A Kárpát-medence, ahol élünk, mind a búza, mind a szőlő termesztésére igen alkalmas.

A búza termesztésének feltételei

  • megfelelő környezet (talaj, éghajlat, időjárás, víz és tápanyag)
  • agrotechnika (talajművelés, trágyázás,növényvédelem)
  • jó búzafajták (biológiai alap, nemesítés)

A hozzáértők azt tartják, hogy a búza termésmennyiségét ez a 3 feltétel nagyjából egyforma arányban határozza meg. E 3 dologi feltétel mellett természetesen a szakértelem is rendkívül fontos, mivel a szakértelemnek kell a termesztési környezethez és piaci elvárásokhoz megfelelő agrotechnikát alkalmazni és megfelelő fajtát választani.
Tájékoztatómat ezért elsősorban a termesztés 3. feltételéről, a búzafajtákról – ezen belül is a közönséges búza, a Triticum aestivum faj fajtáiról állítottam össze, hiszen a fajták jelentik a termesztés „biológiai alapját”. A Kárpát-medencei magyar búzatermesztés régészeti leletek alapján kb. ezer éve folyik, az 1100-as évekből fennmaradt írásokban is többször előfordul a búza említése. A középkorban és az újkorban is hazánknak fontos kiviteli cikke volt a búza. A termesztett búzafajták hosszú időn keresztül az egyes tájakhoz leginkább alkalmazkodott tájfajták voltak. A kiegyezés utáni gazdasági fejlődés, a népesség növekedése miatt egyre több búzára volt szükség. Az élenjáró földműveléssel foglalkozó nagybirtokok keresték azokat a fajtákat, amelyek többet és biztonságosabban teremnek, hiszen akkoriban a szárazság, a rozsda és egyéb betegségek óriási károkat okoztak. A külföldi tapasztalatok alapján ezért 1870-től kezdődően több helyen, főleg a nagyobb uradalmakban elkezdődött a búza nemesítése.
Amint a mostani hírekben sokan hallották, idén, az országban mintegy 1,1 millió hektáron aratták le az őszi búzát. A termés mennyisége elérte az 5,1 millió tonnát. A gazdálkodók átlagosan egy hektárról mintegy 4,7 tonna termést takarítottak be. Ez mintegy 25 százalékkal több a tavalyi 3,7 tonnás átlagnál. A búza minősége jó, vagyis az étkezési minőség aránya meghaladja az 50 százalékot. Egy pár éves visszatekintést láthatunk az 1. táblázatban a magyar búzatermesztésről.



Ezen eredményekhez a hazai búzafajták révén a magyar nemesítők munkája is hozzájárul. A jó, fémzárolt vetőmag használata a jövedelmező búzatermesztés egyik alapfeltétele. Sajnos az EU csatlakozás óta a fémzárolt vetőmag felhasználás nagyon lecsökkent. 2001-ben 168 ezer tonna vetőmagot fémzároltak, amely 65 ezer hektáron termett, addig 2012-ben 67 ezer tonnát a 29 ezer hektáros területről. Ezek a számok azt is jelzik, hogy a vetőmag felújítás aránya, sajnos elég alacsony, kb. 20% körüli. A termesztésben szereplő fajták száma azonban igen nagy, és pontosan nem is határozható meg, csak becsülhető.
Egyik adatforrás a Nemzeti Fajtajegyzék, ez a hivatalosan hazánkban engedélyezett, minősített fajták jegyzéke, a másik forrás a bejelentett vetőmag szaporítások jegyzéke. A fajták számát, a fajtaösszetételt és elterjedtséget a 2. táblázatban ezek alapján mutatom be.



