Ki a hibás? Rossz a vetőmag? Vagy én csináltam valamit rosszul? Esetleg betegség, kártevő tette tönkre a magot, vagy az időjárás az oka a kudarcnak?

A rossz és elhúzódó csírázásnak számos oka lehet, a körülmények pontos ismerete nélkül nehéz az okot megtalálni vagy tanácsot adni.


A számításba jöhető tényezők a következők lehetnek:
• Mag rossz minősége.
• Kedvezőtlen körülmények, rossz csírázási feltételek.
• Kártevők és kórokozók pusztítása.
• Vetési, ápolási hibák.

Gyenge a vetőmag minősége!

Talán többször hivatkozunk hiányos kelés esetén a mag rossz minőségére, mint kellene, ugyanis a minőséget előírás szabályozza és garantálja! A vetőmagvak minőségét állami szervek, a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal és a megyei kormányhivatalok felügyelik.

vetőmag

Többször hivatkozunk hiányos kelés esetén a mag rossz minőségére, mint kellene – fotó: Shutterstock

Szigorú előírások vannak, amit a vetőmag előállítójának és az ellenőrzőknek be kell tartani, kereskedelmi forgalomba, hivatalos fémzárral, pecséttel ellátott kiszerelésbe (zacskóba, dobozba) csak olyan mag kerülhet, amely az előírási szabályoknak minden tekintetben megfelelt. A zacskón vagy dobozon feltüntetett szám, illetve jelzés alapján a vetőmag előállítója, a minősítését végző szerv neve és címe visszakereshető, kifogás esetén ellenőrizhető, azaz a minőség számon kérhető.

A hobbikertészeknek a kereskedelemben az úgynevezett „színes tasakos" minőséget javasolják, amelyet ugyanúgy, mint az árutermelő kertészek részére kiszerelt szaporítóanyagot, minősítik, tehát jó minőségű vetőmagnak kell lennie a színes tasakokban is. Téves az a nézet, amely szerint ezekbe a zacskókba a profi kertészek számára már alkalmatlan, gyengébb minőségű magot raknak.

A kiszerelés felbontása után is érheti a magot olyan hatás, lehetnek olyan körülmények, amelyek a minőség szempontjából kedvezőtlenek, például a csírázóképességet rontják.

Minden vetőmag csírázóképessége (csírázási százaléka) idővel romlik. Vannak fajok, amelyek viszonylag rövid idő alatt, egy-két év után elvesztik csírázóképességüket, ami nem jelenti azt, hogy egyetlen mag sem kel ki, de gyorsan csökken a csírázási százalékuk, ebből adódóan már egy-két év után is rosszabb, ritkább, vontatottabb lesz a kelésük. Ilyenek az egyébként is lassan csírázó, apró, olajos magvak, mint a sárgarépa, a petrezselyem, a paszternák, a zeller, a sóska, a mák vagy a hagyma.

A legtöbb veteménynek a magja (paprika, paradicsom, padlizsán, borsó, bab, cékla, retekfélék, fejes saláta, spenót, káposztafélék, spárga) 3-5 év alatt veszíti el csírázóképességének jelentős részét, de a kabakosok (uborka, sárga és görögdinnye, spárgatök, sütőtök, cukkini, patisszon) ilyen tekintetben kivételnek számítanak: ha a tárolási körülmények kedvezőek, akár 6-8 évig is csíraképesek maradnak.

Kedvező tárolási körülmények alatt értjük a hűvös, száraz légteret, ami megfelel egy száraz, kiegyenlített klímájú kamra hőmérsékletének.

Legveszélyesebb a nedvesség, ami nemcsak olyanformán rontja a csírázást, hogy már a tárolóban bizonyos mértékig megindul a csíraképzés, úgy is káros a magra nézve, hogy az így tárolt magon a betegségek megtelepszenek, elszaporodnak.

A vetőmagzacskók, műanyag dobozok vízhatlan anyagból készülnek, így a bontás utáni gondos visszacsomagolás is sokat véd a nedvességtől.

