Jakab István az Országgyűlés alelnöke és a MAGOSZ elnöke beszédet mondott a november 4-ei Magyarok Kenyere Adományozó Ünnepségen, majd interjút adott az Agroinform.hu munkatársának arról, hogy honnan indult, hova jutott a Magyarok Kenyere program az elmúlt bő egy évtizedben, és hogyan látja a generációváltás gördülékenyebbé tételének lehetőségeit a mezőgazdaságban.

Alelnök úr, hogyan értékeli a Magyarok Kenyere program idei évét, és miben látja a teljes program sikerét? Ahogy Ön mondta: kiállta a 11 esztendő próbáját.

Így igaz, kiállta a 11 esztendő próbáját, mert ez a program egy telitalálat. Ez a program a magyar emberek lelkéből fakad, szinte kitört, ez a program azt jelentette, hogy tenni kell valamit a közösség erősítéséért, formálásáért, tenni kell valamit azokért, akik nagyon nehéz helyzetben vannak, akik elesettek.

Az első évben az adományok csak Böjte Csaba testvér árváihoz érkeztek. Utána, ahogy egyre nőtt a felajánlott mennyiség, úgy egye több nehéz sorsú gyermeknek és rászoruló családnak tudtunk adományt juttatni. A székelyföldi Csibészek Alapítványnak, Kárpátaljára a nagydobronyi gyermekotthonba vagy például a Magyar Református Szeretetszolgálatnak. Oda, ahol árva vagy sérült gyermekeket is nevelnek és ápolnak, de akár idősotthonokba is.

Ezt a közösséget, összefogást érzik az emberek. Én ma is, ezen az ünnepségen is csak tiszta tekintetű, ragyogó arcokat láttam. Ritkán látni ilyen felhőtlen boldogságot az embereken, pedig gazdákról van szó, akiknek biztos vannak egyéb gondjaik, de itt egy pillanatra megálltak és érezték, hogy mit jelent az összetartozás ereje. Amikor itt van az egész Kárpát-medence, amikor itt van Csaba testvér, itt vannak az általa nevelt sikeres árvák, akik már válogatott sportolók lettek, és itt vannak ezek a csodálatos anyaországi gyerekek, akik ilyen műsort adnak. Fantasztikus érzés.

Jakab István

Jakab István a MAGOSZ elnöke, az Országgyűlés alelnöke – fotó: Agroinform.hu

Visszatérve az eredeti gondolathoz: azért sikeres, mert egy nagyon lélekből fakadó, közösséget összekovácsoló programként indult, de ezt meg tudtuk tölteni profi szervezőerővel, profi tartalommal. Mára addig jutottunk, hogy nem egy térség, hanem először az anyaország, majd az egész Kárpát-medence teljeskörű programjává szélesedett ki a Magyarok Kenyere, ahol megtartjuk a búzaszentelőt, a búzaösszeöntést, az adománygyűjtést és az adományozást. Egy egész éven keresztül ez egy lélekemelő programként is hat az emberekre.

Nemcsak a búzát adjuk, mint ahogy jeleztem is a beszédemben, hanem gyűjtünk és adunk vetőmagot is. De fontos, hogy a vetőmag mellé tudást is adjunk, használati utasítást. Segítünk abban, hogy egy-egy térségében a Kárpát-medencének, ahol erre még eddig nem volt lehetőség, a legkorszerűbb magyar vetőmagot tudják termeszteni.

Innen Martonvásárról szállítottuk a 20 tonna második szaporítási fokú vetőmagot, amelyik ott majd utántermesztésre lesz alkalmas Kárpátalján. Szerencsére a tudásért, az összetartozás érzéséért még nem szednek vámot.

A Magyarok kenyere programnak központi része a jótékonykodás mellett a tudásbázis megosztása is.

