NÁLUNK IS TERMESZTHETŐ A FÜGE Sok, a kertjében örömét lelő tulajdonos ültet szívesen ritkának, sőt egzotikusnak számító gyümölcsfát. Így nem ritka a fügefa látványa zárt, széltől jól védett udvar- vagy kertrészben. Gazdasági jelentőségű haszonszerzésre ne gondoljon senki, de kedvtelésből ajánlható a különlegességet kedvelőknek. A füge őshazájának Elő-Ázsiát tartják, termesztése általános a mediterrán, a szubtrópusi- és a trópusi vidékeken. Az ültetvények mellett számtalan helyen elvadult formában is megél, köszönhetően széles alkalmazkodó képességének. Megél a tengerszinttől az 1200 méter magasságig terjedő sávban, elviseli fagyokat mínusz 8-10 oC-ig. Beéri az 500-600 mm/év csapadékmennyiséggel is, ez alatt öntözéssel termeszthető. A termesztés gyenge pontja a szeptemberi esőzés, mert ekkor szárad ki a termés. A talajminőség iránt nem igényes, de meghálálja a mély rétegű, könnyű szerkezetű, de jó vízháztartású talajokat. Általános ismertetői Az édes füge (Ficus carica L.) az Eperfa félék családjának képviselője. Virágzata serleget alkotó felül kis lyukkal nyíló, gömbölyded, vagy körte alakú. Az egyes virágok ennek belső felületén találhatóak. A virágok nagyon egyszerű szerkezetűek, nagyrészt egyívarúak, csak kevés faj hímvirágában láthatók a csökevényes termők. A porzós virágok sokszor felül, a nyílás körül sorakoznak. A virágok között háromféle fordul elő: porzós, valamint kétféle bibéjű termős virág. Az önbeporzás lehetetlen éppúgy, mint a rovarok nélküli keresztbeporzás. A mesterséges beporzást az úgynevezett blisztofág rovarok végzik. A megtermékenyítéshez ismerni kell, hogy a négy típus közül melyikkel van dolgunk: 1./ Capri füge, 2./ Smyrna füge, 3./ Adriai füge, 4./ San Perdo füge. Az 1-2-es típushoz (ide tartoznak a szárított és aszalt fügék, valamint a szikomor füge) kell a fügedarázs. Ádám és Éva öltözékeként is ezt a típust szokták ábrázolni. Magyarországon az adriai vagy közönséges füge terjedt el. Termése megtermékenyítés nélkül is beérik, így magnélküli, viszont nem aszalható. Két időpontban is szüretelhető – júniusban először, majd szeptemberben másodszor. A 4. csoportba tartozó fügék átmenetet képeznek a 2-3. között. Az adriai, vagy közönséges fügefa 4-15 méter magasra növő, kétlaki növény, nagyméretű levelekkel. Termesztési módszerei A füge jól szaporítható dugványozással, melyhez legmegfelelőbb a 2-3 éves farész. Általában 1-2 éves dugvány kerül kereskedelmi forgalomba. Telepíteni ősszel (november) vagy kora tavasszal szokták. Oltani csak akkor szükséges, ha nem megfelelő a növény habitusa, melyhez június a legmegfelelőbb hónap. Telepítésekor az istállótrágya szükséglet 5-6 t/ha. A fák eredését követően, a 2-3 évtől az állomány fáit, fenntartó műtrágyázással szükséges termésben tartani, ennek mértéke hektáronként N: 50 kg, P: 40 kg, K: 80 kg. A fák metszése közvetlenül a lombhullás után, ősszel történik. Aszerint metsszük az adriai fajtacsoportba tartozó füge fajtákat, hogy mi is a cél. Ha bőséges júniusi terméshozam, akkor ne vágjuk le az előző évi hajtásokat. A feleslegben vagy újra nem hajtó hajtásokat tőből kivágjuk. Más esetben, ha ősszel várunk nagyobb termést, akkor védeni kell az új hajtásokat, mert a termés az adott évi hajtásokon lesz. Amennyiben a téli fagyok kárt tesznek a hajtásokban (ami elég gyakori), a tavasszal sarjadzókon érik be az őszi termés. Száraz időszakban öntözést kíván. Hazai körülményeink között a füge nem igényel növényvédelmi beavatkozást, így megfelel a biotermékekkel szembeni igényeknek. Termés, és terméshasznosítás A füge a telepítést követő 3-4. évben hozza első gyümölcseit, a legnagyobb hozam 8-9 éves korban várható. A termés érettségét a terméshéj elszíneződése jelzi, szedése kézzel történik. Minden füge típus héjában és különösen a kocsányban előfordul a fehér színű tejnedv, amely a bőrre ingerlő hatással van, sőt a szemet erősen irritálja. Munkavédelmi előírás következésképpen a szedéskor és a feldolgozás során a védőkesztyű használata. Fogyasztható friss állapotban, készülhet belőle kompót, cukrozott gyümölcs, gyömbér és cukor hozzáadásával pedig lekvárt főznek. A Földközi tenger vidékén erjesztik, vagy állati takarmányként hasznosítják ősidők óta. Dr. Berényi Béla