Az eladott fenyők legnagyobb részét ez évben is a lucfenyő teszi majd ki - az eladott tűlevelűek mintegy 70–75 százalékát. Az igényesebb vásárlók a normandiai lucot (ez ma a legdivatosabb), vagy az ezüstfenyőt választják. A feketefenyő iránti érdeklődés visszaesett. Új terméknek számít a jegenye fenyő, amit elsősorban külföldről hoznak be. A termesztett karácsonyfák ugyanolyan gazdasági haszonnövények, mint bármely más szántóföldi növény. A természetet nem éri kár a kivágásukkal, mert a kitermeléssel párhuzamosan új telepítés történik. A gyökeres fenyővel pedig az a gond, hogy nagyon kevés eséllyel élik túl az ünnepeket, így a természetvédelem illúzióját veszi meg vele csupán a vásárló. A műfa a vegyiparnak és a kereskedelmi láncoknak üzlet igazán. Gyakorlatilag mindegy, hogy mikor vesszük meg a fát, ugyanis általában december elején, mindenütt kitermelik. A piacra kerülő fák döntő többségét ma már egyéni vállalkozók állítják elő. Kis rész kerül ki csupán a nagy erdészetekből, illetőleg importból. Mit telepíthetünk? A fekete fenyő (Pinus nigra) eredeti hazája Dél-Európa és Kis-Ázsia. Tűrőképessége kiemelkedő, viszonylag rossz talajon és száraz körülmények között is megél. Ezért az ország területének nagyobb hányadán sikerrel termeszthető. A rövidebb nevelésidejű fenyők, közé tartozik. Könnyen felismerhető párosával álló, 10 centiméternél hosszabb és sötétzöld tűleveleiről. Előnye, hogy tűleveleit sokáig megtartja. Viszonylag olcsó, és a kínálat is bőséges belőle, így alacsony a jövedelmezősége, viszont nagy az értékesítési kockázata. Az erdei fenyő (Pinus sylvestris L.) Eredeti elterjedési területe a Sarkkörtől Andalúziáig, Kaukázusiig és Anatóliáig terjed. A fekete fenyőhöz hasonlóan lényegében mindenhol termeszthető az országban. Kéttűs faj, a faj elkülönítő bélyege a kisebb méretű tűk jellemzik, valamint a kéreg színe, amelynek kérge, az idősebb példányoknál jellemzően, vöröses színű, A lucfenyő (Picea abies (L) Kars.) másik neve a karácsonyfa fenyő, ami egyúttal utal is múltbeli karácsonyfakénti használatának általánosságára. Kellemes illatával az ünnepek dísze, a századfordulón a (történelmi) magyarországi erdők még közel a 14%-a lucos volt, A Kárpátokban 500-1800 m között fordul elő, ahol a bükkösök fölött önálló övet alkot. A kifejlett példányai magas, kúpos fák, 30-50 m magasságot is elérnek. Kérge általában pikkelyes, általában szürke, vagy vörösbarna színű. Tűlevelei 1,0-1,5 cm hosszúak fiatalon, és a hajtás két oldalára hajlók. Elállók és sötétzöldek. A tobozai 10-16 cm nagyságúak merevek. A talaj iránt nem érzékeny, jól bírja az ország valamennyi területének adottságait. A jobb körülményeket erőteljesebb növekedésével hálálja meg. Az „ezüstfenyő” botanikailag a szúrós luchoz (Picea pungens Engem.) fajhoz tartozik. Az USA-ban lévő Sziklás hegység Államaiból terjedt el a világban. Akár 40-50 m. magas fává is képes nőni. Tűi, 2,5-3,0 cm hosszúak, négyszög keresztmetszetűek, merevek, szúrós hegyben végződők. Színük a zöldtől a kékezüstös színig változik. Tobozai 5,0-12,0 cm hosszúkás, merev, kicsípett csúcsú, fodros pikkelyűek. Nagy előnye, hogy sűrű koronát fejleszt és nem hullatja leveleit. A tartósságban a csúcs szintet a normandiai jegenyefenyő, Abies Nordmaniana (Stev) jelenti. Érdekessége, hogy „Normann fenyőnek mondjuk, holott Kaukázus és Anatólia hegyvidéki területein őshonos. Ennek megfelelően a magyar neve is kettős: Kaukázusi Jegenyefenyő vagy Normann jegenyefenyő. A tűlevelek 1,5-3,2 cm