Így igaz. A 21. század első harmadának lassan a vége felé tartunk. Teljesen másfajta tudásra van szükség ahhoz, hogy versenyképesek legyünk, mint korábban. A magyar kormány forrásokat és támogatást ad a gazdaságfejlesztési program keretében nemcsak az anyaországon belül, hanem a határon túlra is. De ahhoz, hogy ezek érdemben hasznosuljanak, az emberek összefogására van szükség, tudásmegosztásra, tudásátadásra, ahhoz pedig emberi kapcsolatokra.

Nemcsak személyes baráti, hanem gazdasági, esetenként pedig üzleti kapcsolatokra. Olyanokra is, amikor a fiatal kutatókat fogadjuk az anyaországban, felkészítjük őket, visszamennek és segítik az ottani embereket a képzésben, a felkészítésben, a tanácsadásban. Ezért mondjuk, hogy ez a program akkor válik komplexszé, ha az emberi lelkeken keresztül, a nemzeti összetartozás érzésén keresztül, a barátságokon keresztül egy teljes programmá érik, ami tudásban, materiális javakban is megtestesül.

Magyarok Kenyere

Magyarok Kenyere adományozó ünnepség – fotó: Nemzeti Agrárgazdasági Kamara

A MAGOSZ-nak és a fiatal gazda tagozatnak láthatóan az egyik központi témája a generációváltás, és hogy hogyan tudják segíteni ezt a folyamatot. Gondolhatunk csak a Debreceni Egyetemmel való együttműködésre, illetve arra, hogy majdhogynem gomba módjára nőnek ki a földből az ifjú gazda körök –  ha kitekintünk az utóbbi hónapokra, pl. akár a Somogy megyei, akár a veszprémi ifjú gazda körre. Ön a sok év tapasztalata alapján miben látja a generációváltás sikerét illetve nehézségeit, buktatóit?

A sikert abban látom, hogy mi a MAGOSZ-ban nem kirekesztettük a fiatalokat, és nem mi akartuk megmondani nekik, hogy mit tegyenek, hanem azt mondtuk, hogy nyitottak vagyunk, gyertek, mondjátok el, hogy ti hogyan képzelitek el a saját életeteket, milyen támogatást, milyen segítséget kértek ehhez. Mi a MAGOSZ-ban a fiatal gazda tagozat elnökét bevontuk az országos elnökségbe, tehát szavazati joggal rendelkező elnökségi tag lett. Párbeszédet kezdeményeztünk, és lehet látni a MAGOSZ-on belül, hogy több generáció van jelen. A legfiatalabbak az elnökségben, az Ifjú Gazda Tagozat elnöke, de ott van a derékhad, akik már kamarai elnökök, államtitkárok, és már nagyon komoly háttérrel, tudással rendelkeznek, úgymond érett szakemberek.

Én egy dologban hiszek: a fiatalok lendületét, erejét ötvözni, a már tenni akarás erejét, energiáit kihasználni a tapasztalattal, a még tenni akarás energiáival.

Ha ezeket egyesítjük, akkor biztos, hogy a siker nem marad el. Tehát ez az egyik, amit én fontosnak tartok.

A másik: mi segítjük a generációváltást, de dolgozunk azon a fiatalokkal együtt, hogy a gazdaságátadásról szóló törvény megszülessen, már a parlament előtt van, és ebben az évben meglesz a döntés, a végszavazás.

Érzékeltetni szeretnénk minden fiatallal, hogy a 21. századi tudás birtokában ők mondják meg, hogyan képzelik el a jövőjüket, legyenek partnerek és építkezzünk együtt. Az egyes megyékben ők a saját szervezeteiket létrehozzák, de ott vannak minden megye vezetésében is, és ott vannak az országos vezetésben is. Mert nemzetet csak őszinte, tiszta, emberi, rendezett kapcsolatok révén, és őszinte, tiszta, egyenes párbeszéd keretében lehet építeni. Ez vonatkozik az anyaországon belülre és kívülre egyaránt.

