Január utolsó napjaiban hasonló helyzet volt jellemző, mint egy évvel ezelőtt: az árak csökkenése újfent erősebben veszélyeztette a kereskedelmet bármi másnál. Különösen kritikussá a búza esetében vált a helyzet, az európai vetésterületekről érkezett hírek alapján a 2017. évi szezonban ismételten jóval nagyobb mennyiség várható.

A 24,2 millió hektáros terület évek óta közel azonos, a tavalyi átlaghozamesés okait már sokat elemezték, nem valószínű, hogy megismétlődne, így a 145 millió tonnás össztermés elérése sem irreális. Ehhez viszont az kellene, hogy a 2014. évi és a 2015. évi átlaghozamok legyenek jellemzőek 2017-ben is, és ezen a téren már szkeptikusabb vagyok.

Az elmúlt napok-hetek időjárása sokban biztonságot adott a téli kultúráknak, de most már szükség lenne csapadékra is – a legutóbbi elemzések már vízhiányról számoltak be, nemcsak itthon, de Nyugat-Európában is.  A barchart.com ábráját felhasználva jelöltem az egy évvel ezelőtti folyamatot, amikor a 2015. évi jó termést követően egészen 2016. márciusig csökkentek az árak.

Egy évvel ezelőtt egy elemzésben a 160,- EUR/to-s árakat már túl alacsonynak tartottam, és ezért sem vártam további árcsökkenést, de a kedvező kilátások erre rácáfoltak, és nemcsak márciusban, hanem júniusban értük el az elmúlt évek legalacsonyabb árszintjeit, az azonnali piacon egészen 140,-EUR/to-s szintig estek a jegyzések.

A 2016-os termelés visszaesést hozott Európában, és ez most is érezteti hatását

– a piac „támaszt” kapott, és megállt az árcsökkenés. A 2017. január utolsó napjaiban bekövetkezett zuhanás azért volt félelmetes, mert megvolt az esélye annak, hogy nem áll meg a 165,-EUR/to-s szint körül, hanem folytatódik, akár a 150-155 EUR/to-s szintig.

Szerencsére nem így történt, és a pénzügyi alapok tevékenysége újabb lökést adott – főként Európán kívül –, és most már azt elemezzük, hol lehet az elmúlt hónapok fel-le liftezése után az újabb szint. Én személy szerint a 170-es szinteket várom az ó- és az új termésre is, a hosszabb távú tendenciák és a költségek alapján.

grafikonA folyamat nem volt egyedülálló – a kukorica is követte ezt a trendet, szintén a 170,-EUR/to-s szinteken mozognak most az árak, és valamelyest határozottabb az emelkedő tendencia. Fontosnak vélem, hogy ez így Európára jellemző, ha a világ egyéb részeit nézzük, akkor a kukorica árszintje alacsonyabb, mint a búzáé.

A sokat idézett chicagói jegyzéseknél például a lágy búza árszintje 165,-USD/to (4,5 USD/bu) körül áll, a kukoricáé meg 145,-USD/to-s (3,7 USD/bu) szinten. Ha a fekete-tengeri jegyzéseket nézzük, ott is hasonló a helyzet, a malmi búzára legutóbb 195-197,5 USD/to-s áron volt vevő, míg a kukorica jegyzése 170,-USD/to alatt van. Miért is érdekes ez?

A tavaszi vetésszerkezet még nem dőlt el véglegesen, lehetnek még finomítások mind Európában, mind az északi félteke egyéb területein, és a tendenciák alapján akár kialakulhat egy olyan helyzet is, amikor az eddigi nyertes olajos magvak fognak versenyezni a kukoricával, vagyis a repce és a szója vetésterülete emelkedhet, míg a kukoricáé csökkenhet.

Az elmúlt hónapokban a szójabab és a repcemag volt szinte az egyetlen olyan termék, aminél folyamatos áremelkedést lehetett tapasztalni, de ez most mintha megállt volna.

