A december az év utolsó hónapja. Ilyenkor előtérbe kerül a szeretet, a szeretteink fontossága, és számot is vetünk az elmúlt évvel. Nem véletlen, hogy mindig is nagyon fontos volt ez a hónap.

A december vonzásában

A karácsony hava, ahogy a decembert nevezzük, telis-tele van jelentős ünnepekkel és hagyományokkal. Azt mondják a hagyományok szerint, hogy ebben a hónapban sok húst kell enni, és olyan ételeket, amelyek felmelegítenek. Azt is vélik, hogy a december havának utolsó két napján kivágott fa nem rothad el, sőt, a szú sem fogja megrágni. A decemberben született gyermek pedig nagyon jámbor, igazságszerető, dolgos, boldoguló ember lesz. A hagyományok szerint a decemberben születettek mind szerencsegyerekek, akiknek születésükkor hálát adhatunk Krisztusnak.

Advent

A hónapot átjárja az advent, a várakozás időszaka. Az advent a keresztény kultúrkörben a karácsony napját megelőző negyedik vasárnaptól karácsonyig számított időszak. A karácsonyi ünnepkör advent első napjával kezdődik, és vízkeresztig, vagyis január 6-áig tart. Advent első vasárnapja, amely a Szent András napjához legközelebb eső vasárnap, egyúttal az egyházi év kezdetét is jelenti. Idén november 28-án gyújtottuk meg az adventi koszorún az első gyertyát, mert ez a nap advent első vasárnapja.

December 24-e, advent utolsó napja, még nem karácsony. Ennek megfelelően régebben ez még böjti nap volt, ezért is eszünk aznap hagyományos, böjti ételeket, mint amilyen a mákos guba, vagy a hal. Az ortodox kereszténységben a karácsonyt a húsvétihoz hasonló, negyven napos böjt előzi meg.

Feldíszített karácsonyfa ajándékokkal

A karácsony a szeretet ünnepe, melyet minden évben az advent időszaka előz meg. Fotó: 123rf.com

Az advent szó jelentése „eljövetel". A latin „adventus Domini" kifejezésből származik, és annyit jelent,  „az Úr eljövetele". Ekkor Jézus Krisztus születését ünnepeljük. Régebben egyes vidékeken „kisböjtnek" nevezték ezt az időszakot. Advent eredete a 4. századig nyúlik vissza. Az 5. században a karácsony már nagyon jelentős ünneppé vált. VII. Gergely pápa határozta meg, hogy négy adventi vasárnap előzi meg az ünnepet.

December 4. - Borbála-napja

Szent Borbála, a tizennégy segítőszent egyike. Keresztény hite miatt megkínozták, majd a fogságban megjelent neki Jézus, és a lány testéről eltűntek a kínzások nyomai. Végül mégis halálra ítélték, amelyet saját apja hajtott végre. Azonban tette nem maradt büntetlenül. Hazafelé tartva villám sújtotta halálra.

Mivel legendája a villámlással volt összefüggésben, olyan szakmákban tisztelték leginkább, amelyek a robbanással, tűzzel valamilyen kapcsolatban állnak. Borbála a jó halál, a bányászok, kohászok, tüzérek, tűzszerészek, ágyú- és harangöntők, a várak, erődök védőszentje. Leginkább pálmaággal, toronnyal, kehellyel vagy könyvvel ábrázolták. A középkori városok lőportornyát gyakran nevezték el Szent Borbáláról, hogy segítsen megóvni a robbanástól.

A hagyomány szerint a lányok ezen a napon cseresznye- vagy orgonaágat törtek, vízbe helyezték és ha az ág kizöldült, az azt jelentette, hogy hamarosan férjhez fognak menni. De mindemellett jó termést is ígért a kizöldült ág. Jósoltak is az ágakkal. Kilencféle gyümölcsfaágat tettek vízbe, mindegyikre tettek egy cédulát, amelyre ráírtak egy férfinevet. Karácsony napjáig minden roráté, vagyis hajnali mise után megöntözték, és amelyik ág legelőször kihajtott, az a név volt a lány jövendőbelijének neve.

A Borbála-ág kihajtott rügyeinek számából a jövő évi termésre is következtettek. Ha sok volt a rügy, bő termés volt várható, míg a kevés rügy gyenge termést ígért. A zöld ág az élet, az ártatlanság, a szüzesség, a kegyelmi állapot jelképe is volt egyben.

