Elsősorban szemléletváltásra van szükség – Fotó: Lágler Richárd
Először is, kezdjük messzebbről! Honnan van az indíttatásod ahhoz, hogy 200 hektáron precíziós szántóföldi növénytermesztéssel foglalkozz?
Gazdálkodó családi gyökerekkel rendelkezem, a földterületeink mérete fokozatosan érte el ezt a szinten. Amikor 1999-ben Gödöllőre kerültem a Szent István Egyetemre, már 120 hektáron gazdálkodtunk. Az első Fiatal Gazda pályázat hozott haza Csepregre, 2009-ben, előtte genetikával és a molekuláris biológiával foglalkoztam.
Gödöllőn a 2000-es évek elején még nem volt szó precíziós gazdálkodásról. Nem volt elég a családi tudásbázis a tevékenységhez? Hogyan képezted magad?
Néhány évvel ezelőtt végeztem el a precíziós mezőgazdasági szakmérnök képzést Mosonmagyaróváron (Széchenyi István Egyetem), elsősorban azért, mert felismertem, hogy a gazdasági teljesítmény növelését hatékonyság fokozással tudom csak elérni, hiszen további földterületek szerzése szinte lehetetlen errefelé. A képzésen az elmélet mellett számos, gyakorlatba ültethető ismeretet kaptam, aminek jó részét most is alkalmazom.
De nem minden elemét tudod alkalmazni? Mégis milyen területeken válik be?
Ebben a méretben nem tudom a precíziós gazdálkodás minden elemét bevetni, mert jó eséllyel nem fog megtérülni.
A precíziós elvek bevezetéséhez először is szemléletváltásra van szükség, nem a több tízmilliós gépek beszerzésével kezdődik. Egzakt adatokat kell gyűjteni, és csak utána jönnek a gépek!
Először a talajok heterogenitásának feltérképezése kell, hogy legyen a cél, ezután lehet azon gondolkodni, hogy az információkat milyen technikai megoldásokkal lehet felhasználni az eredményesség növeléséhez.
A hivatalosan előírt 5 hektáros talajmintavételezés helyett műholdas biomassza térkép alapján kisebb művelési egységeket határoltam le. Most van egy 2,5-3 hektáros szintre lebontott talajtérképem, amelyen pontosan látom, hogy hol, milyen a foszfor- és kálium-ellátottság.
Amit lehet, előre megtervez, az időjárási eseményekre viszont precíziósan sincs egyszerű megoldás – Fotó: Lágler Richárd
És persze van tervem! Több évre előre megtervezett vetésforgóm van, előre meghatározom, hogy melyik növénykultúrában milyen termésszintet szeretnék elérni. A rendelkezésre álló adatok és az elérni kívánt célok alapján a tápanyag-gazdálkodási szoftver pontosan beállítja, hogy hol milyen szintű tápanyag-utánpótlásra van szükség. Komoly számítástechnikai háttérmunkára van szükség ahhoz, hogy a rendszer felálljon, és működjön.
Ki ül a traktorban? Gondolom, mindent nem lehet rábízni az automatikára.
Szinte mindent rá lehet bízni, még a tábla szélén a 180 fokos fordulat is automatizálható. Ennek ellenére természetesen én ott ülök gépben, ez balesetbiztonsági kérdés is. Hosszú távon azért majd szükség lesz a változtatásra, bővülésre is.
Mindent magad csinálsz ekkora területen? És ehhez mekkora gépparkod van?
A betakarítást végeztetjük bérmunkában, minden máshoz megvan a szükséges eszköz, traktorok és munkagépek egyaránt: Deutz-Fahr és John Deere traktorok mellett megfér az öreg MTZ is, munkagépekben pedig Horsch tárcsát, Lemken ekét és kompaktort, Amazone műtrágyaszórót, Kverneland vetőgépet, Berthoud permetezőt használunk.
Hogyan alakult az idei éved? Az időjárást például nem lehet beállítani precíziósan…
Idén is klasszikus szántóföldi kultúráim voltak: sörárpa, repce, kukorica, őszi búza, napraforgó. A nyári betakarítású növényeknél jelentős volt a terméskiesés a tavaszi szárazság miatt, a napraforgót pedig a nyár végi jégeső verte el. Utóbbira azért nincs panasz, viszont mivel nem deszikkáljuk, óriási feladat volt megszervezni az aratást a folyamatos esőzés miatt. A vetések szintén későre tolódnak, nagyon nedvesek a területek.
Most az értékesítés is hozott nem várt fordulatokat. Leszerződtem év elején a napraforgó és kukorica eladására (a biztonságosan hozható termésmennyiségre), most viszont a napraforgót 30 %-kal magasabb áron vásárolják fel azoktól, akiknek nincs szerződésük korábbról. De a kukorica ára is elég magas. Talán a Fekete-tenger térségében lévő aszály is befolyásolja ezt, de az is lehet, hogy a különböző napraforgófajták kereslete változik, és most abból a típusból vetettek kevesebbet a gazdák, ami keresettebb volna (most újra megerősödött a linolsavas fajták kereslete a magas olajsav-tartalmú hibrid fajták mellett).
Mit gondolsz arról, hogy egyes növényvédő szereket kivonnak a forgalomból? Mennyire nehéz pótolni a kieső hatóanyagokat?
Évről évre tűnnek el hatóanyagok, az újak kifejlesztése pedig nem 1-2 év. Az új szerekkel sokkal jobban oda kell figyelni az időzítésre, a dóziskora, és persze folyamatosan figyeljük, hogy vajon tud-e annyit az új hatóanyag, mint a régi. Ez érvényes a gyomirtókra és a rovarölőkre is.
A növényvédő szerek kijuttatásakor a precíziós elvek ugyanúgy érvényesülhetnek, de itt tényleg a józanságon van a hangsúly: csak ott végzünk gyomirtást, ahol valóban szükséges.
Drónnal feltérképezzük a gyomfoltokat, és ott juttatjuk ki a gyomirtó szert, mert az nem cél, hogy a tábla teljesen gyommentes, tükörsima legyen.
A gyomfoltokat drónnal térképezik fel, így nincs szükség az egész táblán gyomirtó-szer használatára – Fotó: Lágler Richárd
A napraforgónál például vannak olyan hibridek, amelyek kifejezetten jól bírják a kétszikű gyomok elleni irtószereket, és elvileg ezektől a napraforgó nem pusztul ki, de terméscsökkenésre azért úgy tűnik, lehet számítani.
A cél az, hogy optimális feltételeket teremtsünk a növénykultúrának, de felesleges vegyszer-stressznek se tegyük ki a területet.
Milyen az együttműködési környezet? Gondolom, kérsz szakmai segítséget?
A betakarítások jelentős szervező munkát jelentnek, és együttműködési hajlandóságra van szükség ahhoz, hogy minden munkát be tudjanak fejezni a gazdálkodók. Az információáramlást azonban jó lenne erősíteni, akár a modernebb technológiák, akár a növényvédelmi innovációk megismertetése céljából. Mostanában viszonylag kevés olyan szakmai fórum van, ahol ezekről tájékoztatást kaphatnak a gazdálkodók, pedig a szemléletváltáshoz elengedhetetlen lenne a rendszeres találkozás a gazdafórumokon.
_fill_540x300_0.jpg)