Türelmesnek kell lenni! Vannak magok – ha kedvezőek a feltételek (nedves talaj, magas hőmérséklet) –, amelyek a vetést követően rövid idő alatt, akár egy-két nap után csírát nevelnek (pl. fejes saláta, mustár, bab, borsó), de vannak vetemények, amelyek keléséhez legalább 10-14 nap szükséges. Ilyenek az olajos magvak, amelyek esetében hosszabb kelési idővel kell számolni. (Az olajos magvak nehezebben veszik fel a vizet, „lassabban nedvesednek át", ebből adódóan lassúbb a csírázásuk és a kelésük.)

vetés

Türelmesnek kell lenni: vannak vetemények, amelyek keléséhez legalább 10-14 nap szükséges – fotó: Shutterstock

A vetőmagtasakon a forgalmazón (kiszerelőn), a faj- és a fajtanéven kívül több információ is szerepel, így a fémzárolás, illetve a legutolsó csírázóképességi vizsgálat éve is, amikor még a vetőmag a szabványnak megfelelt. Ezek alapján reklamáláskor pontosan visszakereshetők a vetőmag-előállító és a fémzárolást végző adatai, amihez a vásárlási bizonylatot (blokk) is mellékelni kell.

Öreg magok esetében érdemes egy próbavetéssel a csírázást ellenőrizni. Télen szobahőmérsékleten nedves itatós papírra helyezve a magot látható, hogy mennyi mag kel ki, ilyenkor gyengébb csírázás esetén lehet tavasszal a talajba sűrűbben vetni.

A vetés körülményei is jelentős hatással vannak a magra!

A fajhoz köthető tulajdonság a hőmérsékletigény, a csírázáshoz (keléshez) szükséges talajhőmérséklet. A melegigényesek (pl. paprika, uborka, dinnye, padlizsán, stb.) 28-30 0C körüli vagy néhány fokkal ennél is magasabb hőmérsékleten csíráznak a legjobban (csírázási optimum), míg vannak fajok (hidegtűrőek), amelyek néhány fokkal a fagypont felett – ha nem is optimális sebességgel –, de csírázni kezdenek.

Egyébként is az optimális hőmérséklet legfeljebb palántanevelő berendezésekben biztosítható a magvaknak, a talajban (szabadföldön) természetesen alacsonyabb hőmérséklettel számolunk, a melegigényesek esetében 10-12 0C-kal, igaz, így valamivel lassabban csíráznak.

talaj

Ha nagyon hideg a talaj, a magok a csírázóképességüket el is veszthetik – fotó: Shutterstock

Más, ha nagyon hideg a talaj, a keléshez szükségesnél 10-15 0C-kal hidegebb. Ugyanis a hideg talajba vetett magok esetében nem arról van szó, hogy csak „vár" a mag, és ha melegszik a talaj, csírázni kezd. Sokféle károsodás (külső és belső, kártevők) érheti ez idő alatt a magot, ebből következően a csírázóképességüket el is veszthetik (pl. bab túl korai vetése). Többek között ezért sem szívesen alkalmazzák sokan a tél alá vetést, amikor a tavaszra várt keléshez már a tél elején földbe helyezik a magot.

A hidegtűrők magjai (káposztafélék, gyökérzöldségek, hagyma, borsó, levélzöldségek) már néhány fokkal fagypont felett, ha lassan és vontatottan is, de elkezdenek csírázni. A melegigényesek (csemegekukorica, cékla, paradicsom, stb.) vetésével várni kell, amíg a talaj hőmérséklete eléri legalább a 10-12 0C-t. A bab, az uborka, a paprika vetésével érdemes még tovább várni, amíg a talaj 15 0C-ig vagy a fölé emelkedik, ezek a fajok nagyon érzékenyek a hideg talajra.

A vetés mélysége fontos, függ a mag nagyságától, a vetés időpontjától és a talaj kötöttségétől. A sekélyen vetett mag gyorsan kiszárad, a mélyre vetett lassabban kel, esetleg elfekszik. Az apró magvakat (1-2 gramm ezermagtömegűek, ilyenek a gyökérzöldségfélék, a sóska és a hagyma) 1-2 cm-es mélységre, a nagyobbakat, 100 g-ig (ilyen a paprika, paradicsom, padlizsán, uborka, dinnye, stb.) 2-3 cm-re, míg a nagyokat (100 gramm felettieket, pl. borsó bab, tök) 4-5 cm mélyen vessük.

