Az utóbbi évek termésátlaga 5-6 t/ha zöldszem hozammal jellemezhető. Évente kb. 80.000 t zöldborsó kerül értékesítésre. Ebből több mint 80-85 % a feldolgozóipar alapanyag igényét fedezi. Piacokon az összes mennyiség közel 4-5 %-a kerül eladásra. A közvetlen friss export kb. 10 t. Az üzemek saját feldolgozása 2-3 %-ot tesz ki. A saját termelésből történő fogyasztás mintegy 5-6 %. Az ország teljes zöldborsó exportja közel nyolcszorosa a behozott mennyiségnek, értékben viszont csak mintegy háromszorosa az importnak.

A termesztés nagyságrendje a zöldborsó (Pisum sativum) több pozitív tulajdonságával magyarázható.

  • Pillangós virágú növény, így a gyökerén élő nitrifikáló baktériumok a talajt nitrogénben gazdagítják, növelve a tápanyag gazdálkodás hatékonyságát.
  • Rövid tenyészidejéből adódóan korán bevételhez juttatja a termelőket.
  • A kultúra betakarítása után másod vetemény termesztésére is sor kerülhet az adott évben.
  • Üzemi szinten legeredményesebbnek a zöldborsó utáni csemege kukoricatermesztés bizonyult amennyiben mindkét növénynél intenzív termesztés technológiát alkalmaznak. Másodnövényként káposztafélék, levél és gyökérzöldségfélék, zöldtakarmány növények, esetleg különleges zöldségnövények, pl. gumós édeskömény stb. is számításba vehetők
  • Teljesen gépesíthető a feldolgozóipari alapanyag előállítás.
  • Jók az értékesítési lehetőségek, mivel a konzerv- és hűtőipar nagy mennyiséget igényel zöldborsóból.
  • A korán fogyasztható zöldségfélék közé tartozik, emellett kedvező táplálkozástani értékekkel rendelkezik. Energia tartalma a magas szénhidrát tartalmából adódóan nagy. A zöldségnövényekhez képest jelentős fehérje tartalommal rendelkezik. Viszonylag komplett az emberi táplálkozás szempontjainak megfelelő aminosav összetétel jellemző rá. Jó C- és B vitamin, valamint ásványi anyag tartalom jellemzi. A benne lévő nagy mennyiségű diétás rost segíti az emésztést.

Biztosítottak a zöldborsó termesztés biológiai alapjai. A nemzeti fajtajegyzékben szereplők mellett az EU-ban elismert bármely fajta termeszthető. A köztermesztésben kizárólag szabad elvirágzású fajtákat alkalmaznak. A fajtahasználatunkra a külföldi fajták túlsúlya jellemző. A feldolgozóipar is befolyást gyakorol a fajtahasználatra – jellemzően adott típusba tartozó, hasonló minőségi paraméterekkel rendelkező alapanyagot igényel.

A szántóföldi termesztés egyértelmű túlsúlyával összhangban a fajtatípusok közül a velő típusba tartozó borsófajták száma a legnagyobb. Erre a típusra (Pisum sativum conv. medullare) a kedvezőbb szénhidrát átalakulás jellemző. Az egyszerű cukrok keményítővé alakulása lassúbb, a fajták zsengeségüket hosszabb ideig megtartják, mint az igénytelenebb, jobb hidegtűréssel jellemezhető, gyorsan öregedő kifejtő típusok (Pisum sativum conv. sativum). Ez utóbbi, simaszemű borsók elsősorban a kerti termesztés kedvelt korán vethető fajtái. A hüvelyestől fogyasztható cukorborsók termesztése Magyarországon nem terjedt el. Csak néhány kiskertben található meg ez a típus, ezért . is igen szegényes nálunk ebből a fajtakörből (Pisum sativum conv. saccharatum) a vetőmag választék. A lapos hüvelyű, egészben fogyasztható „sugar” változat termesztése általában támrendszert igényel, míg a telt hüvelyű vágott formában fogyasztott „snap”változat növekedési habitusára a bokor típus jellemző.

Az üzemi termesztésben a fajtaválasztás alapvető szempontjai az alábbiak:

  • Nagy termőképesség, ami a fajta potenciális termőképességéből és a környezeti teltételek optimalizálásából tevődik össze. A koncentrált érésű, egy virágzatban háromnál több virágot tartalmazó fajtákat csak intenzív termesztéstechnológia /folyamatos víz és tápanyag ellátás/ alkalmazása mellett érdemes választani.
  • Fontos szempont a fajtaválasztáskor a szemszín és szemnézet, amit elsősorban a feldolgozóipari igények határoznak meg. Jelenleg legnagyobb igény a sötét szemszínű, közepes szemméretű fajták iránt jelentkezik.
  • A feldolgozóipar folyamatos alapanyag szállítást igényel, amit különböző tenyészidejű fajták egy időben történő vetésével (fajtasor) vagy ugyanazon fajta és szakaszos vetésével lehet biztosítani. A tenyészidőt a nagyobb pontosság miatt aktív hőösszegben fejezzük ki. A legkorábbi fajták a 600 oC közeli, a legkésőbbiek pedig a több mint 900 oC-os éréscsoportba tartoznak.
  • Természetesen a fajták tenyészidejében jelentkező különbségeket is figyelembe kell venni szakaszolásnál. Szoros összefüggés van a fajták tenyészideje és termőképessége között - a későbbiek többet teremnek. Az utóbbi években a korai fajták arányának növekedése volt jellemző, ami a feldolgozóipar csemegekukorica feldolgozásának nagyságrendjével van összefüggésben.
  • A minőséget meghatározó zsengeség változása általában a tenyészidő és az ezermagtömeg értékeivel jellemezhető, azonban az adott fajta érésdinamikájának ismerete nagyobb biztonságot adhat a betakarítási idő rugalmasabb meghatározásához.
  • A gazdaságos zöldborsó termesztés fontos tényezője a termésbiztonság is, amely a fajták ellenálló képességétől, a környezethez való jobb alkalmazkodó képességtől és a kórokozók, kártevők elleni rezisztenciától függ.

