Az idei tél nem fukarkodott a csapadékkal. Volt egy kevés hó, eső bőven, helyenként még ónos is jutott belőle. A határban 70 ezer hektáron birkóznak a belvízzel, és bizony sok kiskertben is komoly gondot okozott a bőséges csapadék. Mégis sokan azzal bajlódtak, hogy megőrizzék a lehullott vizet, ne hagyják elcsurogni a talaj felszínén, gondolva az elmúlt nyarak aszályos hónapjaira.
Aki időben rákészült a tavaszra – átnézte a növénypatikáját s permetező alkalmatosságait –, most kamatoztathatja szorgalmát, s munkára foghatja a szerszámokat. Előbb a metszőollót s utána a permetező masinát. A szőlősgazdák már javában csattogtatják ollóikat, akinek viszont csak néhány tővel van dolga a kertben, annak azért nem kell annyira sietnie a metszéssel.
Arra azért mindenkor érdemes figyelni, hogy a ferdén metszett vágáslap mindig a rüggyel szembeni oldalra lejtsen. Ha megindul a nedvezés – könnyezik a szőlő, mondják a gazdák –, ne a rügyre csurogjon a lé, mert, úgy mondják, megvakítja. A lemosó permetezésnél már csínján kell bánni az időzítéssel.
A csonthéjasokat, különösen az őszibarackot korábban kell kezelni, mielőtt a rügyek annyira megduzzadnának, hogy hegyükön kipiroslik a virágszirom. Ezt nevezik piros-bimbós állapotnak, s ilyenkor már elkéstünk a rezes lemosóval, ami könnyen korai perzselést okozhat – azaz fitotoxikus tüneteket okoz, ahogyan a szakemberek mondják. Persze ha elkéstünk például az őszibarack esetében, akkor majd a színesedő fodros levelek, a tafrina fogja emlékeztetni a kert tulajdonosát a mulasztásra. Azzal olyankor már nagyon nehéz megküzdeni, tehát érdemes odafigyelni az időzítésre.
Kicsit hasonló a helyzet a meggy esetében is, ahol meg a monília, az ágelhalást okozó gomba fenyegeti a termést. A rezes lemosót tehát a gyümölcsfák esetében nem érdemes halogatni, s aki biztosra akar menni, annak később is kezébe kell venni a permetező masináját, úgy, mint majd akár a meggy virágzásakor is. A szőlő esetében azonban ráérünk a metszést kényelmesen befejezni s utána permetezni – hiszen a szőlő is rá szokott érni egy csöppet a mandulavirágzásig.
Először metsszük, utána permetezzük a szőlőt – fotó: Shutterstock
Lássuk, milyen teendők várnak a konyhakertben!
Bizonyára van, aki ebben az enyhe télben már elvetette a zöldborsót, de még most sem késtünk el vele; március közepén lehet vetni a velőborsófajtákat is, mert ezek kevésbé tűrik a lehűléseket, mint a kifejtő borsók. A kifejtő és cukorborsókkal indul a zöldborsó vetése, de sokan próbálkoznak úgynevezett zöld szalaggal is, ami valójában szakaszos vetést jelent, és így folyamatos szedést biztosít a kertbarátok konyhájára. A sorrendre azonban ügyeljünk, a velőborsóval fejezzük be a vetési sort.
Milyen fajtákat válogassunk?
Elsőnek a kifejtő szép gömbölyű, sima magvú fajtákat vessük, amelyek a kedvezőtlenebb körülmények s alacsonyabb hőmérséklet mellett is viszonylag biztonságosan s jól teremnek. Melyek ezek? Rajnai törpe – közismertebb nevén pepi borsó –, Debreceni világos zöld és Debreceni sötétzöld, Express és Konzervgyöngye.
A velőborsóként ismert fajták magvai ráncosabbak, a környezetre is érzékenyebbek, később kezdenek érni (magam főzeléknek alkalmasabbnak tartom – ez persze ízlés kérdése), és mint minden más később érő gyümölcsnél is tapasztalható, „borsósabb”, teltebb ízűek, mert frissességüket jobban megőrzik. Ismertebb fajtái az Újmajori korai, Kelvedon csodája, Zsuzsi, Bella, Léda s még más szép női nevekre keresztelt változatuk.
A terület kiválasztásánál érdemes figyelni arra, hogy inkább napos részre kerüljön a borsóágyás, mert az árnyékos részen rosszabb lesz a virágzás, a magkötés. Gyomirtására a kapát vegyük kézbe, a borsó rövid idő alatt befedi a sorközöket, s a gyomok sem kapnak erőre közte, kártevői és kórokozói is vannak, de kiskertben vegyszeres permetezés nélkül is megküzdhetünk velük.
