Alapvetően a gyökéren keresztüli tápanyag-hasznosítással számolunk a kisüzemi és a nagyüzemi tápanyag-gazdálkodásban, a tápanyagokat a talajba juttatjuk ki, de vannak esetek, amikor a levélen keresztüli táplálkozást kihasználva, a lombtrágyázást javasoljuk.
A lombtrágyázás igen hatékony, jó megoldást kínál bizonyos tápanyag-ellátási zavarok, jelenségek kezelésére, megszüntetésre.
Elméletileg valamennyi növényi tápelem pótolható a levélzeten keresztül, de igazán nagy jelentősége a lombtrágyázásnak a mikro- és félmikroelemeknél (vas, magnézium, cink, bór, molibdén, mangán  és réz) van. Ugyan akkor ismert a zöldségtermesztésben néhány olyan eset, amikor a makroelemeket is érdemes levélen keresztül adagolni.


A bórhiány betegsége a szívrothadás (cukorrépa)

A palántanevelésben használt tőzegek közismertek erős tápanyagmegkötő képességükről, különösen a foszfor esetében lehet ezzel a jelenséggel gyakran találkozni. A foszforhiányban szenvedő növények gyökerei feltűnően vékonyak, fejletlenek, nem ágaznak el. A virágzás késik, a kialakuló virágok fejletlenek, rosszul kötnek. Ilyen esetben a leveleken keresztül adott foszforműtrágya hatásosabb, a foszforhiány következtében a gyökerek fejletlenek és működésük erősen korlátozott, a talajon keresztül adott foszfort nehezen tudnák hasznosítani.
Másik gyakori jelenség a kiültetés utáni levélsárgulás. Fejlett egészséges palántákat, amikor kiültetjük, az alsó leveleik megsárgulnak, átmenetileg a növekedésük megtorpan. Minél kisebb tápkockát használunk, annál feltűnőbb a jelenség, ami azzal magyarázható, hogy a hideg talajban a gyökértevékenység lassú, a felszedéskor megsérült gyökerek nem képesek a talaj tápanyagkészletét hasznosítani, miközben a lombozat a meleg fólia alatt vagy a szabadban a napsütés hatására tovább növekszik, igényelné fejlődéséhez a vizet és a tápanyagokat. A kiültetést követő napokban végzett lombtrágyázás jó hatással van, ilyenkor a lombozaton keresztül felvett tápelemek pótolják a gyökerek elégtelen működéséből adódó tápanyaghiányt, és elősegítik magát a gyökérnövekedést is.


Levélsárgulás

A mészhiány betegségek megszüntetésénél is (bogyófoltosodás paprikánál és paradicsomnál, levélszél barnulás salátánál stb.) számításba jöhet a lombtrágyázás. Napjainkban egyik leggyakoribb élettani betegség a kalciumhiány az esetek döntő többségében nem a talaj alacsony mésztartalma miatt alakul ki, hanem a tápanyag felvételét zavaró külső (környezeti) vagy belső (növényi) okokra vezethető vissza, a gyökerek a meszet nem tudják a talajból hasznosítani. Az ilyenkor lombozatra kijuttatott kalciumtrágya mérsékelheti a betegséget.
A mikroelemekből (cink, mangán, molibdén, réz, bór) és félmikroelemekből (vas, kén, magnézium) a növény nagyon keveset igényel, hektáronként mindössze 1–2 kg-ot, a félmikroelemekből ennek kb. tízszeresét. Nehéz megérteni ilyen formán ezeknek az elemeknek a hiányát, hisz a porral – levegő szennyezéssel – és a vízzel is kerül ennyi a termőtalajra. Egyetlen magyarázat csak az lehet, hogy a gyökerek a rendelkezésre álló tápelemeket nem tudják felvenni a talajból, mert pl. más elemek, amelyekből túl sok van, a növénybejutásukat gátolják. Ilyen esetben is hatásos és gazdaságos a lombtrágyázás.


Rossz N–K-arány

Gyors vegetatív növekedés esetén a nitrogén hiánya is megjelenhet, előfordul uborkánál, paradicsomnál, hogy az intenzív hajtásképződéshez szükséges nitrogént a gyökérzet csak lassabban képes felvenni a talajból, ezért átmeneti hiány következtében az alsó levelek megsárgulnak. A lombozatra juttatott nitrogén (nitrát-nitrogén) megszüntetheti a hiányt, a levelek gyors visszazöldülését eredményezheti.


Elágazó petrezselyemgyökér

Előfordul, hogy a lombtrágyázás nem váltotta be a hozzá fűződő reményt, a várt hatásfok elmarad. Ilyen esetben legtöbbször nem a készítmény rossz, a gyenge hatásfoka a helytelen alkalmazásra vezethető vissza. A lombtrágyázásnál a következő általános szabályok betartását javasoljuk:

  • Lombtrágyázáshoz minden esetben jó minőségű lágy vizet használjunk, mert a lombtrágya hatóanyaga kemény vagy erősen szikesítő (magas EC értékű) vízben azonnal kicsapódhat, a növény számára felvehetetlen kémiai formává alakul át.
  • Jobb hatásfok érhető el, és kisebb a perzselési veszély is, ha hígabb oldatot készítünk. Inkább gyakrabban ismételjük meg a permetezést, mint túl tömény oldatot használjunk.
  • A lombtrágyaoldat EC értéke – ami összetevődik a lombtrágya töménységéből, a növényvédő szer töménységéből, és az öntözővíz sótartalmából – együttesen ne haladja meg a 2,5–3 EC-t.
  • Lombtrágyázás csak akkor hatásos, ha nagy, fejlődében lévő, egészséges lombozata van a növénynek.
  • A lombtrágyát elsősorban a fiatalabb levelekre, hajtásokra juttassuk, mert ott gyorsabban hasznosítja a növény (bizonyos tápelemeket, pl. mikroelemeket, nem képesek az idő­sebb leveleken keresztül felvenni.).
  • 15 şC alatt jelentős mértékben romlik a lombtrágyák oldékonysága, ugyanakkor 21–22 °C felett bizonyos bomlások, vegyületek gázosodása történhet meg, ami nemcsak abban jelentkezik, hogy rosszabb a hatásfoka a készítménynek, hanem abban is, hogy már a lombtrágya hígabb töménységben is perzsel. Lehetőség szerint 18–20 °C-os vízzel oldjuk a lombtrágya készítményt.
  • Egyszerre három szernél többet ne keverjünk össze.
  • A lombtrágyák döntő többsége növényvédő szerekkel is kijuttatható. A jó oldódás miatt fontos a bekeverési sorrend. Először a por alakú (WP) növényvédő szert oldjuk fel, ezt kövesse az oldat formájú növényvédő szer hozzáadása (EC), és csak ezután keverjük be a lombtrágyát.

Ne felejtsük el! A lombtrágyázás ugyan nagyon hatásos, de nem helyettesíti a gyökéren, ill. a talajon keresztül végzett fejtrágyázást. Meglehetősen kevés az így kijuttatott tápanyagmennyiség, hektárra átszámítva mindössze 1–2 kg. Nagy termésátlagok eléréséhez a tápanyagok visszapótlását a gyökéren keresztüli trágyázásra kell alapozni, és ezt a lombtrágyázással – az említett esetekben – csak kiegészíteni lehet.
Terbe István