Az ótermésre vonatkozó jegyzéseknél még nem túl erősen, de az új termésre vonatkozó áraknál már egyértelműbben érezhető a trend változása. Természetesen ezt még nagyon sok minden befolyásolhatja, nem tudjuk még, milyen volt az áttelelés, nem látjuk még a napraforgó számait, de összességében a világ olajosmag-termelése közelebb kerülhet 2017-ben az egyensúlyi állapothoz, de most nem a kereslet csökkenése lehet a fontosabb tényező, hanem a kínálat növekedése.

Csak az európai piacokat tekintve az árszintek alapján a repce az (egyik, ha nem a) legjövedelmezőbb termény, és a mostani kilátásokat illetően 2017-ben a tavalyinál jobb eredmény várható. A repce árát azonban a szójabab határozza meg, és emiatt várható, hogy ezeknél a termékeknél a nagyobb kínálat az árszintek csökkenését hozza magával. A legutóbbi becslések alapján

a világ szójababmérlege továbbra is pozitív számot mutat, és a készletek további növekedését várhatjuk:

szójaA piaci folyamatokban egy másik folyamat is tetten érhető, és ez már az itthoni helyzetet is jellemzi. A termelési volumenek növekedése nem minden téren esik egybe a piaci igényekkel, és a minőségi elvárások teljesítése nehézségekbe ütközhet.

Ezen a héten van a PREGA ’17 Konferencia, és már az előzetes információk alapján is megfogalmazódott, hogy a jövedelmező gazdálkodás egyik kulcskérdése hazánkban is és a jellemzően exportra is termelő országokban is most már a megfelelő minőség biztosítása lesz. Az árak alakulását követve nem számíthatunk arra, hogy globálisan egyre feljebb kúsznak majd ismételten az árak, a jegyzések –

a kereslet növekedése is elsősorban a kevésbé fejlett régiók felől érkezik, és ez fékezi az árak emelkedését.

Abban látom a megoldás (egyik lehetséges) útját, ha a felhasznált erőforrások hatékonyságának növelése érdekében egyre magasabb minőségű termékeket állítunk elő, és azokra koncentrálunk. Jó példa erre a magas olajsavas napraforgómag termelése, ahol ugyan korlátozott a felvevő piac, de arra mire szüksége van, arra fizet minőségi felárat. Hasonló ehhez az olajos magvaknál, a búzánál a beltartalmi értékek alapján történő értékesítés is, de ehhez persze tudnia kell a termelőnek, hogy milyen áruja van, a felhasználónak meg, hogy meddig éri meg neki.

szója

A világ szójababmérlege továbbra is pozitív számot mutat, és a készletek további növekedését várhatjuk – fotó: Shutterstock

A piaci árakban ezek már most jelentkeznek, ha csak azt nézzük, hogy az euro búzára (11 százalékos fehérjetartalommal) jelenleg 41.000,-Ft/to körüli eladói telephelyi áron lenne igény, míg a malmi búzát már 45.000,-Ft/to fölött is keresik, egyértelmű, hogy a sokszor hallott mondás, miszerint ’"a piac nem fizeti meg a minőséget", nem teljesen fedi a valóságot.

Nehéz a helyzet akkor, ha egy termelő úgymond ’felesleget’ termel, hiszen akkor valóban nincs értéke az árujának. De ha ehelyett már a gondolkodásában is átáll a ’többlet’ termelésére, akkor már célszerűen, a vevői igényeket szem előtt tartva tud dönteni – adott esetben a precíziós gazdálkodás bevezetéséről is gazdaságában.

Bízzunk abban, hogy a trend valóban fordul és láttuk a piac „alját”, egyelőre a jelek inkább ebbe az irányba mutatnak középtávon. Rövid távon, egy-két hónapon belül ez még nem biztos, hogy érvényesülni fog, és termékenként is eltérések lehetnek. A kukorica esetében várom leginkább az oldalazó mozgást, a búza mehet még feljebb, míg az olajos magvaknál akár korrekciós jellegű csökkenés is lehet.

Agroinform.hu – Bidló Gábor