Most azon dolgozunk, hogy ha a járványhelyzet lehetővé teszi, akkor még ebben az évben megszervezzük az ifjú gazdák első kongresszusát. Nem mi szervezzük, ők szervezik, mi pedig segítjük. Közben már itt lesznek az erdélyi fiatal gazdák szervezetének a képviselői is, és ha az együttműködés megszületik, a Fidelitasnak a fiatal agrárosai is, hogy ne külön-külön fogalmazzuk meg az elképzeléseinket, hanem a fiatal agráriusok egy asztalhoz tudjanak ülni. A kiemelt feladat az erős párbeszéd, egymás segítése, a tudás, a tapasztalatok megosztása és a források olyan irányú felhasználása, hogy azok valóban minden ember életminőségét javítsák.

Emlékezetes volt az Ifjú Gazda Tagozat által szervezett generációváltás konferencián legutóbb az az idősebb úr, aki felszólalt, hogy a családjában éppen generációváltás van a gazdaságátadás kapcsán, elég életbevágó és húsbavágó dolgokról beszélt. Ön a tapasztalatai alapján milyen dolgokat lát nehézségnek vagy buktatónak, ami azért szinte mintaként kirajzolódik a gazdaságoknak az átadásában a generációváltás kapcsán?

A gazdák hatalmas értékeket kezelnek. Azt a vagyont, amit ők működtetnek, nem lehet apró pénzre váltani. Az a vagyon a termelés, a gazdálkodásuk alapja. A föld hatalmas érték. Nyilván minden gazda különleges módon kötődik a saját földjéhez, tehát ez nem olyan, hogy egy gazdának azt mondod, hogy mától elmegy nyugdíjba, és holnaptól már neked nem kell csinálni semmit. Egy gazdaember erre képtelen.

Tehát most az a legnagyobb nehézség a jogalkotási folyamatban is, hogy hogyan lehet megteremteni az átmenetet, aminek következtében érezheti az idősebb gazda, hogy még szükség van rá, de azt is éreznie kell, hogy a digitális rendszerek ismerete nélkül, a legkorszerűbb tudás nélkül már nem tud versenyképesen gazdálkodni. A régi módon már nem lehet, az újra meg csak a fiatalok képesek. Ezért keressük az együttműködés lehetőségét, és azt a jogi megoldást a gazdaságátadási rendszereknél, amely segítségével mindegyik generáció képes legyen elfogadni, hogy változtatni kell. A fiatalok pedig ne forduljanak el a vidéktől, hanem akarják a gazdálkodást folytatni.

Ez óriási felelősség, több millió hektár, nagy erőforrás, nem lehet ókonzervatív módon használni. Nagyon korszerű módszerekkel, úgy kell hasznosítani ezt az 5 millió hektár földet, hogy a termőképessége javuljon, a talajokat ne zsigereljük ki, de mégis megfelelő hozamokat tudjunk elérni. Ehhez kell az a tudás, amit már az új digitális rendszerek tudnak. Ehhez kell az új növényfajtákat nemesíteni. Ehhez kell a különböző új talajművelési eljárásokat alkalmazni. Ehhez kell az új állattenyésztési technológiákat kialakítani, olyan állatfajtákat nemesíteni, amelyek képesek arra, hogy az új körülmények között is maximális teljesítményt adjanak.

A fiatal gazdák számára is, de másoknak is óriási lehetőségek vannak most a vidékfejlesztési programban – ön mit gondol, a gazdák mennyire használják ki ezeket?

Óriási az érdeklődés, nagyon nagy az igény. Én csak inkább az óhajomat merem megfogalmazni, hiszem, hogy itt is változás következett be. Mivel elegendő forrás áll rendelkezésre, mivel egy komoly párbeszéd zajlik a pályázatok előkészítésével, kiírásával kapcsolatban is, nem kell a gazdának kapkodnia, mert van ideje felkészülni, végiggondolni, hogy milyen irányba akarja a fejlesztéseit megvalósítani, milyen pályázat az, amin ő indulni akar. Ne az legyen, hogy azt vizsgálja, mennyi vagy mire van támogatás, és akkor azt a fejlesztést csinálja, hanem az ő adottságaihoz igazodó legjobb fejezetet, legjobb pályázatot készítse el!