A sárgarépa, a petrezselyemgyökér, a zeller, a retek vagy a cékla mindig népszerű zöldségféléknek számítottak nálunk, az irántuk való fogyasztói kereslet nem változott, sőt bizonyos fajok esetében növekedett, mégis a hazai nagyüzemi vetésfelület jelentősen visszaesett. Ugyanakkor a házikertekben szívesen vetik saját célú termesztésre, sőt sokan vannak, akik a hajtatásukkal is foglalkoznak.
Az éghajlati adottságaink – leszámítva a gyakori csapadékhiányt – alkalmasnak mondhatók a termesztésre. Ugyanakkor súlyos fertőző betegségei is vannak a csoporthoz tartozó fajoknak, sőt kártevőik is akadnak szép számmal, amelyek gyakran okai a rossz termésnek. Az alábbiakban mégsem ezekre, hanem a gyakran tapasztalható élettani, azaz nem fertőző, terméskiesést okozó tényezőkre szeretnénk a házikertekben gazdálkodók figyelmét felhívni.
Gyanítjuk, hogy kisüzemekben az abiotikus (nem fertőző) tényezők nagyobb mértékben okoznak minőségi károkat és terméskiesést, mint a fertőző betegségek és kártevők.
A szakkönyvek a gyökérzöldségféléket nem sorolják a paprikával, az uborkával vagy a paradicsommal azonosan a magas humusztartalmat és a kiváló talajszerkezetet igénylő zöldségfajok közé, de kiemelik a mély termőréteg és a tömörödésmentes szerkezet fontosságát.
Javíthatók-e és hogyan a talajok alapvető fizikai, azaz szerkezeti tulajdonságai? Elkerülhető-e a petrezselymen vagy a sárgarépán gyakran fellelhető terméstorzulás?
Sekélyen művelt talajon gyakori a torz termések fejlődése – fotó: Dr. Terbe István
A talaj-előkészítés alkalmával abból kell kiindulni, hogy a répatest tömörödött, sekély műveltrétegű talajban nem képes egészségesen fejlődni, szükségszerűen jelentkezik a termés torzulása, elágazása. Ezért alapvető jelentősége van az őszi alap-talajművelésnek, azaz milyen gondosan és milyen mélyen ássuk, rotáljuk vagy szántjuk a talajt.
Vannak tárolási répák (petrezselyemgyökerek), ezek terméshossza eléri vagy meg is haladja a 30-35 cm-t, ami azt jelenti, hogy a lazítást legalább ilyen mélységben kell elvégezni. Természetesen a másodvetésű, rövidebb tenyészidejű és kisebb répatestet fejlesztő fajták esetében elegendő a 20 cm-es forgatási mélység.
Rotációs kapák használatánál nem, de ásásnál és szántásnál előfordul a nagy fogásszélességből adódó darabos, egyenetlen talaj, ami nemcsak a termésminőség szempontjából kedvezőtlen, de a csírázást és a kelést is rontja. Még télen van rá esély, hogy a csapadékot követő fagy ezeket a rögöket szétszívja, de a másodvetéseknél nagyon hátrányos az így történő talaj-előkészítés.
A talajok legfontosabb fizikai tulajdonsága a kötöttség, azaz a művelő eszközzel szembeni ellenállás. Magyar talajtantudós után Arany-féle kötöttségnek nevezzük, jele KA (index formában: KA is jelölik). Minél több iszapot, azaz agyagot tartalmaz a talaj, annál nehezebben művelhető, annál magasabb az AK-értéke. Az erősen kötött agyagtalajok alkalmatlanok a gyökérzöldségek termesztésére.
Talajok felosztása kötöttség szerint (KA)
• Laza homok: ≤24
• Homok: 25-30
• Homokos vályog: 30-37
• Vályog: 37-42
• Agyagos vályog: 42-50
• Agyag: 50-60
• Nehéz agyag: 60-80
A vályogon a répafélék már termeszthetők, különösen a homokos vályogtalajok jöhetnek számításba, míg korai termesztésre (hajtatás, síkfóliás termesztés) a homoktalajok is alkalmasak megfelelő szerves trágyázás mellett. Ilyen esetben a talajba elmunkált szerves anyag nem a lazítást, hanem a nedvesség megtartását, a jobb vízgazdálkodást szolgálja.
