Az édesítőszerek évtizedek óta a cukor legnépszerűbb helyettesítői: segíthetnek a kalóriacsökkentésben, a vércukorszint kordában tartásában, és sokaknak adnak „bűntudatmentes” édes ízt. Mégis, a fogyasztói bizalom az utóbbi években látványosan gyengül – főleg a mesterséges eredetűeknél, mint a szacharin, az aceszulfám-K vagy a szukralóz. Mi áll a bizalomvesztés mögött, mit mondanak a friss kutatások, és hogyan reagálhatnak a gyártók?

„Clean label” korszak és egészségügyi aggodalmak

A vásárlók egyre inkább a rövid, természetes összetevőlistákat keresik. A „kémiai hangzású” adalékokkal – így a mesterséges édesítőkkel – szemben eleve nagyobb az ellenérzés, különösen a fiatalabb korosztályban. Ehhez jönnek az egészségügyi kérdőjelek: sorra jelennek meg olyan vizsgálatok, amelyek egyes édesítőszerek fogyasztását kedvezőtlen kimenetelekkel hozzák összefüggésbe. Fontos: az „összefüggés” még nem jelent bizonyított ok-okozati kapcsolatot, de bőven elég ahhoz, hogy a bizalom meginogjon.

Mit látnak a kutatók?

Egy ausztrál, több tízezres résztvevőt követő vizsgálat azt találta, hogy a rendszeresen fogyasztott „diétás” üdítők mellett magasabb volt a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának kockázata. A kutatók ugyanakkor maguk is óvatosak: nem kizárt, hogy sok érintett eleve túlsúlyos vagy magasabb kockázatú volt, ezért választotta a cukormentes italokat – vagyis nem biztos, hogy az édesítőszer okozta a problémát.

Egy brazil, több éven át tartó megfigyelés más területre világított rá: azoknál, akik hosszú távon sok édesítőszert (és bizonyos cukoralkoholokat) fogyasztottak, gyorsabb kognitív hanyatlást mértek, különösen 60 év alatt. A különbség nagysága nem drámai, és a miértek itt sem tiszták – felmerül a bélflóra, az anyagcsere és a gyulladásos folyamatok szerepe –, de a hír önmagában is hat a közvéleményre.

A közös tanulság: a mennyiség, a teljes étrend és az életmód összképe döntő.

 Egy-egy összetevőt önmagában nehéz „bűnösnek” kikiáltani, de a biztonságos használathoz és az elfogadottsághoz ma már több kell puszta jogszabályi megfelelésnél.

Merre mozdul az iparág?

A nagy élelmiszer- és italgyártók két irányt visznek párhuzamosan. Egyrészt zajlik a reformuláció: a mesterséges édesítőket részben vagy egészben természetesebb alternatívák váltják – ilyen a stevia (steviol-glikozidok), a monk fruit (szerzetesgyümölcs), az allulóz vagy a tagatóz. Gyakori a „kevert” megoldás, ahol több édesítő együtt ad harmonikusabb ízprofilt és jobb szájérzetet. Másrészt portfólió-diverzifikációt látunk: bizonyos piacokon óvatosan visszahoznak cukros variánsokat is, hogy ne veszítsék el azokat, akiket a diétás íz vagy a hírverés eltántorított.

Közben az íztechnológia is lép előre. Kutatók például a borsmenta egyik természetes illatmolekulájában látnak lehetőséget a keserű utóíz tompítására. Ha ezek a megoldások laborból a gyártósorra jutnak, a cukormentes italok és tejtermékek íze még közelebb kerülhet a „klasszikushoz” – ez pedig sok szkeptikust nyerhet vissza.

Mit tehetnek a gyártók?

Ma már nem elég „csak” csökkenteni a cukrot. A siker kulcsa a három T: természetesebb termék, transzparens kommunikáció, türelmes edukáció. Érthetően kell elmondani, mit tartalmaz egy termék, miért pont azt, és milyen mennyiségben. A kockázatokról sem érdemes szemérmesen hallgatni: a fogyasztó értékeli, ha a márka nem marketing-szlogenekkel, hanem világos, köznyelvű magyarázatokkal beszél a tudományos eredményekről.

A termékfejlesztésben a „jó íz – jó érzés – jó lelkiismeret” hármasa a cél. Ez sokszor nem egyetlen csodaszer, hanem sok apró finomhangolás eredménye: az édes-sav arány beállítása, az utóíz kezelése, a természetes aromák okos használata.

Mit tehet a fogyasztó?

Először is érdemes kontextusban gondolkodni. Nem egyetlen üdítő vagy joghurt dönti el az egészséget, hanem az összkép: a napi étrend, a mozgás, az alvás, a testsúlykontroll. Ha valaki kellemetlen tüneteket észlel édesítőket tartalmazó termékek után (puffadás, fejfájás, szívdobogás-érzés), csökkentse a mennyiséget, próbáljon más típust, vagy térjen vissza a mértékletes cukorhasználathoz. A címkéket pedig érdemes átböngészni: a rövidebb, ismertebb összetevőlista jó iránytű.

Összegzés

Az édesítőszerek körüli vita nem fekete-fehér. Valóban léteznek aggályok és olyan eredmények, amelyek óvatosságra intenek – de ezek nem automatikus „vádiratok”. A gyártók előtt két feladat áll: ízben versenyképes, természetesebb termékeket adni, és őszintén, közérthetően beszélni róluk. A fogyasztók pedig akkor járnak a legjobban, ha tudatosan választanak, mértéket tartanak, és étrendjük egészére figyelnek. Ha ez a két oldal találkozik, az édes íz jövője nem a bizalmatlanságról, hanem az egyensúlyról szól majd.

Forrás: Élelmiszeripari Magazin

Indexkép: Shutterstock