A szója gyomirtásában alkalmazható hatóanyagok skálája nem széleskörű, ezért a megfelelőhatékonyság és eredmény elérése érdekében fontos figyelembe venni azokat a befolyásolótényezőket, amelyek direkt vagy indirekt módon határozzák meg a szója sikeres gyomirtását.

A szója a hazai növénytermesztési struktúra perspektivikus növénye. Rövid tenyészideje, magas hőtoleranciája alkalmassá tette a hazai vetésforgóban történő növekedésre. A termőterülete az elmúlt évben a megváltozott agrárgazdasági körülmények és az ösztönző támogatási lehetőségek hatására megduplázódott. Kiszámíthatóbb jövedelmezősége miatt a szántóföldi növénytermesztők kétségkívül ‘alternatív’ megoldást látnak a szója termesztésében, így a következő években biztosan stabilizálódik a helye a vetésforgóban.

A szója termőterület növekedésével számítanunk kell a kultúrát érintő új növényvédelmi kihívások megjelenésével, amely a kártevő, kórokozó populáción túl a gyomfajok dominancia viszonyait is erősen érinti.

Megfelelő termesztési körülmények esetén a szójatermesztés eredményességét egyértelműen a gyomok elleni sikeres védekezés határozza meg. A szója eredményes gyomirtása az évjárathatás és a klimatikus viszonyok extrém változásainak függvényében a legmeghatározóbb kihívást jelenti a termelőnek. Az EU növényvédőszer-hatónyagokat érintő szabályozásának a következménye, hogy a szója gyomirtásában alkalmazható hatóanyagok skálája nem széleskörű, ezért a megfelelő hatékonyság és eredmény elérése érdekében fontos figyelembe venni azokat a befolyásoló tényezőket, amelyek direkt vagy indirekt módon határozzák meg a szója sikeres gyomirtását.

1. Termőterület és az elővetemény befolyásoló hatása

A terület talajtípusa és tulajdonságai (szervesanyag-tartalom, kémhatás, kötöttség) alapvetően határozzák meg a gyomirtó szer kiválasztását. Számos esetben fordulnak elő olyan fitotoxikus tüneti megjelenések, amelyek a nem megfelelő hatóanyag-választás miatt (pl. metobromuron, klomazon hatóanyagok alacsony szervesanyag-tartalmú területeken történő használata), vagy a nem megfelelő fenológiai fejlettségben elvégzett gyomirtások után következnek be.

A szójában a T4-es gyomfajok dominanciája a meghatározó, amelyek közül legtöbb esetben az egyszikű gyomfajokkal erősen fertőzött területek jelentik a kihívást (1. kép).

1.kép Egyszikű gyomfajokkal erősen fertőzött szójaállomány

1. kép Egyszikű gyomfajokkal erősen fertőzött szójaállomány – fotó: Dr. Varga Zsolt

A magról kelő gyomok (kakaslábfű, muharfajok) mellett az évelő egyszikűek (fenyércirok) károsítása is veszélyt jelenthet. A magról kelő kétszikűek közül a parlagfű, libatop és disznóparéjfajok, selyemmályva (2. kép) jelentősége a kiemelkedő.

Erős selyemmályva fertőzés szójában

2. kép Erős selyemmályva-fertőzés szójában – fotó: Dr. Varga Zsolt

A területválasztásnál kerüljük az évelőkkel (mezei acat, szulákfélék) fertőzött területeket. Az évelő gyomnövényeket az elővetemény gyomirtásában kell szabályoznunk, ellenkező esetben a szójaállományban ez a korrekció csak posztemergensen, legtöbbször a szójanövények károsodásával tompítható, de véglegesen nem megoldható. Száraz évjáratban a gyomok erős viaszréteggel rendelkeznek, amely tovább nehezíti a gyomirtási hatékonyságot.

A termesztési technológiákra jellemző szűkített vetésforgó további problémát jelent, amelynek növénykórtani veszélyein túl a kultúrnövények gyomfajként betöltött szerepe is hangsúlyos (napraforgó kaszat 4-5 évig életképes és 25-30 cm-ről is képes kicsírázni). Ezt fokozza, hogy a herbicidtoleráns hibridek termesztése miatt szójában az árvakelésű napraforgó elleni gyomirtás nehezen megoldható. A kalászos és kukorica után tervezett szója esetében már az elővetemény gyomirtása is meghatározó tényező. Ebben az esetben kerüljük az aminopiralid és mezotrion hatóanyagok alkalmazását, ugyanis ezek a hatóanyagok főként egy aszályosabb évjáratot követően súlyos fitotoxicitást okozhatnak a szójaállományokban.

