Tápoldatozás a fejtrágyázásnak az a módja, amikor a műtrágyákat vízben oldott formában juttatjuk ki. Ebbe beletartozik a legprimitívebb megoldás, amikor valamilyen rosszul vagy jól oldódó műtrágyából egy evőkanálnyi mennyiséget locsolóban feloldunk és azt a növényekre öntözzük, vagy az a számítógépekkel irányított rendszer, amikor erre a célra kifejlesztett műtrágyákat, tápoldatbekeverők segítségével, műszerek ellenőrzése mellett, megfelelő fenológiai fázisban, milligramm pontossággal adagolva a növények gyökeréhez juttatjuk. A tápoldatozás hatékonysága ebből adódóan nagyon különböző, de mivel a növény a tápanyagokat víz segítségével veszi fel, vagyis a vízfelvétel és a tápanyagok felvétele egybeesik mint a tápoldatozásnál, az eljárás agrokémiai szempontból helyes, intenzív termesztésű kultúráknál javasolt.
Az eredményes és hatékony tápoldatozásnak több technológiai, műszaki és ökológiai ismérve és feltétele van, a hagyományos tápanyag-utánpótlástól az alábbiakban különbözik:
A tápoldatos termesztés gazdaságosan és jövedelmezően csak ott üzemeltethető, ahol a termesztés egyéb feltételei is magas szinten vannak biztosítva („minimum törvény”), a fajtamegválasztás, a terület kiválasztás, a növényvédelem és a termesztés technológia megfelelő színvonalú. Elképzelhetetlen egy tápoldatozó rendszer gazdaságos üzemeltetése például ott, ahol arra alkalmatlan fajtával kísérleteznek vagy nincs hatékony növényvédelem.
A tápoldatkészítés legfontosabb feltétele a jó minőségű öntözővíz. Üzemi felméréseink azt mutatják, hogy sok olyan kertészeti gazdaság van, ahol nemhogy tápoldatozásra, de még öntözésre sem alkalmas a víz. Gyakori a sekélyebb (6-8 méter) ásott kutakból nyert vizeknél a szikesítő hatás, felületi vízforrásoknál a gyomirtó szer fertőzöttség, mélyebb fúrásoknál a magas hidrokarbonát tartalom. Az 1. táblázatban azokat a fontosabb vízminőségi paramétereket adjuk meg, amelyek a vizek alkalmasságát leginkább eldöntik. A lebegőanyagok mennyisége valamint a vas- és mangántartalom, csak a csepegtető öntözési rendszereknél szem előtt tartandó kritérium. A vízminőségen túl a kutak vízhozamával is kell kalkulálni, ugyanis egy-egy vízigényes növény esetében (pl. paprika, paradicsom, uborka) a napi elpárologtatott vízmennyiség egy meleg júniusi, júliusi napon a 2-3 litert is meghaladhatja növényenként.
