Önellátás kiskertből? Ha belevágsz, erről mindenképpen tudnod kell!

Fóris Anna okleveles kertészmérnök, a VirágosÉlet Önellátó Gazdaság társalapítója és a VirágosÉlet – Önellátásból Önfenntartás Facebook-oldal alapítója küldetésének tartja, hogy visszavezesse az embereket a földhöz – de józanul, szakmai alapokon. Mint mondja, az önellátás ne divat legyen, hanem döntés, az önfenntartás pedig stratégia szerinti vállalkozásépítés. Az út a kerten keresztül szabadsághoz vezet, de oda csak alázattal, tanulással és tervezéssel lehet eljutni.

„Amit csak tudunk, magunknak termelünk” – az önellátás, mint életmód

– Elöljáróban két fogalmat szeretnék tisztázni, az önellátást és az önfenntartást – kezdi Fóris Anna. – A kettőt gyakran összemossák, pedig másról szólnak. Az önellátás számomra azt jelenti, hogy amit csak tudunk, azt magunknak termeljük meg. Ez nem luxus, nem elérhetetlen álom, hanem egy olyan életforma, amit bárki megvalósíthat.

Szerinte az önellátás nem csak a vidéken élők kiváltsága.

– Ma már több önkormányzat is biztosít ingyenes kiskerteket vagy parcellákat azoknak, akik szeretnék kipróbálni a termesztést. A zöldség, a gyümölcs, a fűszer mind megterem, csak egy kis odafigyelés kell. A kulcs a tudás. Sokan ott rontják el, hogy nem kérnek szakmai segítséget, és pénzt, időt, energiát veszítenek a próbálkozásaikban – szögezi le.

Fóris Anna – Fotó: Kádár Péter

Anna úgy látja, az internet tele van egymásnak ellentmondó tanácsokkal.

– Sokan egyszerűen eltévednek az információk között. Ezért is hoztam létre a Profi(t) Kiskert Programomat: hogy a kerttulajdonosokat segítsem abban, hogyan tudják a lehető legtöbbet kihozni a kertjükből – élelmiszerben, bevételben, időbeosztásban és örömben egyaránt – fogalmaz Anna.

„Nem fogadtam el, hogy kisebb terület = kevesebb bevétel”

A másik pillér, amiről Anna beszél, az önfenntartás: amikor a kert nemcsak ételt ad, hanem megélhetést is.

– Amikor ideköltöztünk, fél hektáron termeltünk zöldséget, de idővel a bérelt területeket visszavették tőlünk. Ezer négyzetméterre zsugorodott a kertünk. Ekkor határoztam el, hogy nem fogadom el azt, hogy ha kevesebb a terület, akkor kevesebb a bevétel is – magyarázza.

Célja az volt, hogy megmutassa, kis területen is lehet hatékonyan, tudatosan gazdálkodni.

– Megterveztem mindent, a vetésforgótól az értékesítésig. Mára bebizonyosodott, hogy

ezer négyzetméteren akár 15 családot is el lehet látni friss zöldséggel.

Egy ember teljes fizetését ki lehet termelni ekkora területről, ha közvetlenül, zöldségközösségen keresztül értékesítünk – árulja el a titkot a szakember.

Anna hangsúlyozza, hogy a rövid ellátási láncban rejlik a jövő.

– A legtöbb profit ott marad, ahol az ember közvetlenül a vevőjével dolgozik. Kis területen ne a gépesítésre tegyük a hangsúlyt! Egyszerű kézi eszközökkel is nagy hatékonyságot érhetünk el. Elég, ha ismerjük a földet és magunkat, van egy kidolgozott stratégiánk, s jól osztjuk be az időt és a növényeket – jelentette ki.

A kert sok örömöt nyújt és akár még bevételt is termelhet, de ez nem megy egy csettintéssel – Fotó: Fóris Anna

„Sokan álmodoznak, de ez nem mese: ez szakma”

Az utóbbi években divat lett a „vissza a természethez” életmód, de Fóris Anna szerint sokan veszélyesen félreértik a kertészetet.

– Van egy hullám, talán tíz éve. Az emberek belefáradnak a városi életbe, a stresszbe, és azt gondolják, hogy a kert majd megváltja őket. Kiköltöznek, földet vesznek, és úgy hiszik, hogy a paradicsom és a paprika majd eltartja őket. De a valóság gyakran egészen más. Láttam családokat tönkremenni. Olyanokat, akik hittek abban, hogy a nagyszüleik tapasztalata és pár neten fellelhető videó elég lesz, és elfelejtették: ez ugyanolyan szakma, mint a fodrászat vagy az asztalosság, kidolgozott módszertanokkal, jó gyakorlatokkal. Ha nincs tudás, ha nincs tervezés, a kert előbb-utóbb bedarálja az embert – fejti ki.

