A három fő növényi tápanyagként számontartott nitrogén, foszfor és kálium közül a foszfor az, amelynek hiánytünete a legtöbb zöldségfajon – eltérően a másik kettőtől – csak lassan fejlődik ki, fokozatosan válik felismerhetővé, más tápelemekétől biztosan megkülönböztethetővé. Olyan jellegzetes hatása sincs, mint a nitrogénnek a lombtömegképzésre vagy a káliumnak a szín- és ízanyagokra.
Egyesek hiánya gyorsabban megszüntethető, másoké – így a foszforé is – hosszú időt vesz igénybe. Természetesen a kezelés eredménye nagyban függ az adott tápelem hiányának mértékétől és okától, formájától, környezeti tényezőitől, mindenekelőtt a termőtalaj fizikai és kémiai tulajdonságaitól, illetve a hiánykezelés, azaz a gyógyítás módjától.
Foszfor a növényben
A foszfor a növényben szerves és szervetlen formában egyaránt megtalálható. A szerves kötésű foszfor legfontosabb vegyületei a különböző nukleinsavak, amelyek a sejtmag és a kromoszómák alkotórészei. A foszfor számos fontos vegyületet a nitrogénnel közösen alkot, ezért az egészséges növény szervein belül hasonló arányú eloszlást mutat. Ettől eltérő a generatív szervekben, ahol jelentős, háromszoros, hatszoros a felhalmozódása a nitrogénhez képest (pl. egyes fajok magja), ebből adódóan ezeknek a szerveknek a kialakulására és funkcióira fokozott mértékben hat.
A foszfor az említetteken kívül fontos szerepet játszik a fotoszintézisben, a légzésben, a cukrok és a keményítő képzésében és az energiaátvitelben. A szervetlen foszfor leggyakoribb vegyületei az ortofoszforsav kalcium-, magnézium- és káliumsói.
A zöldségfélék foszforigénye fajtól (esetenként fajtától) függően eltérő, ami értéket, mint más tápelemeknél is, tovább módosít a termésmennyiség. Az 1. táblázatban néhány fontosabb zöldségnövény 1 tonna gazdasági értelemben vett termés előállításához szükséges foszforigénye (kg-ban) és egy közepesnek mondható termésszint esetén a talajból felvett NPK mennyisége lett feltüntetve. Az adatokból látható, hogy foszforból lényegesen kevesebbet igényelnek a növények, mint nitrogénből vagy káliumból, egyes fajok esetében megközelítőleg annyit, mint magnéziumból, ugyanakkor nagyságrenddel többet, mint a mikroelemekből.
Szabadföldi zöldségnövények fajlagos tápanyag- és számított trágyaigénye
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
* Közepes talaj-tápanyagellátottság esetén, tápanyagveszteséggel nem számolt elméleti, kerekített érték.
A levelekben mért foszfortartalom is jól tükrözi a nitrogénhez és a káliumhoz viszonyított alacsonyabb igényt. Egészséges paprikanövény alsó, idősebb, de még funkcióképes levelében mért értékek:
• nitrogén (N): 30-40 mg/g
• foszfor (P): 3,5-4,5 mg/g
• kálium (K): 40-50 mg/g
A növények foszforfelvételének üteme eltér a többi makroelemétől. A szárazanyag 25%-ának felhalmozásakor már a foszforigény közel 75%-a felvételre kerül. Vagyis a termesztett lágyszárú növényeknél, így a zöldségfélék esetében is a foszforigény a tenyészidő elején jelentős. Hatására a gyökerek intenzívebben fejlődnek, főleg a tápanyagfelvételben meghatározó szerepet játszó hajszálgyökerek száma és elágazása növekszik meg a foszforral jól ellátott talajban.
Míg a nitrogén, de a kálium hiányát is viszonylag hamar, jól megkülönböztethető tünetekkel jelzi a növény, addig a foszforé valamivel később s nehezebben felismerhető módon mutatkozik. Más makroelemekkel ellentétben (pl. N; K; Mg) az alsó levelek nem sárgulási tüneteket mutatnak, hanem előbb sötétzöldre, majd kékesszürke, vöröses zöld színre változnak (1. kép).
