A középkori szerzetesek bélproblémáit a kolostorkerti trágyázás okozhatta egy friss brit régészeti tanulmány szerint - írja a hvg.hu

A talaj termővé tételéhez friss emberi ürüléket használtak

A paraziták a kolostorban élő szerzetesek bélrendszerét nagyobb eséllyel fertőzték meg, mint a lényegesen egészségtelenebb és szűkösebb körülmények között élő pórnépét. A szerzetesek saját zöldséget és gyümölcsöt termesztettek és azáltal voltak nagyobb fertőzésveszélynek kitéve, hogy a talaj termővé tételéhez feltételezhetően friss emberi ürüléket használtak.

A kutatás során azt tanultuk meg a múltból, hogy csak mert valaki tehetősebb volt, nem feltétlenül volt egészségesebb is

– idézte a The Guardian brit napilap, a Cambridge-i Egyetem tanulmányának társszerzőjét, Piers Mitchellt.


Megvizsgálták, hogy az életmód miként befolyásolta az egészséget és a fertőzésveszélyt

A régészeti kutatócsoport tanulmánya az első olyan tudományos kísérlet, ami  összehasonlította a bélparaziták jelenlétét olyan emberekben, akik bár ugyanazon a helyen éltek, de teljesen másfajta életmódot folytattak. Ezzel megvizsgálhatták, miként befolyásolta az életmód a fertőzésveszélyt és az egészséget.

Az International Journal of Paleopathology szaklapban - ami régészeti kórtannal foglalkozik - Mitchell és munkatársai egy cikkben bemutatják, miként alkalmaztak „mikroszitálást" valamint digitális mikroszkópos eljárást. Két cambridge-i temetkezési helyen tártak fel üledéket, amit aztán elemeztek, ostorférgeket, fonalférgeket, és egyéb bélparazitákat keresve. Ezek olyan az emberi és állati ürülékben megtalálható mikroszkopikus élőlények, amelyek könnyen elszaporodnak rossz higiéniás körülmények között.

sírhelyek

A kolostor temetőjében a 13. és a 16. század közötti időszakból 19 szerzetesi sírt találtak – fotó: pixabay.com (illusztráció)

Az eredmény megdöbbentő volt

A helyi Ágoston-rendi kolostor temetőjében a 13. és a 16. század közötti időszakból 19 szerzetesi sírt találtak, míg a vár melletti Mindenszentek-plébániatemplom temetőjében 25 felnőtt sírját tárták fel a 10. és a 14. század közötti időszakból  – az utóbbiban általában szegényebb embereket, köztük parasztokat temettek el.

A kutatás eredményei alapján kiderült, hogy az élősködő férgek tojásai a szerzetesek sírjaiban csaknem kétszer olyan gyakran (58 százalék) fordultak elő, mint az egyszerű emberek földi maradványai között (32 százalék). Mind a 19 szerzetes maradványaiban voltak fonalférgek, az egyik barátnak ostorférge is volt.

A feltűnő különbség vélhetően a két csoport életmódja közötti különbségre vezethető vissza

A középkorban a bélférgek az élet természetes velejárói voltak, de a kutatócsoport szerint a férgek aránya sokkal magasabb volt a vártnál a jobb higiéniai körülmények között élő szerzetesek földi maradványai között.

Mitchell szerint ennek az egyik lehetséges magyarázat az lehet, hogy a veteményeskertjükben a barátok friss emberi ürüléket használhattak trágyázáskor, a fertőzésveszélyt pedig tovább növelhette, ha erre a célra még máshonnan beszerzett sertéstrágyát is felhasználtak.