Nem tudom, más hogy van vele, de én úgy érzem, valahogy egyre rövidebbek a telek. Néhány éve december elejétől nagyjából február közepéig minden hétvégét pihenéssel és regenerálódással tudtam tölteni – aki a mezőgazdaságban dolgozik, az tudja, mennyire fontos ez. Azonban ahogy egyre melegebb az évszak, ez az időszak jelentősen lerövidül, mert januárban már neki kell/lehet állni metszeni, a disznóvágás után ki kell takarítani, fertőtleníteni és meszelni az ólat, a "disznóságok" (szalonna, csülök, húsvéti sonka) füstöléséről már nem is beszélve.
Decemberben vágtunk, 3-4 hétig álltak a húsok a sós páclében, minden második napon forgattam őket, ahogy kell. Január elején a saját füstölőmben – életemben először – füstöltem meg a húsárut, 4 napon át, szakaszos, hideg füsttel. A bükk fűrészporba kevertem egy kis kukoricadarát, de rutintalanságom miatt a kicsi csak nekem volt kicsi, mert elég jól besárgította az árut. Nosza, tanácsot kértem egy hidegfüstöléses Facebook-csoport tagjaitól, ahol aztán kaptam mindent: a füstölésem gyenge, mint a harmat, más azt írta, tökéletes, a harmadik szerint meleg füsttel kellett volna csinálnom, a negyedik azt javasolta, még egy hétig füstöljem... Száz szónak is egy a vége: nem érdemes csoportokban tanácsot kérni, mert nincs két egyforma füstölő, a füstölési módszerek is mások, az ízlésbeli különbségekről már nem is beszélve.
Szárad a füstöltáru – és fogyogat is, egész jó lett – fotó: Horváth Attila
Mindenesetre, a legrosszabbat talán akkor tettem volna, ha tovább füstölöm az árut. Így is elég füstös lett, s az egyhónapos szárítás után most már bátran mondhatom: első füstölésem jól sikerült, ízre és a tartósítás szempontjából is. A hús nem kezdett el büdösödni, a szalonna vajpuha, a sonkát pedig természetesen húsvétkor kóstoljuk. A kukoricát tagadhatatlan, túltoltam, ettől eléggé sárga lett az áru, de ez csupán esztétikai kérdés – ráadásul gyerekkorom bolti szalonnái is éppen ilyenek voltak.
Az ólt is puccba vágtam, nemsokára érkezik két új kismalac, remélhetőleg több szerencsém lesz velük, mint a tavalyiakkal volt. Ezeken már most látszik: húsosak, formásak, jól izmoltak.
Az almafák metszésén már túl vagyok és a hétvégén elvégeztem a lemosó permetezést is – fotó: Horváth Attila
Van egy kis gyümölcsösünk, alma és körtefák, előbbiek 4 évesek, utóbbiak kettő, az alma idén termőre fordul, a körte pedig jövőre mutatja magát először. Azaz lényegében még a koronaalakítás zajlik – nemrég megmetszettem őket, a körtefák ágait közel vízszintesre kötöztem, termőkaros orsó lesz a koronaforma. A lemosó permetezést pedig múlt szombaton végeztem el, ahogy kell, bő lével, hogy a legkisebb repedésekbe is bejusson a hatóanyag. Olaj- és réztartalmú szerrel dolgoztam, ami hatásos a gombabetegségek és a rovarkártevők ellen is. Kifejezetten meleg idő volt, ilyenkor a legjobb elvégezni a beavatkozást, mert már mozgolódnak a kis gonosztevők is.
A körtefák felfelé törő ágait vízszintes helyzetbe kötöztem le, ez jót tesz a termőrügy-differenciálódásnak – fotó: Horváth Attila
Párom sem tétlenkedett: a tavaly leszedett, eddig a ház falán lógatva, a szabad levegőn szárított fűszerpaprika füzérekről leszedte a terméseket, áttörölgette, majd kicsumázta őket. Így kerültek fel tepsiben a cserépkályha tetejére, ahol egyetlen nap alatt kopogósra száradtak. Ezt követően aprítógéppel "összeszecskázta", majd kávédarálón finomra darálta a fűszerpaprika-terméseket. Jó fajta, mert pirosra színezte a kezét, amit aztán sima szappannal le sem lehetett mosni.
A fűszerpaprika: jó anyag, pirosra festi a kezet – és remélhetőleg, majd az ételt is – fotó: Horváth Attila
Én a hétvégén az interneten vásárolt joghurt-kultúra felhasználásával házi joghurtot készítettem. Sajnos, a tejet nem saját tehén adta, azt úgy vettük, de az is jóféle, kövér házitej volt. Finom lett a joghurt, mézzel isteni, de önmagában is ízletes, s nem utolsósorban egészséges. Nem nagy ördöngösség az elkészítése, ajánlom mindenkinek.
A hétvégén átnéztem a vetőmagokat is, mi van már meg és mit kell még megvenni, hiszen két-három hét múlva el kell vetni a fűtetlen fóliasátorban a saláta-, retek és káposzta magokat is. Nem szoktam korábban, mert egyszer már ráfáztam azzal: március közepén mínusz 22 fokos hideghullám érkezett és minden keményre fagyott a sátorban még takarással is. Az eredmény: a retek nem fejlesztett gumót, magszárba ment, a fejeskáposzta öklömnyi fejeket hozott. Szóval azóta nem sietek...
_fill_540x300_0.jpg)
