Sokan fontolgatják például, ne csökkentsék-e a gabonatermesztő területüket. Rendszeressé váltak a meteorológiai jelentésben a „rendkívüli csapadékviszonyok”, „extrém hőmérséklet” és hasonló kifejezések. Magyarul beszélve – és ezt saját bőrünkön éreztük –, nagyon csapadékos időszakok váltakoztak hosszas, magas hőmérséklettel járó periódusokkal.

Az időjárás szélsőségeivel olyan kórokozók, kártevők jelentek meg, amelyek korábban elképzelhetetlenek voltak Magyarországon.

A  termeléshez szükséges gépcsodák, vegyi anyagok, biológiai növényvédő szerek soha nem látott választékban és mennyiségben álltak a termelők rendelkezésére – csak az a fránya időjárás lett volna kedvezőbb…

A növénytermesztés egyik nélkülözhetetlen eleme a növényvédelem, de a hatásos, új és a kívánalmaknak megfelelő növényvédő szerek piacra kerülése lassú.

A növényvédelem egyre inkább politikai kérdéssé is válik az Európai Unió tagországaiban. Az eredményes növényvédelem fontos szerepet tölt be a termesztés eredményességében, a közvetlen hatáson kívül a termesztésbe fektetett inputanyagok és eszközök költségének megtérülésében.

A növényvédelem a termelés biztonságához járul hozzá, és hozzájárul a megfelelő minőségű termények előállításához.

A termelőknek azonban meg kell küzdeniük egy immár évek óta fokozódó jelenséggel: az utóbbi években csökkent a piacra kerülő új termékek száma, megnőtt az igazán új, hatásos növényvédő szerek piacra hozatalának ideje, már ami egy hatékony növényvédőszer-molekula növényvédő szerré történő kifejlesztését illeti.

Egy új molekula kifejlesztése és engedélyezése 11 évig tart, a kapcsolódó költségek pedig 250 millió euró körüli összegbe kerülnek. Ennek oka az egyre szigorodó engedélyezési rendszer, az új, hatékony molekulák felfedezésének valószínűsége mind ritkább, a kutatás-fejlesztés költségei egy 10 éves periódusra visszatekintve megsokszorozódtak.

Az élelmiszer-vásárló közönséget a fogyasztóvédelmi szervezetek folyamatosan növekvő, a kémiai növényvédelemről terjesztett ijesztő híradásai riasztják, amelyekről ezután akár évekig tartó viták alakulnak ki a fejlesztők és az ellenőrzésre kijelölt toxikológiai intézetek között.

Ami a növényvédő szerek használatának szabályozását illeti, a szabályozás folyik, ennek eredményként az EU-ra kiterjedő, növényvédőszer-hatóanyagok forgalomból történő kivonása, felhasználásuk korlátozása nehezíti a termelők életét.

Az egyik vezető, növényvédőszer-fejlesztéssel foglalkozó kémiai vállalat nemrégiben tartott budapesti konferenciáján hangzott el egyebek között: az élelmiszer-biztonság, a fenntartható mezőgazdaság, a környezet és az emberek érdeke, hogy javuljon az európai növényvédőszer-használat szabályozási rendszerének hatékonysága.

növényvédelem

A megfelelő növényvédő szerek fontos szerepet játszanak a biztonságos és egészséges élelmiszerek előállításában – fotó: Shutterstock

A konferencián különös hangsúlyt kapott a fenntartható mezőgazdaság kérdése. Az FM helyettes államtitkára a precíziós gazdálkodást, a digitalizációt jelölte meg, a hatékony és versenyképes, ökológiailag fenntartható, a talajok állapotát óvó intézkedéseket mint megvalósítandó célokat. Hangsúlyozta a tudásalapú fejlődés és határokon átnyúló együttműködés jelentőségét. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy

a növényvédelem gyakorlatában az innovációnak és az elővigyázatosságnak egyszerre kell érvényesülnie.

