1. Bevezetés

Az étrend-kiegészítőkre vonatkozó, az Unió jogrendjével harmonizált, magyar szabályozás 2004. májusi érvénybe lépése óta eltelt három évben az OÉTI-által notifikált termékek száma megközelíti az ezernyolcszázat.

Ilyen nagyszámú termék piaci helyzetének áttekintése meglehetősen nehéz feladat, mivel Magyarországon az étrend-kiegészítők forgalmát is nyilvántartó adatgyűjtések csak a patikai forgalomba bekerülő termékeket érintik, és nem adnak számot az egyéb értékesítési helyek (pl.: nagy áruházláncok, élelmiszerkereskedések, drogériák stb.) forgalmáról.

A legóvatosabb becslések szerint is az étrend-kiegészítő készítmények magyarországi forgalma értékben több 10 milliárd forintos nagyságrendű, és az értékesített termékek darabszáma 10 milliós nagyságrendben lehet. A becsült adatok alapján is jól látható, hogy ezek a termékek a lakosság igen széles rétegéhez eljutnak, így a terület szabályozatlanságból adódó anomáliák a fogyasztók sokaságát érintik.

Az étrend-kiegészítő készítményekre vonatkozó jelenlegi szabályozás ugyanis aligha mondható kielégítőnek, hisz csak részben ad iránymutatást az étrend-kiegészítőkben felhasználható hatóanyagok köréről, mennyiségéről, és csak általános (a gyakorlati alkalmazást csak igen kis mértékben segítő) eligazítást nyújt a termékeken feltüntethető ajánlások, állítások tekintetében is.

Még a részleteiben szabályozott vitaminok, ásványi anyagok és nyomelemek esetében is kérdéses, hogy a jelenlegi szabályozás milyen módon értelmezhető a természetes (növényi, állati, vagy kőzet stb. eredetű) vitamin, ásványi anyag, nyomelem forrásokra. Ugyancsak nem világos az Európai Unióban forgalmazott termékek szabad áramlására vonatkozó szabályok értelmezése, hiszen az Unió egyes országaiban az étrend-kiegészítő kategória igen különböző (akár gyógyszernek számító) termékeket is magában foglal.

A teljes cikk letöltéséhez kattintson a cím alatti "Teljes cikk letöltése" linkre.