2. Talajelőkészítés, agrotechnika és a vetés hatása a gyomirtásra

A sikeres preemergens gyomirtás alapja a jól elmunkált, aprómorzsás vetőágy. Száraz évjáratban a talajfelszín rögösebb, amely nem kedvez a kijuttatott hatóanyagok egyenletes eloszlásának (rögárnyékból előtörő gyomok). Minden területen visszatérő kérdés a forgatás néküli talajművelés terjedése, amely szintén befolyásolja a gyomirtási technológia hatékonyságát. A talaj felső rétegében felhalmozódó gyommagokból csírázó gyomok gyorsabb és agresszívebb kompetítorai a szójának. A szója a sorok záródásáig rossz gyomelnyomó képességű, így a vetés módja (sűrű vagy széles sortávolság) is meghatározó. Fontos, hogy a szója vetését akkor kezdjük, amikor optimális a talaj- és léghőmérséklet és a vetést követő csapadék valószínűsége. Ebben az esetben a szója kelése is gyorsabb, nem vontatott és hamarabb borítja a talajfelszínt.

3. A hatóanyagok és a gyomirtási technológia kiválasztása

A szója esetében a preemergens (vetés után kelés előtt) gyomirtás alkalmazása kiemelt jelentőséggel rendelkezik (3. kép).

3. kép Sikeres alapgyomirtás fontos része a szója eredményes termesztésének

3. kép Sikeres alapgyomirtás fontos része a szója eredményes termesztésének – fotó: Dr. Varga Zsolt

Még a száraz évjáratban is fontos az alapkezelések jelentősége, mivel a legközelebbi eső is bizonyos mértékben érvényesíteni tudja a kijuttatott készítmények hatékonyságát, viszont ilyen évjáratban számítani kell az elhúzódó, több hullámban csírázó gyomnyomással, amely szükségessé teszi a posztemergens beavatkozásokat (4. kép).

Sikeres bentazon + tifenszulfuron-metil + hatásfokozó gyomirtás erős kétszikű gyomfertőzés mellett szójában

4. kép Sikeres bentazon + tifenszulfuron-metil + hatásfokozó gyomirtás erős kétszikű gyomfertőzés mellett szójában – fotó: Dr. Varga Zsolt

Az állománykezelésnél a gyomok fenológiai állapota meghatározó, ezért törekedjünk arra, hogy a szik-, egy-két lombleveles gyomok ellen permetezzünk. Egy váratlanul érkező csapadékos periódus eltolhatja a védekezési időpontot, amely a gyomok erősödését és gyomirtás hatékonyságának csökkenését eredményezi.

4. Szerrotáció és a rezisztencia kérdése

A kizárólag posztemergens technológiák alkalmazása és a csökkentett dózisok, esetleg osztott kezelések kivitelezése a rezisztenciális folyamatok elidulását is elősegítik. Hazai szinten tudományosan bizonyított az ALS-gátló hatóanyagokkal szemben rezisztens szőrös disznóparéj és olasz szerbtövis biotípusok megjelenése (Ughy, 2024). A posztemergens kezelések esetében – főként száraz periódusban – a gyomirtó szerekhez adott hatásfokozók növelik a gyomirtási hatékonyságot.

Dr. Varga Zsolt, Plant-Treat Kft.

A szója eredményes gyomirtásához használja az IKR Agrár Kft. kedvező hektárköltségű gyomirtó készítményeit:

Makalu Max 87 SG (870 g/kg bentazon)

Egyedi, szilárd formulációjú készítmény magas hatónyagtartalommal a magról kelő kétszikű gyomnövények ellen, kiemelt jelentőséggel a napraforgó árvakelés elleni védelemben. A készítményt a szója 8-12 cm-es fejlettségénél, valamint a magról kelő kétszikű gyomfajok 2-4 leveles állapotában szükséges alkalmazni 1,1 kg/ha-os dózisban. A hatásspektrum bővítése érdekében kombinálhatjuk más hatónyaggal (pl. imazamox, tifenszulfuron-metil). A készítmény kontakt hatású, ezért esőt követően egy-két napig, vagy erős napsugárzásban a növényvédelmi szabályok szerint alkalmazzuk. A hatékonyabb gyomirtás érdekében hatásfokozó készítmény alkalmazása is javasolt.

szója

Forrás: IKR Agrár Kft.

Wish Top (120 g/l quizalofop-P-etil)

Magról kelő- és évelő egyszikű gyomfajok ellen posztemergensen alkalmazható készítmény. A dózisa ettől függően 0,5-1,25 l/ha között változik. A kezeléseket a szója 5-15 cm-es fejlettségi stádiumában szükséges elvégezni.

Keresse területi képviselőinket: www.ikragrar.hu/kapcsolat

További információ: www.ikragrar.hu