Foszforhiánytünet paradicsompalántán. Kezdeti tünetek először haragoszöld, majd lilás zöld színben, előbb a fonáki oldalon, majd a levél színén is mutatkoznak – fotó: Agroinform.hu
A levél fonákán a színelváltozás általában intenzívebb és korábban megfigyelhető, mint a levél színén. Idővel a tünetek megjelennek a középső, majd, súlyos hiány esetén a fiatal leveleken is. Néhány zöldségfaj levele – a hiány előrehaladtával, akut tünet esetén – barnás zöldre, majd sárgás barnára színeződik (2. kép).
Súlyos foszforhiány paradicsomon. A hiány előrehaladtával barnás zöldre, majd sárgás barnára színeződnek az alsó levelek, idővel levélhullás következtében felkopaszodik a növény – fotó: Agroinform.hu
A súlyos foszforhiány egyik jellegzetes tünete a levélhullásból adódó erős felkopaszodás, ami már palántakorban is elkezdődhet. A beteg növény növekedése feltűnően gyenge, szára vékony, a gyökérzete fejletlen (3. kép). A virágzás rendszerint késve kezdődik, a virágok csököttek, rosszul kötnek, a termésben fejletlen, rosszul csírázó magvak képződnek.
Egészséges (balra) és foszforhiányos paprikanövény gyökérzete (jobbra) – fotó: Agroinform.hu
Ellentétben sok más elemmel, túladagolásának tünetei (foszformérgezés) a termesztési gyakorlatban nem ismertek. De a nagyadagú foszfortrágyázás – az ionantagonizmusból adódóan – gátolhatja néhány mikroelem felvételét, ami hiánytünet formájában jelentkezik (pl. cink, mangán).
Foszfor a talajban
A foszfor a talajban más elemektől (pl. kálium, nitrogén stb.) eltérő módon viselkedik, ebből adódóan a foszfor pótlása is más technológiával, más módszerekkel, eltérő ütemezéssel történik. Erősen kötődik a talajrészecskék felületéhez, mozgása még kellően nedves talajban is minimális. Ezért ha túl mélyre helyezzük el a foszfortrágyát, úgy a fejlődés kezdetén, kelés, palántázás, begyökeresedés idején kell hiányával számolnunk, vagy sekély talajba munkálás esetén a tenyészidő későbbi szakaszában nem jutnak hozzá a növények.
A talajban található foszfor nagyobb része (talaj ásványi összetételétől függően 60-70%-a) ásványokhoz kötődve szervetlen formában van jelen, de nem elhanyagolható növénytáplálás szempontjából a szerves anyagok foszforkészlete sem, ami főleg a kertészeti talajokban számottevő.
A talajban lejátszódó foszforkörforgalom összefüggésben van a foszfortartalmú ásványok bomlásával és oldódásával, ezek a folyamatok dinamikus egyensúlyi állapotot teremtenek a talajoldat foszfortartalma, azaz a növények által könnyen hasznosítható és a szerves valamint szervetlen részekhez (ásványokhoz) kötődő, a növények számára nem vagy csak nehezen hasznosítható foszfor között.
A foszforfeltáródás üteme, azaz a felvehetővé váló foszfor mennyisége általában nincs szinkronban a növények foszforigényével (foszforfelvételével), ezért a termesztés folyamán foszfortrágyázással szükséges közbeavatkozni. Különösen így van ez az intenzív zöldségkultúrák esetében (pl. hajtatás, öntözéses szabadföldi termesztés), ahol gyorsabb a foszforfelvétel üteme, mint a természetes úton képződő, könnyen felvehető, azaz a talajoldatban lévő foszfor.
Ismert a foszfor esetében is az úgynevezett relatív tápanyaghiány, amikor a talajban megfelelő a foszforkészlet, csak annak felvételét bizonyos környezeti tényezők gátolják (pl. hideg talaj, kedvezőtlen pH-viszonyok, nem megfelelő tápanyagarány, szárazság, sekély gyökeresedés stb.), a jelenséggel a szabadföldi zöldségtermesztésben gyakran lehet találkozni.
Hol kell a foszfor hiányával számolni?
A foszforhiány enyhébb tünetei gyakran megfigyelhetők, de kifejezetten akut tünetekkel a zöldségtermesztésben ritkán lehet találkozni, aminek oka, hogy a kertészetekben gyakrabban használnak szerves trágyát, valamint nagyobb adagú foszfor- és komplex műtrágyázást végeznek, mint a szántóföldi növények esetében.