A magyar Nemzeti Fajtajegyzéken szereplő 159 őszi búzafajta is sok, de a hazai bejelentett szaporítások még több fajtáról, 183 darabról szólnak és ebből is csupán csak 77 magyar a többi külföldi, ráadásul még a 106 külföldiből is 77 olyan, ami nem szerepel a nemzeti listán.
Végül is milyen fajtákat termelünk itthon. Erre ad becslést a következő táblázat. Látható, hogy pl. 2012-ben a táblázatban szereplő 12 fajta foglalta el a szaporítási vetésterület 51%-át, s a 12 fajta közül 10 magyar – martonvásáriak és szegediek és csak kettő külföldi, osztrák.
De végül is, megfigyelhető, hogy évről-évre nő a külföldi búzafajták száma és területi aránya. Jó ez vagy nem? A gazdák a jövedelmezőbb búzatermesztés érdekében mindig jó és jobb fajták bevezetését igénylik. A különböző fajták és vetőmag forgalmazóik egymással versenyezve küzdenek a nagyobb vetésterületekért. Amíg a terület növekedés alapvetően a fajta értékeiből (nagyobb termés, jobb minőség, jobb alkalmazkodó képesség) adódik, addig ez a verseny úgymond tisztességes és a termelő is jól jár vele. Sajnos azonban ez nem mindig így van, a tőkeerős nagy forgalmazók a gyengébb teljesítményű fajtákat is nagyterületen el tudják terjeszteni erős, agresszív marketinggel, promociókkal. A hazai nemesítés visszaszorítása, aztán külföldi függőséghez vezethet. Nézzünk néhány példát a múltból: pl. 1960-ig csak magyar fajtákat termesztettünk, külföldtől el voltunk zárva.
Az országos átlagtermés 1960-ban 1,68 t volt hektáronként. 10 év múlva a helyzet gyökeresen megváltozott, létrejöttek a mezőgazdasági nagyüzemek, gépesítették a búzatermesztést, ehhez új fajtákra volt szükség:
1970-ben csak 4 fajtát termesztettünk, az átlag 2,13 t/ha volt. A Bezosztája 1 nagy aránya óriási veszéllyel járt, a fajta lisztharmat és rozsda érzékenysége miatt. Szerencsére a mezőgazdasági kutatást ekkoriban kezdték átszervezni, ekkor hozták létre a szegedi GKI-t, és sokkal több pénzt fordítottak a gabonafélék nemesítésére. Ennek eredményeként az 1980-as évektől kezdve a hazai fajták a meghatározók búzatermesztésünkben.
A magyar fajták aránya 1989-ben 70% volt, az átlagtermés 5,24 t/ha. A hazai fajták 65%-os szaporítási vetésterületi aránya 2013-ban az árubúza (malmi stb.) területeken még nagyobb lehet, mert egyes külföldi fajtákból csak vetőmag előállítás történik, amelyet aztán külföldre visznek. Sajnos pontos statisztika nincs, arról hogy a gazdák a nem-vetőmag célra (malmi, takarmány stb.) milyen fajtákat termelnek.
A jelenlegi magyar búzafajta összetételt a két nagy nemesítő hely – Martonvásár és a GK fajták uralják, de tájtermesztés szempontjából fontosak a karcagi és kompolti fajták is.



A fajták genetikai diverzitása nagy, ez a fajtabemutatókon is látható, mindenféle forma, típus előfordul.
Előadásom címében a Kárpát-medence szó is szerepel, ezzel akartam jelezni, hogy fajtáink nem csak itthon, hanem a környező országokban is megjelentek. A külföldi megjelenés nemcsak a malmi búza exportot jelenti, ami évente 1-2 millió tonna is lehet, hanem a vetőmag exportot is, amelynek következtében Szlovákiában, Romániában, Szerbiában, Horvátországban és Szlovéniában is ismerik és termesztik a magyar búzafajtákat.
Mi nemesítők bízunk abban, hogy a hazai fajták fogják uralni az itthoni termőterület nagyobbik részét, tudva azt, hogy nagyon nagy a verseny, hiszen az egész világgal kell versenyeznünk.

dr. Matuz János
búzanemesítő