Mint minden termesztett növénynél, a burgonyánál is három fő tényező – ökológiai adottságok (termőhely), biológiai alapok (a termesztett fajta tulajdonságai és a vetőgumó minősége) és az alkalmazott agrotechnika - határozza meg a termés mennyiségét és minőségét, jelentős hatást gyakorolva ezzel a költségekre, árbevételre és jövedelemre.

Emellett a burgonyatermesztés eredményét jelentősen befolyásolja a negyedik tényező: a piac. A lentebb ismertetett lehetőségek kihasználásával el lehet érni, hogy az étkezési burgonya önköltsége csökkenjen - az optimális termésmennyiség és maximális minőség elérése mellett- ezzel lényegesen javítható a magyar burgonya versenyképessége.

1. Ökológiai adottságaink figyelembevétele

Magyarországon a burgonya számára az optimálisnál magasabb hőmérséklet, a csapadék kis mennyisége és kedvezőtlen eloszlása mellett (egyre gyakoribb nyári aszály) elsősorban a korai és vírusrezisztens fajták szaporítása és termesztése lehet versenyképes és eredményes.
A rövid tenyészidejű (korai) fajták termesztésekor - kora tavaszi ültetésben - a tenyészidő nagyobb része esik a hűvösebb, jobb vízellátású tavaszi időszakra. Eddig kihasználatlan lehetőségünk a nyári (Június – Július) ültetés, amikor viszont a szintén kedvezőbb hőmérsékletű nyárvégi-őszi tenyészidőszakot használjuk ki. A vírusrezisztencia pedig azért fontos, mert a hazai klímánkon előforduló nagy vírusvektor (levéltetű) egyedszám a vírusfogékony fajták gyors leromlását okozza. Rezisztens fajta használatával biztonságos fajtafenntartás és - a szaporítási lépcsők növelhetősége miatt - lényegesen olcsóbb és jobb minőségű, biztonságos vetőburgonya előállítás válik lehetővé, amellyel lényegesen csökkenthető a vetőburgonya ára és ezen keresztül az étkezési burgonya termelési költsége és önköltsége is.

A legjobb minőségű (szép küllemű, deformációktól mentes) burgonya a homoktalajú tájakon termeszthető. Törekedni kell a burgonya számára kedvező homoktalajokon tavaszi ültetéssel a korai- és nyári felszedésű, nyári ültetéssel pedig az őszi felszedésű és téli burgonya előállítás növelésére. Ehhez - harmonikus tápanyag-és vízellátás mellett- a korai és jó rezisztenciával rendelkező fajták használata javasolható, amellyel az eredmény tovább növelhető.

2. Biológiai alapok - fajták és vetőgumó minőség

A biológiai alapok oldaláról - fent közöltek alapján is - a vírusrezisztens korai magyar fajták nemesítésének előtérbe helyezése, a meglévők szaporításának és termesztésének fokozatos növelése kívánatos. Szaporításuk a magyar ökológiai adottságok mellett is biztonságos és a vetőgumó is lényegesen olcsóbbá válhat, amely versenyképes vető- és étkezési burgonya termesztését teszi lehetővé.
A korai vírusrezisztens fajták termesztése a laza szerkezetű homoktalajokon – öntözéses termesztés mellett - versenyképes, jó minőségű, a hazai és külföldi piacokon egyaránt biztosabban és magasabb áron értékesíthető korai, nyári és őszi étkezési burgonya előállítását teszi lehetővé. A korai fajtákat nyári ültetésben termesztve ősszel kitűnő minőségű foszlós-, vagy tárolható paráshéjú termés érhető el. Mindemellett a jobb talajadottságú területeken is előtérbe kell helyezni a középérésű, vírusrezisztens fajták termesztését őszi értékesítésre, tárolásra, feldolgozásra egyaránt.
Az Államilag Elismert fajták közül 28 igen korai és korai érésű, továbbá 34 fajta középkorai és középérésű. 27 fajta holland nemesítésű, 15 német, 12 magyar, 3 osztrák, 2 brit, 1 cseh, 1 US, 1 pedig francia. Örvendetes, hogy egyes sárgahéjú, kitűnő ízű fajtákat is (pl. az őszi felszedésű Agria és az új magyar korai fajta a Pannónia) kezdik megszeretni a fogyasztók a piacokon – a rózsa típusú (piros héjú) fajták alaptalan előnybe részesítése (formalizmus) ellenére. Megkezdődött a korai, a jó sárgahéjú és a magyar fajták vetésterületének növekedése, amely tovább folytatódik a jövőben is.
A Kisvárdán magánalapon újraindított burgonya nemesítés eredményeként - egy új korai magyar fajta a PANNÓNIA (1. kép) 2005-ben állami elismerést kapott, amely nemcsak vírusrezisztencia és termőképesség tekintetében kiváló, hanem étkezési értéke, kitűnő íze emlékeztet a köztermesztésben már nem szereplő régi magyar kitűnő ízű fajtákra (Gülbaba, Kisvárdai rózsa).

A vírusrezisztens magyar fajták szaporításait is az erre legjobb termőhelyeken kell végezni, és - a baktériumos átfertőzés megakadályozására - a külföldi fajtáktól lehetőleg izolált területeken

Vetőburgonya termesztésre (szaporításra) legjobb termőhelyek Magyarországon:
o Zempléni középhegység (Gönc és környéke)
o Felső- Szabolcs (Kisvárda és környéke) – a homoktalajú Nyírség része
o Cserhát középhegyvidék (Szécsény és környéke)
o Bakonyi középhegyvidék (Zirc és környéke)
o Belső- Somogy (Berzence és környéke)


3. Agrotechnika fejlesztése

  • Kedvező elővetemények után, 3-4 éves vetésforgóban történő termesztés
  • Magasabb szintű, harmonikus tápanyagellátás (N:P:K=2:1:3-4) és a szervestrágyázás (zöldtrágyák) alkalmazása
  • Öntözéses étkezési burgonyatermesztés kialakítása
  • Nyári ültetésű termesztési módszer elterjesztése - a homoktalajú ntözött területeken - a kitűnő minőségű őszi és téli burgonya előállítása érdekében
  • Elsősorban a baktériumos betegségek megelőzése, visszaszorítása érdekében farmhigiénia alkalmazása
  • A gépesítés, tárolás és csomagolás folyamatos fejlesztése, korszerűsítése

Javaslatok termelőknek
  • Eredményes és biztonságos magyar burgonyatermesztés a jövőben elsősorban rövid tenyészidejű (korai), kiváló agronómiai tulajdonságokkal (termőképesség, rezisztencia) és kitűnő étkezési értékkel rendelkező újabb magyar fajták (pl. Pannónia) széleskörű alkalmazásával valósítható meg.
  • A termelő szakmai ismereteinek folyamatos növelése, profi szaktanácsadók igénybevétele mellett törekedjen a termőhelyhez alkalmazkodó és fajtaspecifikus agrotechnika megvalósítására!

Dr. Kruppa József
szaktanácsadó