Kora tavasszal inkább sekélyebben, nyáron, a kiszáradás veszélye miatt valamivel mélyebbre helyezzük a magot.

Ugyanez vonatkozik a jó és a gyengébb víztartóképességgel rendelkező talajokra is, homokon a vetés mélyebb, kötöttebb és humuszosabb talajon sekélyebb az ideális mélység.

Sokan használnak pillírozott vagy drazsézott vetőmagot. Az ilyen mag keléséhez még több vízre van szükség! Ha a mag közvetlen közelében kiszárad a talaj, megáll vagy el sem kezdődik a csírázás. Sok esetben ez történik az így kezelt magvakkal. A drazséanyag magról történő leválásához sok nedvességre van szükség, és ha nem elég nedves a talaj, leváláskor a drazsé a mag elől elvonja el a vizet.

A drazsírozás vagy pillírozás alapvetően nem a gyorsabb csírázást szolgálja, sokkal inkább a biztonságosabb kelést és a könnyebb vethetőséget. Az így előkezelt magot kelésig nedvesebb körülmények között kell tartani, gyakrabban szükséges öntözni, mint a „kopasz" magot!

Magvetés ápolása és gondozása

A csírázás csak kellően vizes talajban indul meg, és egészen a kelésig nedves talajra van szüksége a magnak. Ez kora tavasszal még természetes csapadék formájában általában biztosított, de a későbbi vetéseknél nélkülözhetetlen az öntözés. Főleg a másodnövényként termesztett veteményeknél gyakori a talaj kiszáradása, a csírázás (kelés) megtorpanása, leállása, és bizony sokszor a csíranövény pusztulása is.

öntözés

Nélkülözhetetlen az öntözés – fotó: Pixabay

Nincs mindenki abban a helyzetben, hogy a talaj nedvességét naponta ellenőrizze, és ha szükséges, öntözzön. Ilyen esetben nagy segítség az átmeneti fóliás takarás, amire tökéletesen megfelelnek a használt fóliák. Vetést követően a vetőágyást alaposan beöntözzük, és utána fóliával letakarjuk, amit egészen a kelésig a talajon hagyunk. A világos fólia nemcsak a talaj párologtatását, a vízveszteséget akadályozza meg, de még a talajt is néhány fokkal melegíti.

A jó magágy szintén feltétele az optimális csírázásnak és kelésnek. Laza talajszerkezetre és ülepedett talajra van szükség, és itt sokan rontanak! Az ásást, azaz forgatást még érdemes ősszel elvégezni, hogy tavasszal csak a felszínt kelljen elegyengetni, gereblyézni. Lehet tavasszal is forgatni, de akkor a vetéssel várni kell egy-két hetet, amíg megülepszik a talaj. Vagyis az ülepedés, ami homok esetében gyorsan, egy-két nap alatt megtörténik, egy vályog esetében hetekig is eltarthat. Az ülepedés gyorsítható öntözéssel, ha az ásást követően jól beöntözzük a talajt.

Magas agyagtartalmú talajok esetében megfigyelhető, hogy a felszínen páncélszerű, kérges réteg képződik, amit a csíranövény nehezen tud áttörni. Erre figyelni kell, gereblyézéssel, sekély sorközi kapálással a talaj-cserepes megszüntethető.

És még egy jó tanács, amit sokan rosszul tudnak!

Hibás szemlélet az, amely szerint a mag a jól trágyázott (magas tápanyagtartalmú talajban) jobban kel.

A mag a csírázáskor az endospermiumból, a mag szöveteiből táplálkozik, vagyis a csírázás ideje alatt a talaj tápanyagtartalma a kelést nem befolyásolja. Viszont kifejezetten káros lehet a műtrágyázás abból kifolyólag, ha túl magas tápanyagtartalommal indítunk (túltrágyázás). Ezért az indítótrágyázásnál (starternél) javasolt kisebb műtrágyaadagokat nem szabad túllépni!

A rossz minőségű, szikesítő hatású öntözővíz is gátolja a mag vízfelvételét, és rontja a csírázást is!