Minden hónap 10-e körül jelenik meg az USDA (az USA Mezőgazdasági Minisztériuma) becslése, és vannak olyan időpontok, amikor az adatok egy részére nagyobb figyelem fordul. Ez történt most is, a hírösszefoglalók kiemelt helyen hozták az információt, miszerint 1909 óta nem volt olyan alacsony az USA-ban a búza vetésterülete, mint a 2016/17-es szezoné.

A „szenzációnak” természetesen van alapja, az eddigi adatok alapján az USA vetésterülete kb. 9 százalékkal lesz kisebb, de talán azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az ottani termelés egy jelentős hányada tavaszi búza, a mostani csökkenés egy része még ledolgozható.

Az USDA adataiból az is kitűnik, hogy a várható termésmennyiség az egyes fajtacsoportok között valóban átrendeződik, eltolódik. Az USA-ban három fő tőzsdei jegyzés van búzára, ez a három fajtacsoport az, ami az export mintegy háromnegyedét kiteszi. A legáltalánosabban emlegetett jegyzés a chicagói tőzsde jegyzése, ami a mi búzafajtáinkhoz hasonlító lágy őszi búza (soft red winter = SRW), a második nagy csoport a kemény őszi vetésű búza (hard red winter = HRW), aminek a jegyzését Kansas Cityben vezetik, és végül a harmadik a szintén kemény fajtájú, de tavaszi vetésű búza, amit Minneapolisban jegyeznek (hard red spring = HRS).

Ezt most azért gondoltam megosztani, mert az alábbi ábrán jól látszik, hogy a mostani adatok alapján milyen arányú az egyes fajtacsoportok eloszlása, és emiatt gondolom úgy, hogy a vetésterület nagysága még tavasszal módosulhat.

A búzafajtacsoportok mennyiségi megoszlása az USA-ban az USDA 2017. januári adatai alapján

Már az elmúlt hetekben is téma volt, hogy a globális búzatermés növekedése alapvetően a kevésbé jó minőségű, lágy búzák termelésének emelkedéséből adódik, nem lennék meglepve, ha az egyesült államokbeli termelők egy jelentős hányada áttérne a jobb minőségű kemény fajtákra, már csak azért sem, mert az árszintek ezen termékeknél magasabbak és az értékesíthetőség is jobb.

Az év eddig eltelt két hete már így is áremelkedést hozott, és ha ez még nem is mérhető össze a néhány évvel ezelőtti nagy rallyval, de a piaci árak stabilizálódása irányába mutat. Elemzések rámutatnak, hogy az elmúlt négy év folyamatos árcsökkenése már önmagában is indokolná a fordulatot, főként a búza esetében, de a globális kereskedelmi mennyiség csökkenése vagy szinten maradása is ebbe az irányba hathat.

Ha a mostani vagy még a hátralévő időszakban beköszöntő hideghullám kifagyási károkat is okozna, úgy a kényes egyensúly könnyen megbomlik, a most már inkább az áremelkedésre váró piac hirtelen és gyorsan a kínálat csökkenésére szavazhat, és ezzel önmagát felpörgető folyamat indulhat el. Nem látom úgy, hogy ez már most, rövidesen bekövetkezne, hiszen egyelőre a déli félteke betakarítása az aktuális esemény, és onnan továbbra is a jó hírek érkeznek.

A várható termésmennyiség az egyes fajtacsoportok között átrendeződik – fotó: Shutterstock

Búzából jelentős exportőr Argentína, a legfrissebb adatok a várható termést további 0,5 millió tonnával emelték, és így a tavalyi extrém alacsony 11,3 millió tonnás termést követően 15 millió tonnát vár az USDA. Az exportban ez nem eredményez ilyen mértékű növekedést, mert tavaly a készletek kisöprése is bekövetkezett, de igen jelentős, 9 millió tonnás kivitel várható. Ennek már meg is volt kb. 2 hete az első eredménye: hosszú idő után ismételten vett argentin búzát Egyiptom.

A másik régió, ahonnan jelentős többlet várható, Ausztrália. Az elmúlt két szezon 16 millió tonnát éppen csak meghaladó exportja mellett idén 24,5 millió tonna kerülhet a nemzetközi kereskedelembe. Mindezek mellett nem meglepő, hogy az elmúlt hetekben az árak alig változtak, mind a tőzsdei jegyzések, mind a fizikai piaci árak egy szűk sávban mozogtak. Az is a teljességhez tartozik, hogy ez a szűk sáv egy kicsit felfelé mozdult el.

A hétvégi egyiptomi tender eredményén is látszik ez, az orosz és egyik tételében romániai származású áru árszintje kb. 1 USD/to-val volt magasabb, mint a korábbi vételeké, de még mindig a 190 USD/to szint alatt maradtak. A legdrágább, román eladó a fuvarnál volt jobb, és így a leszállított paritású ár a 200 USD/to-t csak egy tétel esetében haladta meg.

A párizsi tőzsde jegyzésénél is a tartott jelleg dominált, a barchart.com grafikáján a 2017. márciusi jegyzése került feltüntetésre, EUR/to-ban:

Itthoni helyzetünket továbbra is befolyásolja a szállítási lehetőségek alakulása – most legutóbb a Duna hajózási zárlata jelentette a hírt, ami azért nem meglepő és váratlan, a gabonakereskedelemben a január-február nem szokott a vízi szállításról szólni. Ehhez képest üdítő lehetőség a vasúti szállítás, ebben a szezonban még általános zárlat nem volt, a nagy havazások miatti leállás még elkerülte a szakmát.

Az árszintekben a potenciális eladóknak sokat segít, hogy van folyamatosan érdeklődés exportra is, és mivel a raktáron lévő minőség már inkább malmi, semmint takarmány vagy euro, úgy az árutulajdonosok nyugodtabban tudnak várni. Ami nekem kicsit kockázatos várakozásnak tűnik, hiszen az említett nemzetközi árak alapján könnyen eltűnhet a külföldi vevő – nagyon egyszerű számtannal számolva a mostani árak alapján a termelői telephelyi árak reális szintje a 12,5 százalék fehérjetartalmú áruért 43.000- 44.000,-Ft/to közöttre jön ki.

A nyugat-magyarországi területeken érzékelhető még az olasz piac érdeklődése is, de az a mennyiség, ami oda ki tud menni, az is alig éri el a 45.000,-Ft/to-s telephelyi árszintet, és feltételeztük, hogy a vevők nem emelnek minőségi kifogást pl. a W érték miatt. Az elmúlt két hétben ez a kettőség volt jellemző: egyrészt

van egy emelkedő tendencia, de ez számunkra nem tud igazi támaszt adni,

mert a belföldi és az exportkereslet is erősen korlátozott. Kockázatos várni az értékesítésekkel, de ahogy mondani szokták, aki nem kockáztat, nem is nyerhet. Másik oldalról nézve szerintem jobb a biztos mai bevétel, mint a későbbi veszteség.

Bidló Gábor – Agroinform.hu