A májushoz hasonlóan az első nyári hónap is melegebb volt az átlagosnál. Ugyanakkor – az előző hónappal ellentétben – júniusban a keleti országrész volt a melegebb. A havi középhőmérséklet a Dunántúl nagy részén 2 fok körüli mértékben, míg a Dunától keletre, főként a Tiszántúlon, nagy területen közel 3 C fokkal haladta meg a sokévi átlagot, ahogy az alábbi térképen látható.
A júniusi középhőmérséklet eltérése a sokévi átlagtól 2022-ben – forrás: OMSZ
Szinte az egész hónapban az átlag felett volt a hőmérséklet. Napközben még a hidegfrontok után sem volt nagy területen átlagosnál hidegebb idő, éjszaka is csak ritkán, és rövid időre csökkent a sokévi átlag alá a hőmérséklet, főleg a hónap közepén.
A júniusi napi minimum- és maximum-hőmérsékletek változása 2022-ben, valamint a hőmérsékleti minimumok, maximumok és napi középértékek sokévi átlagainak (országos területi átlagok) alakulása C°-ban megadva – forrás: MeteoPlaza
Ennek következtében szélsőségesen meleg idővel, rekkenő hőséggel búcsúzott a június, az utolsó két napban melegrekordok születtek. 30-a volt a legmelegebb nap, ekkor a kevésbé meleg dunántúli területeken is 30 C fok felett voltak a csúcsértékek, a keleti megyékben sokfelé meghaladták a 35 C fokot, a legforróbb, Tiszántúli tájakon a 40 C fokot is megközelítették, ahogy az alábbi térképen is láthatjuk.
A hőmérséklet legmagasabb értékei 2022. június 30-án, C°-ban megadva – forrás: MeteoPlaza
A meleg nappalok mellett az éjszakák is enyhék voltak, a hónap végén kifejezetten meleg, trópusi éjjelekben volt részünk, legtöbb helyen 20 fok feletti minimum-hőmérsékletekkel. Az ország nagy részén 15-én volt a legerősebb lehűlés. Akkor sokfelé 10 C fok közelébe csökkent hajnalra a hőmérséklet, ahogy a 4. ábrán látható térkép is mutatja.
Ugyanakkor a legalacsonyabb értéket nem ezen a napon, hanem 22-én mérték, akkor a Nógrád megyei Zabaron 3,8 C fokot regisztráltak, ami csupán 0,8 C fokkal magasabb az azon a napon addig mért legalacsonyabb értéknél, az 1921. június 22-én, Dobogókőn mért 3,0 C foknál. Ez az erős lehűlés azonban korántsem volt jellemző, az ország túlnyomó részén ekkor sem csökkent 10 C fok alá a hőmérséklet.
A hőmérséklet legalacsonyabb értékei 2022. június 15-én, C°-ban megadva – forrás: MeteoPlaza
A melegedés természetes következményeként a talaj hőmérséklete is szélsőséges módon emelkedett. Az 5. ábrán látható térkép tanúsága szerint a Dunától keletre eső területeken többfelé 30 C foknál is magasabb értékeket mértek a 10 cm-es mélységben, ami a talaj szárazságával is összefügg.
A növények fejlődését, életfolyamatait az utolsó héten zavarta, akadályozta a hőstressz, korábban a meleg gyorsította az érési folyamatokat, ezért az idén az átlagosnál korábban kezdődött a kalászosok betakarítása.
A 10 cm-es mélységben mért talajhőmérséklet értékei 2022. június 30-án, C°-ban megadva – forrás: MeteoPlaza
A májushoz hasonlóan az első nyári hónap is szárazabb volt az átlagosnál az ország túlnyomó részén, és a csapadékbevétel tekintetében ezt a hónapot is rendkívül szeszélyes területi eloszlás jellemezte.
A Dunántúl nagy részén az átlagosnál több, a nyugati megyékben – főként a Kisalföldön, az Alpokalján és Somogyban – sokfelé 100, néhol 150 mm-t meghaladó mennyiség, a sokévi átlagnak több mint kétszerese esett. A keleti országrészben ugyanakkor legtöbb helyen folytatódott a májusi szárazság, a leginkább aszályos tájakon: a Tiszántúl déli részein, illetve az északkeleti határszélen néhol még 10 mm-t sem regisztráltak.
A júniusban leesett csapadékmennyiség mm-ben – forrás: OMSZ
Nemcsak térben, időben sem volt egyenletes a csapadék úeloszlás. A havi mennyiség nagy része az első dekádban esett, utána csak kisebb körzetekben hoztak jelentősebb csapadékot a záporok, zivatarok (főleg 22-én), kiadós, országos eső nem volt, ahogy a mellékelt grafikon is mutatja.
A júniusi napi csapadékmennyiség területi átlagai és ezek, valamint a sokévi értékek összegződése a hónap folyamán 2022-ben – forrás: MeteoPlaza
Legnagyobb területen az első dekád végén okozott jelentős csapadékot egy hullámzó frontrendszer. 9-én főleg a Dunántúl keleti részén és a Duna–Tisza közén esett 10 mm-nél több (8. ábra), de 10-én az északkeleti megyékben is bőven volt csapadék. Ezt a keleti megyékben sokfelé – főleg a Tiszántúlon – több hetes pusztító szárazság követte.
A június 9-én leesett csapadékmennyiség mm-ben – forrás: OMSZ
A hatalmas különbségek, melyek a csapadékbevételben mutatkoztak, természetes módon a talaj nedvességtartalmának változásában is jelentkeztek. A felső fél méteres rétegben a Balatontól nyugatra eső területeken 60% felett maradt a növények számára hasznosítható víztartalom aránya, ami a növények többségének fejlődése szempontjából kedvezőnek tekinthető, míg az ország területének nagy részén 40, a Tiszántúlon sokfelé 20% alá csökkent (9. ábra).
Talajnedvesség értékei a felső 50 cm-es rétegben (%) június végén – forrás: OMSZ
Nem meglepő, hogy a felső 1 m-es talajréteg becsült vízhiánya az ország túlnyomó részén nőtt. Csupán a nyugati határ közelében csökkent néhol, de ott is közel egyhavi átlagos csapadékmennyiség hiányzott a hó végén a telített állapothoz képest. Az Alföld nagy részén 130 mm-nél nagyobb, sok helyen kéthavi átlagos mennyiséget meghaladó vízmennyiségre lenne szükség, ahogy az alábbi térképen is látható.
A felső 1 m-es talajréteg vízhiánya június végén mm-ben – forrás: OMSZ
Az eddigieket összegezve elmondható, hogy június első heteiben az átlagosnál melegebb volt az időjárás, és a csapadék hatására sokfelé felgyorsult a növényfejlődés, illetve a gabonafélék és a repce érése, később azonban azokon a területeken – főleg keleten –, ahol kevés volt csapadék, az egyre jobban kiszáradó föld, az aszály komoly gondokat okozott, amit egyebek mellett az is jelez, hogy a szárazság miatt tűzgyújtási tilalmat is be kellett vezetni.
A megszokottnál korábban – jóval Péter, Pál napja előtt – kezdődött az aratás, az őszi árpát sokfelé a hó végére be is takarították. Az utolsó hét szélsőségesen meleg időjárása azonban nem javította, inkább rontotta a még betakarítás előtt lévő gabona minőségét.
A kapások és a kertészeti növények esetében a Dunántúlon voltak kedvezőbbek a fejlődési feltételek, az Alföldön ugyanakkor sokfelé „furulyázott" a kukorica, az utolsó héten tartós hőstressz gátolta az életfolyamatokat.
Indexkép: Pixabay