Asszonyi dologtiltó nap is volt ez. Tüzet Borbálakor csakis férfiak rakhattak. Ezen a napon nem volt szabad fonni, ezért nem nyúltak a rokkához. Az oka az volt, hogy ha aznap fonnának, Borbála bedobná az ablakon az orsót, a fonál kóccá válna, és a marhák lábára tekeredne, azok pedig megsántulnának.

Borbála-napon seperni sem volt szabad, mert úgy vélték, elseprik a szerencsét. Sőt, a nők aznap igazán ki sem mozdulhattak otthonról, hiszen ezen a napon nem hozott szerencsét a házra a női látogató, így volt, aki arra vetemedett, hogy seprűvel hajtsa el a háztól aznap a nőket.  A boszorkányok rontása miatt tilos volt ezen a napon ruhadarabot kint hagyni, de ajándékozni sem lehetett, és kölcsön kérni sem, mert az elvitte volna a szerencsét a háztól. Nem volt szabad varrni se, mert azzal úgy vélték, bevarrnák a tyúkok fenekét.

December 6. - Szent Miklós-napja

Mürai Szent Miklós püspök, a tengerészek, kereskedők, az illatszerészek, a gyógyszerészek, a zálogházak, a gyermekek és diákok védőszentje. Valószínűleg 270 és 286 között született Patara kisvárosban. 19 évesen szentelte őt pappá nagybátyja.

Mikulás rénszarvasszánjával

Mikulás a rénszarvasai segítségével hordja szét az ajándékokat. Fotó: 123rf.com

A legenda szerint élt a városában egy szegény ember, aki a három lányát hozomány hiányában nem tudta férjhez adni. Miklós püspök elhatározta, hogy segít rajtuk, és titokban, három éjszakán keresztül egy arannyal teli erszényt tett a szegény ember ablakába. A harmadik napon nem volt nyitva az ablak, így Miklós püspök felmászott a tetőre, és a nyitott kéményen át dobta be az aranyat. A harmadik lány éppen akkor kötötte fel harisnyáját száradni a kémény alá, így ebbe hullott bele az ajándék.

Ez az alapja annak a hagyománynak, hogy a szülők kipucoltatják a gyerekekkel a kiscsizmáikat, és az ablaka teszik, majd ebbe kerül bele a sok finomság, illetve, ha a kisgyerek nem viselkedett mindig kiválóan, akkor a virgács is.

A Miklós-napi alakoskodás már a XVIII. században is hagyomány volt. Ez azt jelentette, hogy Miklós-napján a férfiak bekormozott arccal, kifordított bundában, láncot csörgetve ijesztgették a gyerekeket. A Láncos Miklósnak nevezett alakoskodók Vépen például mindig elmentek a tollfosztóba, míg Szilben megimádkoztatták a gyerekeket. Csornán ajándékokat kaptak a háziaktól, Csilizradványon fejükre harisnyát húztak, a kezükben levő csörgősbottal pedig olyan zajt csaptak, hogy az minden bajtól és betegségtől megvédte a ház lakóit.

Csákányban a Miklós-járásban két-két alakoskodó vett részt. Az egyikük Szent Miklósnak, a másik pedig ördögnek öltözött. Miklóson hosszú bunda volt, és kenderből szakállat ragasztott magának,a kezében pedig egy bot volt. Az ördög szakadt, fekete ruhát öltött, és néha még púpot is készített a hátára. A krampusz vesszőkorbáccsal fenyegette meg a gyerekeket, innen ered a virgács hagyománya. Ezzel jelezték, hogy a rossz mindig elnyeri méltó büntetését.

Az ajándékozás ma ismert formája a magyar falvakban körülbelül ötven éve terjedt el. A szülők azóta egész évben sakkban tudják tartani a gyerekeiket azzal, hogy ha nem viselik jól magukat, nem hoz nekik semmit a Mikulás. Sok helyen egy-egy vállalkozó szellemű apuka be is öltözik Mikulásnak, és sorra járja a házakat. A csizmát, cipőt vagy az ajtó elé teszik, vagy az ablakba. Mikulás puttonyt visel a hátán, amelyben ajándékok és virgács is van. Büntetésül a szülők hagymát vagy krumplit is szoktak tenni a cipőcskékbe, a virgács és cukrok mellé.

