Az éghajlatváltozás hatása az állattenyésztésre egyre égetőbb kérdéssé válik világszerte, különösen az északi féltekén. Egy 2025-ös globális modellalapú vizsgálat szerint az itt élő kérődző állatokat – mint a juhok, kecskék, tejelő- és húsmarhák – fokozottan fenyegeti a hőstressz, amely a század közepétől kezdődően drámai hatással lehet élettani folyamataikra. A kutatók megállapították, hogy e régiókban a haszonállatok légzési gyakorisága a jelenlegi értékhez képest akár 68 százalékkal is emelkedhet, ami komoly metabolikus terhelést jelent számukra.


haszonallat

Fotó: Shutterstock


Ezzel szemben a déli féltekén nevelt kérődzők más stratégiát alkalmaznak: végbélhőmérsékletük emelkedése szolgál alkalmazkodási mechanizmusként. Ez jól példázza a termoregulációs válaszok közötti regionális eltéréseket, amelyekre az állatok genetikai adottságai és a környezeti feltételek egyaránt hatással vannak.



A baromfitenyésztés különösen érzékenyen reagál az éghajlati szélsőségekre. A kutatás szerint a század végére a fürjek és tojótyúkok lesznek a legsebezhetőbbek, mivel légzésszámuk akár percenként 40-nel is nőhet a jelenlegihez képest. Mindez nemcsak állategészségügyi, hanem gazdasági szempontból is súlyos következményekkel járhat. A tanulmány sürgeti a termelési rendszerek intenzifikálását, amelyeket környezetgazdagító technológiákkal – például hűtőberendezésekkel, árnyékoló rendszerekkel – kell ellátni, hogy az állatok túléljék a hőhullámokat.

A kutatás egy másik kulcsfontosságú megállapítása, hogy az állatok fenotípusos plaszticitása – vagyis a környezeti változásokhoz való genetikai alkalmazkodóképessége – döntő szerepet játszik a túlélésben. A kecskék és húsmarhák például nagyobb alkalmazkodóképességet mutattak, így náluk kisebb mértékű volt az élettani válaszreakciók változása a növekvő hőmérséklet hatására.



A szerzők egyértelműen hangsúlyozzák: az állattenyésztési ágazatnak globális szinten sürgősen adaptív protokollokat kell kidolgoznia. Ennek része kell legyen az ellenállóbb háziállatfajták tenyésztése, különösen a déli féltekén elérhető, hőstresszhez alkalmazkodott genetikai források felhasználásával. Fontos célkitűzés továbbá az éghajlatváltozásra érzékeny szektorok – mint a baromfi- és tejtermelés – támogatása, fejlesztése, hogy az állattenyésztés hosszú távon is biztosíthassa az emberiség élelmezésbiztonságát.

A tanulmány szerzői külön kiemelik a helyi genetikai változatosság megőrzésének fontosságát. Ez nemcsak a biológiai sokféleség védelméhez járul hozzá, hanem az ökoszisztémák ellenálló képességét is erősíti, amely kulcsfontosságú az éghajlatváltozással szembeni globális védekezésben.



A Silveira és munkatársai által jegyzett tanulmány új alapokra helyezheti az állattenyésztés jövőjét, hiszen tudományos hátteret biztosít a fenntartható, klímarezisztens gazdálkodási rendszerek kialakításához. Az alkalmazkodási stratégiák célzott fejlesztése, a környezeti és genetikai tényezők együttes figyelembevétele lehet a kulcsa annak, hogy az állattenyésztés sikerrel válaszoljon az előttünk álló évtizedek kihívásaira.

Forrás: sciencedirect.com

Indexkép: Shutterstock