BRIT FOGYASZTÓI PREFERENCIÁK.
 
Az Egyesült Királyságban a közelmúltban végzett felmérés szerint a lakosság 28%-a fogyaszt hetente kétszer halat (ezt ott alacsony értéknek tekintik!). Érdekes megállapítás, hogy a gyermekek halfogyasztása jelentősen nőtt 2004-hez képest, mintegy 23%-kal a 6 év alatti és 11%-kal a 16 évnél fiatalabb korosztálynál. Három fogyasztó közül kettő előnyben részesíti a helyi halászterületekről származó halakat. A fogyasztók mindössze 10 %-a vesz figyelembe környezetvédelmi megfontolásokat a haltermékek vásárlásánál. Eurofish Magazine, 6/2007.

FELHÍVÁS A CÁPÁK MEGMENTÉSÉRE.

A világ cápákkal foglalkozó kutatói, mintegy 140 tudós felhívást intézett minden ország kormányzatához annak érdekében, hogy hozzanak azonnali intézkedéseket a cápák érdekében. Az intézkedések legfontosabb területei: a veszélyeztetet cápafajok védelme, a cápaúszó levágása céljából folytatott halászat teljes tilalma, azoknak a halászati tevékenységeknek a szabályozása, melyek során a cápák jelentős mennyiségű mellékfogást alkotnak, a cápákra irányuló célzott halászat szabályozása, a cápából készülő termékek kereskedelmének és felhasználásának ellenőrzése, a cápákkal kapcsolatos kutatások pénzügyi támogatása annak érdekében, hogy pontosabb képet kapjunk az állományok helyzetéről és a halászat hatásáról. Az emberiség a hús, a porc, a bőr, az olaj és más termékek miatt is halássza a cápafajokat. Ázsiában különösen jelentős az a cápaúszó mennyiség, amit leves főzésre használnak. Nincs pontos adat az évente kifogott cápák számáról, de egyes természetvédők becslése szerint az a 100 millió egyedet is elérheti. Ugyancsak becslések szerint a teljes cápafogás mintegy 50 %-a véletlenszerűen, más halakra – főleg tonhalfélékre és kardhalakra – irányuló halászatok során esik zsákmányul. Felhívták a figyelmet arra, hogy a túlhalászásra e porcos halak sokkal érzékenyebbek, mint a valódi csontoshalak. Il Pesce, Ottobre 2007.

MINÉL KORÁBBAN KEZDENI!

Bilbaóban 2007 júniusában tanácskozást tartottak az európai halfogyasztási szokásokról, a vízi eredetű élelmiszerek jótékony egészségügyi hatásáról. Az egyik előadás azzal foglalkozott, hogy a halfogyasztást nem lehet túl korán kezdeni. Már a csecsemőkorban szerepe van a helyes diétának a későbbi egészséges fejlődés kialakulásában. A tudósok ezt a kapcsolatot a korai diéta és a későbbi egészségi állapot között „metabolikus programozásnak” nevezik. Már a terhesség alatt az leendő anyák kedvezően befolyásolhatják gyermekük fejlődését sok hal és vízi élelmiszer fogyasztásával. Bizonyított tényként kezelik, hogy a halban gazdag táplálkozás a szoptatási időszak alatt kedvezően befolyásolja a gyermek egészségét, idegfejlődését, az agyi funkciók kialakulását. Az előadó, Monique M. Raats (Surrey Egyetem, Egyesült Királyság) sajnálattal állapította meg, hogy ezek az alapvető összefüggések nem eléggé ismertek a társadalom körében, és a politikusok is csak ritkán propagálják azokat. A táplálékféleségek megválasztása a napi étkezésben igen összetett kérdés, és azt számos szociális és pszichológiai tényező befolyásolja. A gyermekek esetében ez teljes mértékben a szüleiktől függ, ők döntenek arról, hogy milyen ételt kínálnak, e döntésük azonban hatással van arra, hogy felnőtt korban milyen lesz majd a viszony a halfogyasztáshoz.

Minél többet tudnak tehát a szülők a halak és más vízi élelmiszerek jótékony hatásáról mind a saját egészségükre, mind gyermekeikére, annál gyakrabban fogják választani ezeket az értékes táplálékféleségeket. Ez az ismeret a legkülönbözőbb forrásokból származhat. Egyelőre keveset tudunk arról, hogy az adott személy környezetében melyek azok a tényezők, amelyek a legerősebb hatással vannak a halfogyasztással kapcsolatos hozzáállásra. Feltételezhető, hogy az otthon tartózkodó személyekre a barátok és a rokonok véleménye nagyobb hatással van, mint az egészségügyi szakértők véleménye, vagy a média pozitív riportjai. Éppen ezért több figyelmet kell fordítani a fogyasztók felvilágosítására és tájékoztatására. Mivel pedig az emberek sokkal mobilabbak, mint a múltban voltak, indokolt, hogy egységesek legyenek Európa szerte a vízi élelmiszerekkel kapcsolatos információk és ajánlások. Eurofish Magazine, 6/2007.

ADATOK A HORVÁT HALGAZDASÁGOKRÓL.

