Az lenne a korszerű megoldás, ha tisztán gyári keveréktakarmányokat, jó minőségű indító-, nevelő és tojótápokat etethetnének a háztájiban is. Mivel azonban ezeknek az ára nagyon magas, sokszor kénytelenek a termelés gazdaságossága és a jövedelmezőség érdekében másféle megoldást keresni.

A különböző korú, fajú és hasznosítási irányú baromfinak más és más a táplálóanyag szükséglete. Ezért van olyan sokféle keveréktakarmány, ezért kell például a pici csirkével indítótápot, a pulykával pulykatápot, a tojótyúkkal pedig tojótápot etetni. De még a tojótápok között is sok különbség van, másféle összetételűt igényel a sok tojást adó hibrid, ugyanakkor alacsonyabb fehérje és mésztartalmú táppal is beéri a ma még sok háztáji udvarban található kettőshasznosítású tyúk, mint például a jól ismert nem-hampshire vagy a Tetra-H.

Gyakorlati megfigyelések szerint nem jó az, ha csak ötletszerűen etetjük állatainkat. Így könnyen megeshet, hogy a legolcsóbb takarmányt etetjük, mégis nagyon magas az egy tojás előállítási költsége, mert a nem megfelelő összetételű takarmánytól csak keveset tojnak. Ugyanakkor a drága táppal, ha tyúkjaink sokat termelnek, alacsonyabb költség jut egy darab tojás előállítására.

Javasoljuk összeválogatni a különféle takarmányokat olyan arány kialakításával, hogy a tyúkjainkkal naponta megetetett takarmányadag beltartalmi értéke a kívánt tápéval legyen azonos, az ára azonban lényegesen kisebb. Ehhez először is azt kell tudnunk, hogy milyen keményítő értékű és emészthető fehérjetartalmú takarmányt kívánunk etetni állatainkkal. Természetesen az igényeknek megfelelőt, s ezért legegyszerűbb, ha az illető korú, fajú és hasznosítási irányú állat számára készített gyári keveréktakarmány beltartalmi értékét vesszük alapul. A háztájiban például a kettőshasznosítású csirkék esetében 2 hetes korig az indítótáp, 2-6 hét között a csibenevelő táp, 6-20 hét között a jércetáp beltartalmi értéke az irányadó.

Takarmánykeverékek házi elkésztése


Tojótáp többféle van a forgalomban, így a Tojó-1-es, a Tojó-2-es és a Tojó-3-as táp. A 3-as tojótáp biológiailag a legértékesebb. Ennek a legmagasabb az emészthető fehérjetartalma és ebben van a legtöbb takarmánymész is. Régebben A, B, C elnevezéssel készültek a tojótápok. Így az A tojótáp a mélyalmos, a B tojótápot a háztájiban tartott tyúkok részére, míg a C tojótápot a ketreces tartású állatok részére használták fel a kistenyésztők.

Gyakorlati tapasztalat

Gyakorlati tapasztalatairól így beszél egy kistenyésztő: „Sok éven át csibenevelő tápból, kukoricából, búzából, korpából és takarmánymészből állítottam össze hampshire csirkéim és tyúkjaim takarmányát. Egyszerű számítással gondosan ellenőriztem, hogy például a tyúkok napi takarmányadagjának beltartalmi értéke nagyjából megegyezzen az egykori B tojótápéval. Ügyeltem arra is, hogy az emészthető fehérjetartalom és keményítőérték inkább kissé magasabb legyen, ez utóbbi főleg a téli hideg időben. A napi takarmányadagnak körülbelül egyharmada mindig nevelőtáp volt, míg a többi gazdasági abrak, s így az összes költség alacsonyabb volt, mintha tisztán tápot etettem volna.„

Amikor összeállítjuk házi keverékünket, nem szabad megfeledkeznünk a tápban lévő vitaminok, ásványi anyagok és gyógyszer pótlásáról sem. Ezeket az anyagokat a természetes takarmányaink részben tartalmazzák. Táblázatokból megnézhetjük, hogy egyes takarmányok miből mennyit tartalmaznak. Ha szükséges, akkor a gyári takarmány kiegészítők bekeverésével érhetjük el a kívánt mennyiséget állataink számára.

L.L.