A szabadföldi gyökérzöldségeket nem szoktuk szervestrágyázni, de a vályog- és agyagos vályogtalajok esetében (37-70 KA) lazíthatja a szerkezetet, ami a szabályosabb termés kifejlődését szolgálja. 70 feletti AK esetén nem tanácsos a gyökérzöldségfélék termesztésével próbálkozni.
A vályog- és agyagos vályogtalajok esetében érdemes a síkművelés helyett a bakhátas termesztési módot választani.
Bakhátas művelés – fotó: Dr. Terbe István
Ekkor 20-25 cm magas bakhátakat (kiemelt földsávokat) készítünk úgy, hogy a bakhát közepétől a másik sor bakhát közepéig kb. 70-75 cm távolság legyen. A bakhát tetejét, azaz a korona szélességét is, mint a bakhát magasságát, 20-25 cm szélesre alakítsuk ki, amire két sor (ikersor) magot vethetünk kb. 8-10 cm távolságra egymástól.
A bakhátas termesztésnek – túl a jobb, szabályosabb termésminőségen kívül – további előnye a jobb kelés, a koraiság, a könnyebb szedhetőség, ugyanakkor hátránya a gyorsabb kiszáradásból adódó gyakori öntözési igény. Az öntözésből adódóan a bakhát időnként újraigazítást is követel. Fény hatására a répafejek bezöldülnek, ami elkerülhető a talaj felhúzásával (visszahúzásával), a fejek betakarásával.
A fényt érő répafejek idővel megzöldülnek, szükséges a talaj felhúzása, feltöltése – fotó: Dr. Terbe István
Ezt a tenyészidő folyamán többször is meg kell ismételni, a lazább talajok esetében gyakrabban, a kötöttebb talajból kialakított bakhátak esetében ritkábban, mindössze egy-két alkalommal.
A termésdeformáció kialakulhat tartós szárazság hatására, és okozhatja fonálféreg-fertőzés is, ami a sárgarépa monokultúrás termesztése során szokott fellépni.
Kevés csapadék esetén 45-50 AK-értékű kötöttebb talajokon ugrásszerűen megnő az úgynevezett „szegletes termés"-ek aránya. Ilyen esetben a répatest keresztmetszete nem kerek, hanem lapos, „szegletes" lesz. A csak szépséghibának nevezhető formaváltozás legfeljebb a frisspiaci értékesítésnél okozhat gondot.
Gyakori hiba a kisüzemi termesztésben a sűrű vetés. A soron belüli nagy növényszám, azaz a kicsi tőtávolság következtében a sárgarépa vagy a petrezselyem termései összetekerednek, összecsavarodnak és így értékesíthetetlenné válnak.
Sűrű vetés következménye a termések összetekeredése – fotó: Dr. Terbe István
A jelenség a kelést követő ritkítással megelőzhető, ha azt nem túlkésőn, a növények 1-2 mm-es vastagságakor végezzük. Korai, kisebb testű répák esetében 2-3 cm-re, a kései fajtáknál 4-5 cm-re ritkítsuk az állományt.
A répák esetében gyakran tapasztalható repedés nem a talaj minőségével van összefüggésben, a rossz öntözésből adódik (túlöntözés, egyenetlen öntözés, különösen a tenyészidő vége felé).
Sok víz és az egyenetlen öntözés hatására a termés felreped – fotó: Dr. Terbe István
A fajták különböző mértékben hajlamosak a repedésre, de a kései nitrogéntrágyázás mindenképpen fokozza, mint ahogy a tárolóban történő romlást is. Fontos szabály: a hosszú tenyészidejű fajták esetében szeptember közepéig, végéig be kell fejezni a N-fejtrágyázást.