A bukovinai magyarok úgy tartják, hogy ilyenkor már jöhet a havazás, de csak akkor, amikor „Miklós megrázta a szakállát". Baranyában pedig úgy vélik, a Miklós-napi időjárás mutatja meg, milyen időjárás várható karácsonyra.

December 13. - Luca-napja

A néphit szerint Luca a szembetegségben szenvedők, a varrónők és a bűnbánó utcanők védőszentje. Mivel ez a téli napforduló kezdőnapja, úgy vélték, azért ez év legrövidebb napja, mert  „Szent Lucának híres napja a napot rövidre szabja."

Ekkor kezdték el faragni a Luca székét 9 féle fából.  A kilenc fa kökény, boróka, jávor, körte, akác, jegenyefenyő, rózsa, som és cser. A szék készítését karácsonyig be kellett fejezni, de minden nap csupán egy-egy műveletet lehetett rajta elvégezni. A széket karácsony este elvitték az éjféli misére, és a készítője ráállva megláthatta, kik a falu boszorkányai.

Sok helyütt sütöttek ezen a napon lucapogácsát, amelybe tollat és pénzt rejtettek el. A hajadonok gombócokat főztek, és minden gombócba beletettek egy férfinevet. Amelyik gombóc elsőnek jött fel a víz tetejére, az lett az illető férjének neve. De a jövő évi termésre is tudtak következtetni. A gazdasszonyok egy marék búzát tettek kis tányérokra, amelyet szorgosan locsoltak, és a búza karácsonyesti állapotából következtettek a jövő évi termésre.

December 21. - Tamás-napja

Ez a nap a Hitetlen Tamás néven emlegetett apostol napja. Ő volt az a tanítvány, aki kételkedett Jézus feltámadásában, ezért hitetlen Tamásként vonult be a vallásos történelembe. Viselkedését pedig „tamáskodásként" tartják számon a köznyelvben.

Tamás napjához főleg disznóvágással kapcsolatos hiedelmek fűződnek. A Tamás napon vágott sertés háját  "Tamáshájnak" nevezték, és úgy tartották, hogy ez bizony nem fog megavasodni, sőt, gyógyereje van. Leggyakrabban kelések és nehezen gyógyuló sebek kezelésére használták, de  kisgyermekek kiütéseit is kenegették vele. Egyes vidékeken a hájat tömjénnel, szentelt vízzel vagy hagymával keverték össze. A Mura-vidéken azonban nem vágtak ezen a napon, hiszen úgy hitték, aki ezen a napon disznót öl, annak minden évben le kell vágnia valamit, mert különben Tamás fogja megölni aznap valamelyik állatát.

De az időjárásra is következtettek ezen a napon. Ha 21-én reggel friss hó esett, a hiedelem szerint békés, boldog karácsony ígérkezett. Ha viszont az aznap megölt disznóknak nagy volt a mája, úgy vélték, nagyon hideg, csikorgós lesz a karácsony.

December 24. - Ádám és Éva-napja

Ez a nap az adventi időszak utolsó napja, és egyben a karácsony kezdete. Dologtiltó napnak tartották, viszont a közelgő ünnep miatt a takarítás és a sütés-főzés meg volt engedve. Míg a férfiak ellátták az állatokat és rendet tettek az udvaron, addig a nők a konyhában szorgoskodtak. A kölcsönkért tárgyakat ezen a napon visszaadták, mert különben úgy vélték, azok elveszik a szerencséjüket.

Ezután megterítették a karácsonyi asztalt. A karácsonyi, díszes abroszt csak ezen a napon használták. Úgy vélték, mágikus ereje van, és ezért a következő évben használták a gabona vetésénél, és ezzel takarták be a beteget is a háznál. Régen a katolikus egyház szigorú böjtöt rendelt el erre a napra, amit az éjféli miséig be kellett tartani. Később az egyház megengedte, hogy a böjt alatt naponta egyszer jól lehet lakni, így terjedt el a karácsonyi ebéd és vacsora. Az ünnepi vacsorának szigorú rendje volt, a menü pedig nem egyezett meg mindenben a mostanival.

Gyerekek karácsony reggel az ajándékokkal

Sok helyen december 25-én reggel bontják ki az ajándékokat. Fotó: 123rf.com

Az első fogás például fokhagyma volt, melynek egészségmegóvó hatást tulajdonítottak, Mindenki, aki részt vett a vacsorán, kapott egy gerezdet, és miközben elfogyasztották, egymásra gondoltak. Ezzel jelezték, hogy jövőre sem fognak megfeledkezni egymásról. Leginkább babból, lencséből, mákból készült ételeket fogyasztottak ilyenkor, hiszen ezek a gazdagságot jelképezték. Az ünnepi vacsora fontos része volt az alma, melyet annyi gerezdre vágtak, ahányan ültek az asztalnál.