nagyságúak, az alsóbb ágakon ”fésűszerűen” két oldalra, középen ívesen előrehajlók, lekerekedő, kicsípett csúcsúak, alul ezüstösek, fenn a hajtás felső oldalára hajlók, két oldalról egymásba fonódók. A tobozok 10-20 cm nagyságúak, zöldek vagy vöröses, bordós árnyalatúak. Élőhelyén bükkel, tölggyel, felsőbb hegyvidékek régióiban kaukázusi luccal formál erdőségeket. Szabályos, kúpalakból oszloposan változó fa, a kifejlettkor méretei 20-65 méter magas, törzse 1-2 méter széles. Kérge sokáig sima, szürke, majd vastag pikkelyekben válik le a törzsről. A közönséges jegenyefenyő (Abies alba Mill.) import karácsonyfaként van a magyar piacon. Az Alpokban (hazája) 400-1700 méteres tengerszint feletti magasságig terjedt el - . a Kárpátokban pedig 1130-1470 m között gyakori. A tűlevelei 1, 5-3, 5cm, az alsóbb ágakon síkban hajlók. A felsőbb ágakon az ágak felhajlók, merevek. A tobozok 8-20 cm nagyságúak, vékony hengeresek, rövid csúcsban keskenyedők. A színük szürkés-zöld, esetenként bordó. Kúpos formájú fa, mérete 25-65m-t is elérheti. A magashegyi klímát igényli, így hazai termesztésére nem kell gondolni. Kisebb jelentőségű a hazai karácsonyfa kínálatban, a hazai termelésű amerikai duglasz fenyő (Pseudosuga menzesi /Mirb./ Francó). Érdekessége, hogy jellegzetes fűszeres, narancsos illatot áraszt. Ugyancsak kapható a szerb luc (Pícea omorica/Pancic), bosnyák szomorú luc (Pícea omorica /Purkine). Ez utóbbiak eőnye, hogy nem fertőződnek meg tűkarc gombával, valamint a rügyet károsító atkákkal sem. A vásárlók gyakorlatilag nem tudják megkülönböztetni a normandiai fenyőtől. Főbb termőtájak A magvetéstől egy méteres magasságig szükséges idő Közönséges lucfenyő 6 év Ezüstfenyő 7 év Szerb lucfenyő 7 év Közönséges erdeifenyő 5 év Feketefenyő 6 év Közönséges duglászfenyő 5 év Közönséges jegenyefenyő 8 év Kaukázusi jegenyefenyő 9 év A karácsonyfának szánt fenyőket döntően magángazdálkodók kifejezetten erre a célra telepített ültetvényeken termelik az országnak szinte minden részén. A termesztés súlypontja Vas és Zala megyékre esik, azon belül is Nagykanizsa környéke. A fenyőfélék java része az ottani csapadékos körülmények között, s mészmentes talajban fejlődik legjobban. Ettől eltérő adottságú helyeken is megélnek, de nem növekednek elég gyorsan, kevésbé tetszetősek. Az ültetvényeket nálunk általában külterjesen tartják karban: évi egy-két alkalommal kaszálnak, sarlóznak közöttük, de gyakran teljesen magukra hagyják a csemetéket. A karácsonyfa fenyő intenzív termesztése azonban már fajtára adaptált technológiát igényel. Már a csemete nevelés, a talajelőkészítés is sajátos, de az állományt rendszeresen kell gondozni. A tápanyagellátás, az öntözés, a növényvédelmi munkák, valamint a fák formájának alakítása komoly szakértelmet és odafigyelést igényel. Példaként említendő, hogy a tápanyagellátásnál szempont, hogy a gyökérzet és a korona nem azonos ütemben fejlődik, így a műtrágya kijuttatást ennek figyelembe vételével valósítják meg. Ugyanígy fajtára adaptált technológiával végzik a korona alakítást. Nemzetközi versenyképességet, illetve az igényes vásárlói tetszést kiváltani már csak ilyen módon előállított áruval lehetséges. Nem mellékes kérdés az sem, hogy mekkora jövedelmet képes a termelő egységnyi területre vetítve elérni. Ahol a termőföldnek magas az értéke, ott ez is komoly szempont. Nem komplikált a karácsonyfa fenyő termesztése, kevés gondot, törődést igényel, adott területről jelentős bevétel érhető el vele. Dr. Berényi Béla