A nehézségeket Anna személyesen is megtapasztalta.

– Nálunk is volt olyan időszak, amikor a kisfiúnk hosszú évekig beteg volt, és minden erőnket, pénzünket felemésztette a gyógyítása. Ilyenkor az ember megérti, hogy az önellátás nem pótolja a pénzügyi biztonságot. A kert adhat szabadságot, de ha a kert bevételi forrás is számunkra, felelősségteljes tervezést kíván.

„A kert nem nyaralás, hanem munka – de megtérül”

Anna előadásai iránt egyre nagyobb az érdeklődés. Az emberek profitot várnak, de kevesen látják, hogy mennyi munka áll mögötte.

– Egy év eleji felmérésemre jónéhány kiskertben termelő őstermelő és kistermelő válaszolt: havi 300 ezer forint alatti fizetésről, javarészt havi néhány tízezer forintos bérről számoltak be, emellett gyakran napi több, mint 10 órányi munkáról. Ez nem megélhetés... – vélekedik.

Ezért építette fel tudatosan a „kis terület – nagy hozam” szemléletet.

– A vágott virág és a zöldségtermesztés a két legjobb irány kis területen. A virágkötészetben jártasak akár 2–3 millió forintot is megkereshetnek 200–300 négyzetméterről, ha csokrokat, esküvői díszeket készítenek a saját virágaikból. A zöldség viszont egyszerűbben elindítható, kisebb befektetéssel is, és könnyebben hoz eredményt – fogalmaz Fóris Anna.

A házi portéka mindig ízesebb – Fotó: Fóris Anna

De nem mindegy, hogyan kezdünk neki.

– Az önellátásban lehet próbálkozni, kísérletezni, hibázni. Az értékesítésnél viszont nincs idő tanulópénzre. Ott minden hiba pénzbe kerül. Aki rögtön az elején megtanul egy jó technikát, az az első évben képes lesz kiszámítható, rendszeres bevételt építeni – szögezte le.

„Nem kell mindent feladni – csak tudni, mit akarunk”

Sokan azt gondolják, hogy egy profitáló kiskertet tapasztalat és tudás nélkül könnyen ki lehet alakítani. Ám ez a legveszélyesebb tévhit.

– A föld nem terem magától, és nem csak úgy „jön a pénz” a kertből. Az önellátást nem szabad összekeverni az árutermelő kiskerttel. A kert ugyanúgy igényli a hatékonyságot, tudást, a folyamatos figyelmet, a tervezést, mint bármelyik másik vállalkozás.

Ugyanakkor a kert nem csak pénzről szól.

– Ha valaki munka után megy ki a kertbe, az számára feltöltődés is lehet. A földdel való munka levezeti a stresszt, nyugalmat ad. De ha valaki értékesíteni akar, az már nem hobbi, hanem munka. Akkor számolni kell a költségekkel, az idővel, a piac igényeivel, s elengedhetetlen a hatékony technológia és az értékesítési rendszer – jelzi.

Anna nem hirdeti az „egyetlen jó megoldást”. Inkább azt tanítja, hogy mindenki a saját élethelyzetéhez mérje a döntéseit.

– Van, akinek elég, ha önellátó lesz, és boldog attól, hogy nem a boltban veszi meg a paradicsomot. Más pedig üzletet épít a kertből. Mindkettő rendben van, ha tudatosan csinálják.

„A föld szabadságot ad – de csak annak, aki tiszteli”

Fóris Anna ma már országosan ismert szakmai közösséget épít, ahol nemcsak tanácsokat ad, hanem szemléletet is formál. Azt vallja, hogy az önellátás nem visszalépés, hanem fejlődés.

A kert bizony szaktudást és tudatosságot követel – Fotó: Fóris Anna

– Az a célom, hogy az emberek rájöjjenek: a saját kertjük a legjobb befektetés. A föld megtanít türelemre, rendszerességre és felelősségre.

És bár a kertészkedés sokszor küzdelmes, szerinte semmihez sem hasonlítható érzés, amikor az ember a saját kezével megtermelt élelmiszert teszi az asztalra. Mint mondja, az önellátás adja a biztonságot, az önfenntartás pedig a stabilitást. Ha ez a kettő találkozik, abból születik meg a valódi szabadság.

Fóris Anna üzenete egyszerű, mégis időtálló:

a kert nemcsak a föld megműveléséről szól, hanem önmagunk megértéséről.

Mert aki megtanul a természettel együtt élni, az megtanulja, hogyan éljen önmagával is.

Indexkép: Fóris Ödön János