A vacsora közben keletkezett morzsát megőrizték, mert ez jó volt a rontás és különféle betegségek ellen. Szentestén szokás volt még a kántálás. Ekkor a gyerekek csoportosan járták a falut, és karácsonyi köszöntőket mondtak, karácsonyi dalokat énekeltek. Ezért cserébe almát, diót vagy pénzt kaptak.

A pásztorok vesszőkkel jártak köszönteni. Miután elmondták a háznál a jókívánságaikat, a gazdasszony kihúzott egy vesszőt a csomóból és azzal megvesszőzte a pásztorokat. Azért utána ajándékot is adott nekik. Ez a szokás a termékenységvarázslás része volt.

Ezen a napon állítjuk fel a karácsonyfát, és ezen az estén ajándékozzák meg egymást a családtagok. A karácsonyfa előzménye régen egy zöld ág házba vitele volt, ami lehetett rozmaring, nyárfa vagy kökénybokor ága is. A gerendára függesztették fel, aranyozott dióval, piros almával, mézeskalácsból készült bábbal, szalmafigurákkal, saját készítésű szaloncukorral díszítve.

Feljegyzések szerint az első hagyományosnak mondható karácsonyfát Freiburgban, pékinasok állították a város kórházában a XV. században. Hazánkban Brunszvik Teréz állított először karácsonyfát 1824-ben. Az ajándékozás szokásának eredete az, hogy a Napkeleti Bölcsek ajándékokat vittek a csecsemő Jézusnak Betlehembe.

Szokás még a betlehemezés, amikor eljátsszák a karácsony történetét. Ehhez betlehemet építenek, mely készülhet bábokkal, de élő szereplőkkel is. A vacsorát követően elmentek el az éjféli misére, ahova magukkal vitték a Luca székét, hogy arra állva meglássák, kik a boszorkányok.

December 25. - Karácsony napja

Ez a nap karácsony első napja, az angolszász országokban ez a karácsonyi ajándékozás reggele. Hazánkban dologtiltó nap volt. Bácskában, Bánátban úgy tartották, hogy ha ez a nap hétfőre esik, akkor ködös tél, szeles tavasz, jeges, viharos nyár várható, ha pedig ez mind nem lenne elég, még dögvész és állatpusztulás is nehezíti az életet. Viszont, ha keddre esik, akkor nagyon hosszú lesz a tél, nedves a tavasz, és sok gyümölcs és szőlő várható.

Ha szerdára esik, akkor kemény zúzmarás tél, nagyon hideg tavasz, nedves nyár, kellemes ősz, és sok gabona lesz. Ha csütörtökre vagy péntekre esik, akkor kellemetlen tél és forró nyár lesz, valamint hullani fognak az állatok. Ha szombatra esik, akkor jó tél, szeles tavasz és nagy drágaság lesz, ha pedig vasárnapra esik, akkor kellemes tél, szeles nyár, kellemes tavasz, bő termés és nagy állatszaporulat várható.

A karácsony napja a család ünnepe volt a hagyományos magyar paraszti életben is. Lészpeden ezen a napon nem takarították ki az istállókat. Máshol a tányérokat sem mosták el, és a szemetet sem vitték ki. Pereszlényben a hamut és a szemetet sem vitték ki, mert attól tartottak, hogy ezekkel együtt kivinnék a szerencsét is a házból. Mindenhol csak a legszükségesebb munkákat végezték el, így az állatoknak is már előző nap odakészítették a takarmányt. De általában maguknak sem főztek, hanem az előző napi maradékot ették meg. Tilos volt kölcsönkérni és adni is, mert ezek is elvinnék a szerencsét.

December 26. - Karácsony másodnapja, István napja

Karácsony második napján összegyűlnek a családok, és meglátogatják a távolabbi rokonokat, barátokat is, hogy együtt ünnepeljenek.

Ez a nap államalapító királyunk, Szent István névadó szentjének a napja is. Emellett egészség- és termésvarázsló napnak is tartották. Úgy vélték, ha jó az idő, akkor jövőre jó termés várható. Ezen a napon indultak a dunántúli regölők, akik házról-házra járva kívántak minden jót a gazdáknak. István napjától néhol egészen vízkeresztig  regöltek.