A foszforigény a tenyészidő elején jelentős – fotó: Shutterstock
Foszforhiányra számítani lehet:
• Palántaneveléskor, vödrös és konténeres termesztés során, tőzegalapú közeg használatakor:
- A tőzeget nem töltik fel kellő mértékben tápanyagokkal, így foszforral sem.
- Kevés foszfort kevernek a tápkocka- és cserépföldhöz, amit a tőzeg erősen megköt, és a növény nem képes hasznosítani.
- Hideg a gyökérrögzítő közeg, a tápkockát (cserepet, konténert) palántaneveléskor a hideg talajra helyezik.
• Kora tavasszal hideg talaj esetén, ha a gyökérzet mélységében a hőmérséklet nem éri el a 10 oC-ot.
• Szabadföldi körülmények között az erősen meszes és a savanyú talajokon.
• Tenyészidő elején, ha nem használnak indító trágyaként foszfort, csak ősszel, mélyen, talajforgatáskor dolgoznak a talajba.
• Tenyészidőben, ha nem vagy csak sekélyen művelik a foszfortrágyát a talajba.
Foszfortrágyázás a zöldségtermesztésben
A foszfornak mint növényi tápanyagnak a sajátosságai, illetve a többi tápelemtől eltérő talajbeli mozgása miatt a trágyázás megtervezésekor a következőkre kell figyelemmel lenni:
• lassan mozog a talajban, erősen kötődik a talajszemcsék felületéhez,
• a tenyészidő kezdetén igényli a növény nagyobb mennyiségben, és
• a foszfortrágyáknak alacsony a sóindexe.
A foszfor esetében – abból adódóan, hogy jelentős mértékben kötődik a talajhoz, évente csak 5-7 cm-t halad lefelé – nem kell kimosódási veszteséggel számolni. Ez kétségtelen előny a nitrogénhez képest, ugyanakkor hátrány is, amennyiben ősszel, az alaptrágyázás idején, a szántást megelőzően nem került sor a foszfortrágyázásra. Később a tenyészidőben nem vagy csak nagyon nehezen pótolható.
A zöldségfélék foszforigénye fajtól, esetenként fajtától függően eltérő – fotó: Shutterstock
A zöldségfélék foszforigénye a tenyészidő elején jelentős, a mélyre szántott foszfort nem tudják hasznosítani. Ezért szükséges a foszfortrágya megosztása, nagyobb részét ősszel adjuk (80-90%), kisebb hányadát az ültetés vagy a vetés alkalmával sekélyen, a gyökerek közelébe, starter formájában dolgozzuk a talajba (10-20%).
A foszfortrágyák sóindexe alacsony, ebből adódóan nincs vagy minimális a perzselő hatásuk, nagyobb adagban sem zavarják a gyökeresedést, a kelést. Szükség esetén nagyobb mennyiség is adható, az említett starterkezelésen kívül nem szükséges megosztásuk, fejtrágyázások alkalmával ritkán vagy nagyon indokolt esetben adjuk. (Tápoldatos termesztés alkalmával csökkenő mennyiségben, de fejtrágya formájában is javasolt.)
A zöldségtermesztésben alaptrágyaként többnyire ugyanazok a műtrágyák használhatók, mint a szántóföldi növénytermesztésben:
• szuperfoszfát (18-20% P2O5)
• koncentrált szuperfoszfát (36-48% P2O5)
• ammonizált szuperfoszfát (17-18% P2O5 és 3-4% N)
• magnéziumos szuperfoszfát (18% P2O5 és 2,5% MgO)
Hiányát – tünetek megjelenése esetén – csak lassan és nehezen lehet pótolni. Kritikus esetben többszöri lombtrágyázással vagy az intenzív zöldségtermesztésben használatos magas foszfortartalmú tápoldatozó műtrágyákkal lehetséges orvosolni.
A szuperfoszfát műtrágya a semleges és savas kémhatású talajokban jobban hasznosul, a meszes, lúgos talajokban oldhatatlan Ca- és Mg-foszfátok képződnek, míg hasonló körülmények között a diammónium- és monoammónium-foszfát (DAP és MAP) alapú műtrágyák gyorsabban oldódnak, és jobban hasznosulnak.
_fill_540x300_0.jpg)
_fill_540x300_0.jpg)
