsadóként dolgozott. A sógoroknál egy vidéki gazdánál ivott először olyan pálinkát, amely valósággal megbabonázta.
- Megdöbbentő élmény volt: annak a pálinkának valódi gyümölcsíze, gyümölcsillata volt, és nem rázott ki tőle a hideg - emlékezik a kezdetekre a főzőmester. - Az a nap megváltoztatta az életemet, onnan kezdve tudatosan kerestem a szakkönyveket, bújtam a pálinkáról szóló szakirodalmat. Amikor már elméletben mindent tudtam, tíz évvel ezelőtt a Fertő tó osztrák oldalán vásároltam egy kis pálinkafőzdét. Hobbinak indult, de annyira magával ragadott a dolog, hogy egy idő után többet kerestem a pálinkafőzéssel, mint a hivatalos munkámmal. Aztán egyszer meglátogattak az itthoni barátaim, megkóstolták a pálinkámat, és meggyőztek: haza kell jönnöm, hogy itthon főzzek pálinkát.
Vértes Tibor a barátokból lett üzlettársaival már az elején közölte, hogy a vállalkozás létrehozása drága mulatság lesz, mert kizárólag minőségi pálinkát hajlandó gyártani, amihez a legjobb minőségű gyümölcsalapanyagra, a legkorszerűbb gyártási technológiára, valamint eredeti gönci fahordókra lesz szükségük, de a csomagolástechnikában is a világszínvonalat kell megcélozniuk. A helyszín azért lett Agárd, mert a környéken jó minőségű gyümölcsösök találhatók, valamint közel van a cég legnagyobb értékesítési célpontja: Budapest.
A zöldmezős beruházás 150 millió forintba került, további 50 milliót pedig most költenek el egy új látogatóközpont megépítésére. Kiderült ugyanis, hogy a Velencei-tavi turizmusban komoly szerepet kaphat a pálinkafőzde, az idelátogatókat igencsak érdekli a főzési technológia, valamint a végtermékek kóstolgatása. Az agárdi pálinka minőségét egyébként nem csak a piac árazta be: a főzde már a működése első három évében számos díjat hozott el a hazai és a nemzetközi versenyeken.
- A díjak a szakmai kontroll miatt fontosak ugyan, de a piaci lehetőségeit nem használjuk ki - mondja Vértes Tibor. - Egyetlen termékünkre sem ragasztjuk rá a díjnyertes címkét, és nem is emeljük meg az árát. A minőség önmagáért fontos. Mondok egy példát: van egy hordó törkölypálinkánk, ami három éve áll a raktárban. Hiába felel meg a minőségi előírásoknak, nekem valahogy nem ízlik, emiatt nem is vitt rá a lélek, hogy piacra dobjuk.
Bár az agárdi pálinkából Svájcban, Japánban és Luxemburgban is értékesítenek, Vértes Tibor szerint, aki Magyarországon nem tudja eladni a pálinkáját, az máshol ne is próbálkozzon.
- Lehet, hogy még sokáig "labancként" fognak emlegetni a szakmában, de előbb-utóbb csak elfelejtik majd ezt a gúnynevet - mondja Vértes Tibor. - Én ugyanis már nem megyek vissza Ausztriába. A saját hazámban akarok a magyar pálinka prófétája lenni.