Mivel az István az egyik leggyakoribb keresztnevek közé tartozott, külön ünneplő szokásai alakultak ki. Gyakran István köszöntőket mondva mentek "istvánolni". Ilyenkor köszöntötték fel az István nevű barátokat, rokonokat, gazdákat. Sok helyen táncoltak, és bort is vittek magukkal a köszöntőre, amelyet a gazdasszony pogácsával hálált meg.

Pezsgővel koccintanak szilveszterkor

Szilveszterkor pezsgővel koccintunk az új évre. Fotó: 123rf.com

December 27. - János napja

Ez a nap Szent János evangélista ünnepnapja. Régebben harmadik karácsonyi napnak is nevezték, de patkányűző, óvó, védő napnak is tekintették. Ekkor bort vittek a családok a templomba, amelyet a pap megáldott. A szentelt borból ezután minden hordóba tettek, hogy a hordók tartalma meg ne romoljon. A bornak gyógyító hatást is tulajdonítottak, így akár beteg ember, akár beteg állat volt a háznál, adtak neki belőle. A borral való köszöntés, vagyis „Szent János áldása" a borászok körében ma is élő szokás.

Az ünnep névadója János evangélista, aki a legfiatalabb volt az apostolok között. Ő volt az egyetlen, aki nem halt vértanúhalált, hanem százévesen halt meg. A népi jámborság szimbólumává vált, ezért áldások és imádságok, gyógyító népszokások kapcsolódnak hozzá.

A „kötözés" szokása kifejezetten a Jánosoknak szólt. A látogatók már éjszaka felkeresték a névnapost, akit ágyához kötözve köszöntöttek föl. Szent János áldása nem csak ezen a napon élt. Sok helyen a gazda év közben bezárta a borospince ajtaját, majd annak kulcsával keresztet vetett rá és ezt mondta: „Szent János áldása maradjon a hajlékon is, meg az elmenőkön is!" Az így megszentelt borral védték a hosszú útra kelőket, hogy Szent János áldása óvja meg őket az út alatt.

December 28. - Aprószentek napja

Aprószentek napján a Heródes által Krisztusért mártírhalált halt betlehemi fiú gyermekekre emlékeznek. Ezen a napon a gyerekek játékokat kaptak ajándékba. De nem csak kellemes dolgokban volt részük, hiszen ekkor tartották meg a vesszőzést is.

Ezt aprószentekelésnek, odoricsolásnak, suprikálásnak vagy csapulásnak is nevezték.  A vessző termőág, fűzfavessző vagy korbács volt, mellyel megvesszőzték a gyermekeket, a lányokat, asszonyokat. Úgy tartották, hogy akit megvesszőznek, az nem lesz keléses. Az istállóba is bementek és az állatokat is megvesszőzték, hogy ők is egészségesek maradjanak.

December 31. - Szilveszter

Ez a nap Szent Szilveszter pápa ünnepe és egyben az év utolsó éjszakája. Ekkor nagy vidámságban búcsúztatják az óévet, és sokféle módon próbálják megjósolni, mi várható a következő évben. Sokan készítettek szerencse pogácsát, amelybe egy érmét vagy egy tollat sütöttek. Aki megtalálta az érmét, annak nagy szerencséje lesz. Viszont akinek a tolla megégett, az már nem érte meg a következő tollaspogácsa-sütést.

A bukovinai székelyek szilveszterkor hagymából jósolták meg, milyen idő várható. A gazda  félbevágott egy fej vöröshagymát, ezután 12 réteget lehántott róla, amelyek az év 12 hónapját jelképezték. Mindegyikbe szórt egy pici sót, és amelyikben elolvadt a só reggelre, az a hónap csapadékosnak számított.

Az év utolsó napján nagyon fontos, hogy mit ehetünk és mit nem. A pezsgő szerencsére megengedett, így a legtöbben vagy alkoholos, vagy gyerek változattal koccintunk az új évre. A malacsült szerencsét hoz, míg a baromfi fogyasztása tilos, hiszen azok elkaparják a szerencsét. Sokan lencsét esznek, hogy sok pénzük legyen az új évben. Karácsonykor még ehetünk halat, de szilveszterkor már nem szabad, mert elúszik vele a háziak szerencséje.