Az elmúlt negyed évszázad alatt jelentősen átalakult Horvátország édesvízi halgazdaságainak területe és termékszerkezete. A 2006-ban üzemelt 6229 hektárnyi pontyos tóterület, mindössze 51,8%-a az 1980. évi terület nagyságnak. Ezzel szemben az üzemelő pisztrángos gazdaságok területe 2006-ban 58670 négyzetméter volt, ami 265,8%-a (!) az 1980-ban üzemelt területnek. Az előállított étkezési ponty végtermék mennyisége 2006-ban 2309 tonna volt, ami ugyan emelkedett a megelőző évhez (2180 t) képest, de mindössze 28,7%-a az 1980-as produktumnak. A tógazdasági haltermelés átalakult végtermék-szerkezetében a ponty 46, a pisztráng 37, a többi halfaj 18%-ot alkot. Az utóbbi kategóriában az amur, a harcsa és a fogassüllő részesedése a legmagasabb. Az édesvízi halfajok külkereskedelmi forgalmában 2006-ban 987 ezer USD pozitív egyenleg keletkezett, az 1278 tonnás exporttal szemben 339 tonnás import állt. A kivitelben a ponty 11, a pisztráng 53, a többi halfaj 36%-kal szerepel, az importban ezek az arányok: 62, 1, illetve 37%. A horvát halexport növekvő tendenciát mutat Macedónia, Bosznia-Hercegovina, Szerbia és Montenegró felé. Ribarstvo, 3/2007.

MELYIK HARCSA ÉRTÉKESEBB?

Lengyel kutatók összehasonlították a tógazdaságban felnőtt, illetve az intenzív medencés tartásban nevelt európai harcsák (Silurus glanis) vágási értékét és húsminőségét. Az 1341, illetve 1189 g-os átlagsúlyú csoportokat vizsgálva azt állapították meg, hogy a harcsa mesterséges takarmányozása nem csökkentette a vágási kihozatalt (filé). Nem tapasztalták azt a más halfajoknál megfigyelt jelenséget, hogy zsír halmozódik fel a mesterséges takarmányt fogyasztó állatok zsigereiben. Feltételezhető tehát, hogy e halfaj jól hasznosítja a használt kereskedelmi pisztrángtápot. A mesterséges takarmányozás nem változtatta meg az összes telítetlen zsírsavnak a fajra jellemző arányát. Ugyanakkor azonban az intenzíven nevelt halak húsában magasabb volt a humán egészségügyi szempontból kívánatos EPA és DHA zsírsavak mennyisége. Komunikaty Rybackie, 6/2007.

HALÁSZATFEJLESZTÉS ROMÁNIÁBAN.

Az 19952005 közötti időszakban Románia halászati termelési drámai mértékben csökkent, amit a piacgazdaságra való átmenet nehézségeivel, az alacsony ráfordításokkal, a tisztázatlan intézményi és jogi keretekkel magyaráznak. A 2005. évi adatok szerint az akvakultúrás termelés 7284 tonna volt, míg a hagyományos belvízi halászat 4042 tonnás, a Fekete-tengeri halászat pedig 2026 tonnás zsákmányt ért el. A lakosság egy főre jutó halfogyasztása az 1990-es 2 kg-os értékről 2005-re mintegy 4,5 kg-ra emelkedett, amelynek fedezetét a növekvő import biztosította. A jelentős halfeldolgozó ipar is döntő részben import nyersanyagra támaszkodik. Románia már 99,5 ezer tonna halat importált, miközben exportja nem érte el az 1 ezer tonnát. Az akvakultúra kizárólag édesvízi haltenyésztést jelent, annak tengeri formájával csak a jövőben kívánnak foglalkozni. A tenyésztett halmennyiség 85 %-át jelenleg a pontyfélék adják. A halgazdaságok engedélyezését és nyilvántartását a Nemzeti Halászati és Akvakultúra Ügynökség végzi. Az Ügynökség adatai szerint 381 vállalkozás foglalkozik haltenyésztéssel, amelyek közül 166 rendelkezik saját keltetővel. Az EU új tagjaként Románia is elkészítette a 2007-2013-as időszakra szóló nemzeti halászati stratégiát, amelynek alapvető célja a versenyképes, dinamikus halászati ágazat megteremtése. A tervek szerint a természetesvízi halászatban a kirakodási és a halértékesítési eszközöket, berendezéseket fejlesztik. A tokfélék kereskedelmi halászatát tíz évig szüneteltetik, de közben évente népesítik a Dunát a tokfélék ivadékaival. A Fekete-tengeri halászat korszerűsítése különösen azért fontos, mert Románia azon kevés európai ország közé tartozik, amelyek kihasználatlan halászati erőforrásokkal rendelkeznek. Az akvakultúra és a halfeldolgozás egyaránt nagyarányú korszerűsítés előtt áll. Kiemelt fontosságot kap a Duna deltavidékén – ahol a lakosság megélhetése jelentős mértékben függ a halászattól az édesvízi és tengeri halállományok védelme és fenntartható hasznosítása. Eurofish Magazine, 6/2007.

KÉT ÚJ KIADVÁNY. A GLOBEFISH Newsletter felmérést végzett 4000 előfizetője körében a különböző halászati termékek fontosságáról. Az eredmény szerint a garnélát és a tonhalat követően az édesvízi halak iránti érdeklődés bizonyult a legnagyobbnak. Ennek az igénynek tesz eleget a Globefish Commodity Update sorozatban most megjelent Freshwater Fish c. piaci elemzés. A Globefish és az Eurofish szervezet másik új kiadványa a vízi élelmiszerek csomagolási technológiájával a hozzáadott érték növelése szempontjából foglalkozik: A Guide to Packaging Technology for Seafood Valid Addition. www.eurofish.dk

Dr. Pintér Károly