Nitrogéngyűjtő gyökérgümőivel pedig besegítenek a következő vetemény tápanyag-utánpótlásába is. Nem véletlen, hogy a nagyüzemi növénytermesztésben is kedvelt elővetemény volt, míg rá nem szoktak a nagygazdák a négynövényes vetésváltásra.
Napos részre vessük a borsót, és a gyomirtáshoz vegyszer sem kell – fotó: Shutterstock
Tipikus konyhakerti növény a petrezselyem, sárgarépa és hagyma, ezek vetését is elkezdhetjük.
Kezdjük a hagymával. Ha magról vetjük a hagymát, akkor még az ilyen csapadékos télvége után is lehetőleg olyan helyet válasszunk, ahol majd öntözni is tudjuk a veteményt. Dughagyma esetében ez a feltétel nem olyan szigorú követelmény, ráadásul hamarabb fel is szedhetjük a hagymafejeket.
Házi kerti termesztésre a következő fajták közül érdemes válogatni. Jól tárolhatók az Alsógödi, Pannónia, Makói bronz, Favorit fajták, de mindig érdemes érdeklődni a gazdaboltban esetleg újabb, nagyobb biztonsággal termeszthető s tárolható fajtákért. A mostanság divatossá vált sonkahagymák kevésbé tűrik a tárolást, ezért inkább friss fogyasztásra érdemes termeszteni a Fertődi ezüstfehér és Braunschveigi fajtákat.
A konyhakert legjobb helykihasználása érdekében kettős sorokba vessük a hagymát. Három-négy sort 20-25 cm-re húzzunk, majd egy szélesebb utat hagyjunk, hogy be tudjunk menni a sorok közé, majd a másik oldalon megismételhetjük a sorokat. Középen a – nevezzük művelő útnak – szélesebb járósor mintegy a tükörkép-választóvonala lehet a két hagymaparcellának.
A magokat 2-4 cm mélyre vessük, ennél mélyebbre ne kerüljenek, mert hiányosan fognak kelni. Így egy négyzetméterre kb. egy gramm vetőmaggal számolhatunk. Sűrűbb kelés esetén esetleg egyelni is kell a kibújt növényeket. Ekkor a tőtávolságot kb. 5-7 cm-re igyekezzünk megszabni.
A petrezselyem és a sárgarépa vetésével is hasonlóan járjunk el. Amennyiben egy kissé tömörödött, kötött talaj jutott a konyhakertnek, amelyen a gyökerek – akár a sárgarépáé, akár a petrezselyemé – göcsörtösek, elágazók szoktak lenni, akkor a bakhátas termesztési megoldást ajánlatos előnyben részesíteni. A bakhát magassága 25-30 cm legyen, amelynek a lapos teteje – koronaszélessége – legalább 40 cm-es. Ezt a bakhátat általában fél méteres alapon tudjuk kialakítani, amelynek tetején két-három sorban vethetjük el a magvakat.
A bakhát talaja az elkészítés során már lazább szerkezetű, s ebben a növekedő répatestek többnyire egyenesen nőnek, nem ágaznak el, nem lesznek talpasak. A bakhátas termesztésnél azonban az öntözésnek nagyobb szerep szokott jutni. A sárgarépa, petrezselyem egyelése pedig több gondot, odafigyelést igényel, mert ha elkésünk vele, az egymásba kapaszkodó gyökerek sok bosszúságot okozhatnak.
Kiskerti termesztésben, ha téli tárolás is számításba jöhet, akkor a hosszabb tenyészidejű, magasabb szárazanyag-tartalmú fajták közül válasszunk. Ilyenek lehetnek a Fertődi vörös, Kecskeméti, illetve Vörös óriás. Friss fogyasztásra pedig a Fertődi korai, a Dana, Fena nevű fajták jöhetnek számításba.
Petrezselyemfajták közül tárolásra ugyancsak a hosszabb tenyészidejűek alkalmasabbak, úgymint pl. a Hosszú nevű fajta, míg a friss fogyasztásra a Korai cukor fajta hozhat sikereket a kertbarátoknak. A gazdaboltban kérhetünk olyan petrezselyemfajtát is, amelynek elsősorban a leveleit szedik, nem a gyökere miatt termesztik. Ezek a metélőpetrezselyem-fajták. Hazai választéka elég szűkös, ismertebb a Mohafodrozatú és a Hamburgi fajta.
