A diófának minden kertben helye van. Gyönyörű látvány, ráadásul finom dióval is ellát bennünket. Nem véletlen, hogy olyan nagy becsben tartják, hogy amikor gyermek születik a családban, diófát ültetnek. A diófa végig kíséri a gyermeket, és vele az egész családot az élete folyamán, árnyékot nyújt, diót ad, és a látványa is szívet melengető.
Habár sok helyet foglal, érdemes saját diófát tartani, hiszen a szépsége mellett a finom termése is mellette szól. Azonban egyáltalán nem mindegy, hogy mikor szedjük le róla a diót ahhoz, hogy tökéletes legyen az íze, és hosszú ideig el tudjuk tárolni.
A dió szedésének tökéletes pillanata
A diót, mint ahogyan általában a zöldségeket és a gyümölcsöket, sem túl korán, sem túl későn nem jó szüretelni.
A jókor betakarított dió finomabb és tovább is áll el. Fotó: Shutterstock
1. A dió betakarításának kezdete az, amikor a dió zöld kopáncsa felreped, és könnyen el tudjuk távolítani a dióról. A dió víztartalma ekkor akár 30% is lehet, míg az olajtartalma alacsony. A héj, vagyis a kopáncs hasadásától kezdve 1-4 hét áll a rendelkezésünkre, hogy betakarítsuk a diót.
2. Ne hagyjuk, hogy magától hulljon le a dió. Óvatos rázással szedjük le. A diót azonnal fosszuk meg külső, zöld héjától a szedés után. Ha nehezen jön le a héj, akkor tegyük műanyag zsákba pár napra, és utána könnyedén el tudjuk távolítani.
3. Ha túl későn szedjük le a diót, vagy sokáig hagyjuk, hogy a talajon maradjon, akkor barnává válik a héja, és az íze sem lesz olyan tökéletes. A dió legfeljebb három napot tölthet a földön anélkül, hogy romlana az íze.
4. A diót szárítsuk pár napig, majd szellős helyen tároljuk. Nagyon fontos a szellőzés, hiszen így tudjuk hosszú ideig tárolni a diót. Érdemes lyukacsos vagy papírzsákba fellógatni, mert a dió ezzel a módszerrel akár 3 évig is eltartható. Fel is törhetjük, és a dióbelet tárolhatjuk a mélyhűtőben is.
5. Ha leszedtük az összes diót, és hullani kezdenek a fa levelei, azokat ne hagyjuk a talajon, mert nagyon sok betegség szaporodhat el általuk. Levelét ne komposztáljuk, mert a benne lévő juglon nevű anyag a talajba kerülve elpusztítja az ott élő mikroorganizmusokat, így csökken a talaj termékenysége. Lombhullás után permetezzük le a diófát, hogy jövőre jóval kevesebb betegség és kártevő támadhassa meg.
Augusztus végén itt a diófa metszésének az ideje!
A diófa azon növények közé tartozik, amelyet csak augusztus végén, szeptember elején szabad metszeni. Ha ezt nem tartjuk be, és tavasszal metszenénk meg, a nagy gyökérnyomás miatt olyan sok nedvet veszítene el, hogy szinte elvérezne. Azonban a nyár végén, az ősz kezdetén, annyira kicsi a gyökérnyomása, hogy nem nedvedzik, és a metszés során elszenvedett sebzéseket könnyen elviseli. A száraz ágaktól az év bármely időszakában megszabadulhatunk, ez a szabály csak az élő ágak metszésénél alkalmazandó.
A diófák természetüknél fogva csodaszép, szabályos koronát alakítanak ki. A termő diófákat ezért nem kell koronaalakító metszésben részesíteni. Azonban könnyen előfordulhat, hogy a diófa ága olyan területekre is belóg, amely szükségessé teszi a metszését. Ilyen lehet, ha a tetőre lógó ágaktól kell megszabadulnunk, vagy ha nehezen tudunk közlekedni a túl alacsonyan nőtt, vagy túl szélesre kinyúló ágak miatt.
A diófát meg kell metszeni ahhoz, hogy jó minőségű és mennyiségű legyen a termés. Fotó: Shutterstock
A diófa nagyon nagyra meg tud nőni. A magról kelt példányok akár 20-30 m magasra is nőhetnek, a koronájuk átmérője pedig elérheti akár a 20 métert is. Az elültetése után viszonylag sokat, akár 10-15 évet is várni kell, míg termőre fordul.
Az ültetéskori metszésre mindig szükség van. Ezt a három kiválasztott vázág visszametszésével kezdjük, melyeket 20-30 cm-esre kell megrövidíteni. A sudarat a legmagasabban lévő vázág fölött 25 cm-rel kell visszavágni. A diófa az ültetését követő első két évben gyengén hajt ki, és csak a harmadik évtől kezdődik meg a rendes növekedés.
A diófák esetében szükség lehet koronaalakító metszésre. Az első 8-10 évben szükségtelen a vázágak visszametszése, mivel azok természetes módon, maguktól is szépen elágaznak. Csak azokat az ágakat szükségszerű eltávolítani, amelyek nagyon zavaró irányba nőttek. A sérült, beteg, vagy elszáradt ágaktól azonnal szabaduljunk meg.
A fenntartó metszés során a fő szempont a termőrészek megújítása, a kiegyensúlyozott koronaszerkezet megtartása és hogy az ágak elegendő fényt kapjanak a koronán belül. Ha túl sűrűek az ágak, akkor jóval kevesebb lesz a termés.
Bőséges és finom termést kívánunk!
