Napjainkban egyre több hazai termőterületen jelentkeznek a degradációs folyamatok (talajszerkezet romlása, talajtömörödés, szervasanyag-tartalom csökkenése, szikesedés stb.), és különböző mesterséges beavatkozásokkal a talaj leromlott állapotát próbáljuk javítani, mely idővel a termőhely termőképességének csökkenését eredményezi.
Mi is az a mulcs?
Az alternatív talajhasználat elsajátításához tisztában kell lennünk azzal, hogy milyen lehetőségek állnak rendelkezésünkre a változáshoz. Kertészetekben és kisgazdaságokban egyre nagyobb körben terjed a különböző takaróanyagok, mulcsok használata.
A mulcsok lehetnek élő növények, élő vagy élettelen anyagok darabjai egymáson, valamint a talajra fektetve az élő vagy élettelen anyagok lapjai.
A mulcstípusok a következők: élő mulcs (takarónövények), holtmulcs, ezen belül a mesterséges anyagok (különböző színű és anyagú fóliák, papír) és a természetes anyagok (szalma, komposzt, avar, fenyőkéreg, állati eredetű szerves trágya vagy kiskertekben fűkaszálék). Ezek különböző vastagságban való kijuttatása és egymással való kombinálása eltérő eredményeket hoz. A továbbiakban csak a szerves anyagok alkalmazásáról lesz szó.
A szerves talajtakaró anyagok használatának jótékony hatását kísérletekkel igazolják – A szerző felvétele
Takaróanyagok használatának előnyei
A szerves talajtakaró anyagok használatának jótékony hatását kísérletekkel igazolják, mint például a termőképesség növelése, párolgáscsökkentés, gyomok elfojtása, nedvesség megtartása a felső talajrétegben, talaj kicserepesedésének megakadályozása és megfelelő élettér biztosítása a talajlakó mikroorganizmusok és hasznos élő szervezetek számára.
A növényi mulcsok a tenyészidőszak alatt gazdagítják a termőtalaj tápanyagtartalmát. Felszínvédő anyagként való használata a legígéretesebb lehetőségnek tűnik az eróziós károk mérséklésére. Gátolhatja az esőcseppek szerkezetkárosító hatását, emellett lazább talajállapotot is eredményez, mellyel elősegíti a csapadék beszivárgását. A talaj biológiai folyamatait javítja és fenntartja, hiszen állandó szervesanyag-forrást biztosít.
A takarónövények gátolhatják a gyomnövények kelését az allelopátia és kompetíció révén. Ennek oka, hogy a gyommagvak mikrokörnyezetét megváltoztatja – nedvességtartalmat és hőmérsékletet –, valamint gátat szab a gyomnövények csírázásához is szükséges fénynek.
Mindezek ismeretében kijelenthető, hogy a megfelelő takaróanyag megválasztása és annak helyes használata nemcsak a talajra van jótékony hatással, de megakadályozhatja vagy késleltetheti a növényvédelmi problémák fellépését, és segítheti azok legyőzését is (például a természetes ellenségek élőhelyének biztosítása révén).
Rövid és hosszú távon is kedvező eredményeket érhetünk el – A szerző felvétele
Takaróanyagok használatának hátrányai
Mint a legtöbb technológiának, a szerves takaróanyagok használatának is akadnak hátrányai, melyekről minden érdeklődőnek érdemes tudni, mielőtt gondolkodás nélkül felvásárolná a környező települések teljes komposztkészletét.
Mindenekelőtt az egyik legfontosabb – és így hamar választ is kapunk arra a kérdésre, hogy miért kisgazdaságokban és kertészetekben a leginkább elterjedt az alkalmazása –, hogy rendkívül élőmunka-igényes tevékenységről van szó a teljes tenyészidőszak során. A gépesítése még nem kiforrott.
Növényorvosi képzésem alatt talajtakaró anyagok kombinálásával kísérleteztem egy kisebb burgonyaföldön, s második évben már igencsak hamar előkerült a szervestrágya-szóró gép mind a trágya, mind a szalma kijuttatása során. Ám ez nem egy bevett technológia, főleg nem nagyüzemekben.
-min.jpg)
A takaróanyag költséges lehet – A szerző felvétele
A takaróanyag költséges lehet. Ez függ attól, hogy milyen anyag vagy anyagok mellett tesszük le a voksunkat, termelődik-e a gazdaságunkban például szerves trágya, van-e lehetőségünk szomszédos gazdaságoktól szalmát venni, vagy tudunk-e saját komposztot használni.
A gazdasági tényezők mellett érdemes megemlíteni, hogy a szerves mulcsokban a rágcsáló kártevők könnyen megbújhatnak, a szénamulcs meggyulladhat, a mulcs bomlása pedig nitrogénelvonást okozhat termesztett növényeinknél. A nem megfelelően kezelt komposzt gyommagvakat tartalmazhat.
A felsorolt hátrányok mértéke attól függ, hogy mekkora kertben vagy gazdaságban kívánjuk az alternatív talajhasználat ezen lehetőségét alkalmazni.
Szerves anyagok felhasználása
A leggyakrabban használt takaróanyagok a szalma, komposzt, avar, állati eredetű szerves trágya, kiskertekben fűnyesedék vagy fenyőkéreg. Bármilyen nagyságú kertbe vagy gazdaságba választjuk az alapanyagokat, érdemes számításba vennünk a gazdasági tényezőket, az anyagok beszerezhetőségét, valamint a kert és a növényeink adottságait.
Korábbi kísérleteim eredményei is bizonyították a szakirodalmat, miszerint a legtöbb szerves anyag igen jó gyomelnyomó hatással rendelkezik, ha azt megfelelő vastagságban használjuk. A cél az, hogy a gyommagvakat ne érje fény. Az általános adatok alapján megállapítható, hogy
kisüzemi területen a jó minőségű szerves takaróanyagok nagyobb termésátlagot eredményezhetnek.
A kedvezőbb hatás eléréséhez vagy a gazdaságosságot is szem előtt tartva a takaróanyagokat bátran kombinálhatjuk egymással (komposztra szalma), de akár szervetlen anyagokkal is (például kartonpapír lapokra helyezett avar).
A takaróanyagokat bátran kombinálhatjuk egymással – A szerző felvétele
Az előnyöket és hátrányokat is figyelembe véve véleményem szerint a kiskerttulajdonosok és hobbikertészek számára a negatívumok eltörpülnek a takaróanyagok jótékony hatása mellett. Szerencsére egyre több olyan biogazdálkodóval találkozom, akik már hatékonyan alkalmazzák a technológiákat kertészeteikben.
Összességében elmondható, hogy ha kicsiben is, de érdemes elgondolkodni a talajtakaró anyagok használatán, mellyel rövid és hosszú távon is kedvező eredményeket érhetünk el.