Egyáltalán nem elhanyagolható a növényvédelem fejlesztése során a munkaerőpiacra gyakorolt, valamint a gazdaság egyéb területeire gyakorolt hatás. A felsoroltak közül emeltünk ki néhányat:

A növényvédelem fenntarthatósága

A növényvédelem fenntarthatósága immár az egyik legfontosabb tényező, amit a szakma irányítóinak szem előtt kell tartaniuk. A fenntarthatóság több a környezetvédelemnél, gazdasági, társadalmi és környezeti kérdés is. Ahhoz, hogy a mezőgazdasági termelés biztonságos, környezetkímélő, termelékeny legyen, az élelmiszerlánc összes szereplőjének együtt kell működnie.

A fenntarthatóság, amiről sokat beszélünk, de fenntartásának érdekében keveset teszünk, egyáltalán nem új dolog, és viszonylag kevés befektetéssel megvalósítható.

A fenntarthatóság szempontjából a mezőgazdasági termelés legalapvetőbb eszköze a termőtalaj. A különböző emberi tevékenységek – elsősorban a mezőgazdasági művelés – következtében folyamatosan csökken a megművelhető termőterület nagysága, a talajok minőségének romlása jelentős mértéket ölt. A termőtalaj védelmében viszonylag egyszerű, ismert, de nem kevéssé elfelejtett módszerek állnak rendelkezésre.

Talajvédelem

A talajvédelem és a megporzó rovarok védelme sajátos módon függ össze a szójatermesztésben.

A hazai szójatermesztés eredményességének fokozása jelentős feladat lenne.

A fenntarthatósággal kapcsolatos hatósági intézkedések értelmében 2018-tól az ökológiai jelentőségű területeken tilos lesz növényvédő szert használni a termesztési időszakban a másodvetésben, a nitrogénmegkötő növényeknél, a parlagon és az erdőszélek mentén fekvő sávokon, a magporzó rovarok védelmének biztosítására.

szója

A  hazai szójatermesztés eredményességének fokozása jelentős feladat lenne – fotó: Shutterstock

A  vegyszermentes szójatermesztés kockázatát kikerülő takarmánynövényt hirdet egy többféle célnak és termőhelynek megfelelő takarónövény-keverék, amelynek fontos eleme lehet egy Tillage radish daikon elnevezésű retek, amely 2018-tól elszámolható lesz a zöldítési programban. A retek áttöri a tömörödött talajrétegeket, az akár 1 m-es hosszban a talajba hatoló gyökér felveszi és tárolja a talaj tápanyagait, előkészíti a talajt következő főnövénynek. Zöldtömege révén elnyomja az őszi gyomokat, elpusztulása után szétterül a talajon. Egyébként pedig három -10 °C-os hőmérsékletű éjszakát követően elfagy.

A takarónövények alkalmazása révén csökkenthető a forgatásos talajművelés, aminek révén a talajerózió jelentősen mértékben csökkenhet, a talaj szervesanyag-tartalma pedig növekszik.

A  növénytermesztésben kezd újra terjedni a kettős termesztés vagy másodtermesztés. Ennek során egy vegetációs időszakban egy tábláról két növényfajta kerül elvetésre és betakarításra. Ennek kivitelezése során az évenként termesztett főnövények közé egy harmadik növényt vetnek. Köztes termesztés esetén egy területen belül kettő vagy akár több növényfajt egy időben termesztve egyidejűleg vagy nagyon rövid időn belül takarítanak be.

A kettős termesztés előnyei: a másodvetett növény takaró hatásával csökkenti a talaj kiszáradását, erózióját, deflációját. A közös agrárpolitika (KAP) reform írja elő a zöldítés alkalmazását és az ennek keretében kifizethető agrártámogatásokat (1307/2013/EU-rendelet).

A fentiekben leírtak csupán egy részét képezik azoknak a módszereknek és lehetőségeknek, amelyek használatával elviselhető költségekkel is megoldható lenne az időjárási szélsőségektől, alacsony felvásárlási áraktól, magas inputáraktól szenvedő növénytermesztők problémáinak egy része.