A zöldborsó vetése február végétől elkezdhető. Az idei év időjárása ebből a szempontból nem okoz gondot. A fő vetésidő májusig tart. Mivel a borsó eredendően hosszúnappalos növény, ezért a másodvetés (nyári termesztés) általában a generatív fejlődés felgyorsulásával a kisebb vegetatív tömegből adódó gyengébb asszimilációs teljesítmény miatt kevésbé gazdaságos.

Magyarországon a szubmediterrán klímával rendelkező Mecsek, illetve Villányi hegység adottságai lehetővé teszik egy speciális termelési változat az áttelelő termesztés megvalósítását.

A talajművelésnél vegyük figyelembe a talaj szerkezetének védelmét és a nedvesség megőrzését. Tavasszal kerti minőségű, morzsalékos jól ülepedett magágyat kell készíteni. Legjobb eredménnyel a zöldborsó a mészlepedékes, semleges vagy enyhén lúgos pH-jú csernozjom talajokon termeszthető.

A borsó tápanyag igényes növény, de a túlzott mennyiségben kijuttatott N műtrágya akadályozhatja a gyökereken a növénnyel szimbiózisban élő N-gyűjtő baktériumok tevékenységét. Viszonylag rövid ideig, az infekció kialakulásáig kell tehát a N-t trágyázással biztosítani. A tápanyag ellátásnál az alap (makro) elemeken kívül fontos a Ca és a Mg ellátás is.

Jó kultúrállapotú területeket válasszunk a termelésre, mert a zöldborsó 1-1,4 millió/ha-os állománya (tőszáma) csak a megfelelő vegetatív fejlettség elérése után érezteti gyomelnyomó hatását. A gyomirtást korai vetés esetén vetés után kelés előtt (preemergens) végezzük egy- és kétszikű gyomok ellen ható szerkombinációval. A későbbi szakaszokban vetés előtti (presowing) kezelés is lehetséges. Elsősorban a hosszú tenyészidejű fajtáknál lehet szükség „post” kezelésre is.

A kórokozókat és kártevőket a kemény tél ritkítja meg, ami most elmaradt, így a termelőknek komolyabb fertőzésekre kell felkészülniük. A gombás betegségek közül a Fusarium oxisporum-mal szemben a korszerű fajták ellenállóak, de számítani lehet a Fusarium solani kártételére. A borsó aszkohitás betegsége minőséget rontó tényező lehet. A borsó rozsda, perenoszpóra, a későbbi termesztésnél a lisztharmat fertőzheti az állományt, de ellenük hatékony szerek állnak rendelkezésre. Nincs gazdasági jelentősége a vírusos fertőzéseknek, a pszeudomonaszos betegsége is csak időszakonként tűnik fel.

Az állati kártevők csipkézők, levéltetvek, tripszek, bagolylepkék miatt saját kártételük és vektor tevékenységük miatt is védekezni szükséges. Helyezzük a hangsúlyt a megelőzésre.

Vetésváltással, a növények jó kondíciójának biztosításával, rezisztens fajták termesztésével, kiváló használati értékű csávázott vetőmag használatával, egyenletes vetésmélység tartásával stb. biztosítsuk a megfelelő tőállományt és a növény természetes ellenálló képességének erősítését.

A betakarítás időpontját a zöldborsó zsengeségének mérése alapján határozzuk meg. A konzervipar 45-55 finomméterfok [Fo] zsengeségű alapanyagból tud jó minőségű végterméket előállítani. A hűtőipari ennél fiatalabb 40 Fo-os zsengeségű borsószemet igényel. Itt a pontosabb meghatározás biztosítása inkább a tenderométer használatával oldható meg.

A zöldborsó betakarítása 1-2 nap áll rendelkezésre, ha jó minőségű termést akarunk értékesíteni. A betakarításnál figyelembe kell venni a minőség és termésmennyiség, illetve a minőség és felvásárlási ár közötti összefüggéseket.

Üzemi termelés esetén gépi betakarítást alkalmaznak. Fő követelmény, hogy minél hamarabb kerüljön be a borsó a feldolgozó üzembe, mert néhány órás várakozási idő is jelentősen ronthatja a minőséget. A zöldborsó legjobb minőségben kombájnokkal takarítható be, lefésülő rendszerrel, ahol az aratás és cséplés 1 menetben történik. Néha előfordul kétmenetes betakarítás is, ahol először a rendre vágást végzik el, ezt követi a felszedés és cséplés. Előnye lehet, hogy az állattartással is foglalkozók a melléktermékből takarmányt állíthatnak elő.

A kerti zöldborsó és cukorborsó termesztés munkái kézi erőre alapozottak. A fajtahasználatra a konzervativizmus jellemző. Nagyobb szerepet kapnak a kifejtő fajták mivel friss piaci értékesítés esetén az újdonság érték kompenzálja a gyengébb minőséget. Cukorborsó esetén a kinai típusok főleg támrendszer melletti termesztése alakult ki. A vegyszerhasználattal szemben nagyobb szerepet kapnak a mechanikai beavatkozások. A betakarítás hüvelyes formában kézzel, többszöri szedéssel történhet. A megtermelt mennyiség zömében friss piaci árut képez, további része házi tartósításra kerül.

Dr. Csontos Györgyi

DE ATC Kertészettudományi

és Növényi Biotechnológiai Tanszék