A megszokottnál sokkal hamarabb beköszöntő meleg tavaszi napok kifejezetten hívogatóak voltak a napraforgó termelők számára, s ebben az évben rekord nagyságú területen, 617 ezer hektáron termesztettek napraforgót. A vetések igen korán, sok esetben már március végén elkezdődtek a csírázáshoz optimálisnak vélt talajhőmérsékletnek (8-10 °C) köszönhetően. Azonban a korai vetések sok esetben – elsősorban az ország keleti régióiban – porba kerültek. Víz hiányában és a hőmérsékletvisszaesés miatt a csírázás elhúzódott, hiányos és vontatott kelést eredményezve, emellett a vetéskor elmaradt nagy mennyiségű bemosó csapadék a preemergens kezelések hatékonyságát is rontotta ezeken a területeken. Általában azok a termelők jártak szerencsével, akik egy korai, emeltszintű tápanyag-kijuttatás és magágy-előkészítés után a vetéssel megvárták az igazi tavaszt jelző első napraforgó árvakeléseket és a korán kelő T1-es gyomokat (április 10-15). Az április közepi, optimális idejű vetéseket követően megérkezett a várt tavaszi csapadék is országosan és jó eloszlásban. Ezeken a területeken az alap gyomirtások is jól működtek, s az állományok tökéletes ütemben fejlődtek a magasabb talajhőmérséklet melletti intenzívebb csírázásnak és korai fejlődésnek köszönhetően.
A nyári hónapok szélsőségesen melegek és szárazak voltak, ami egyrészt kedvezett másrészt azonban visszafogta a napraforgó további fejlődését a korai csapadék mennyiségétől függően. Azokon a területeken, ahol nagyobb mennyiségű csapadék hullott tavasszal ott a napraforgó gyökérképzése kevésbé volt intenzív, nem jutott el a vízben gazdagabb mélyebb talajrétegekbe, következésképpen rákövetkező száraz periódusban ezeken területeken a napraforgó is szenvedett. Tökéletlen volt a termékenyülés majd az azt követő kaszatkitelítődés is. Ugyanakkor a 2010-ben belvíz borította rossz fekvésű vagy erősen kötött, területeken, ahol bőven maradtak víztartalékok a talajban, kifejezetten jól érezte magát a napraforgó, s akár rekordtermést is elért.
