A múlt század eleje óta legmelegebb ősz és legenyhébb tél után az első tavaszi hónap is lényegesen enyhébb volt az átlagosnál. A havi középhőmérséklet márciusban az ország nagy részén 3-4 °C körüli mértékben haladta meg a sokévi átlagot, ahogy az alábbi térképen látható.
A márciusi középhőmérséklet eltérése a sokévi átlagtól 2024-ben – forrás: HungaroMet
Szinte az egész hónapban a sokévi átlag felett maradt a hőmérséklet mind nappal, mind éjszaka, annak ellenére, hogy meglehetősen mozgalmas volt az időjárás, többször erőteljes hőmérséklet-változásokat okozó frontok követték egymást, tartósan fennmaradó anticiklon nem alakult ki.
Az átlagosnál kissé hidegebb idő csak rövid ideig fordult elő az ország egyes részein, főként 8-a, 19-e és 24-e körül. A felmelegedések idején gyakran több mint 5 fokkal emelkedett a hőmérséklet a sokévi átlag fölé, sőt a hónap végén a 10 °C körüli vagy azt meghaladó anomália sem volt ritka, amit a mellékelt grafikon is mutat.
A márciusi napi minimum- és maximum-hőmérsékletek változása 2024-ben, valamint a hőmérsékleti minimumok, maximumok és napi középértékek sokévi átlagainak (országos területi átlagok) alakulása – forrás: MeteoPlaza
A hónap folyamán a legmagasabb hőmérsékletet az utolsó napokban, húsvétkor mérték. 30-án a Bács-Kiskun vármegyei Kelebián, 31-én, húsvét vasárnap a Baranya vármegyei Kémesen regisztráltak 27,6 °C-ot kora délután, ami 30-án napi rekordot is jelent, mivel közel 1 fokkal magasabb az eddig ezen a napon mért legmagasabb értéknél, az 1911. március 30-án a Hajdú-Bihar vármegyei Szerepen rögzített 26,9 °C-nál.
Ezeken a napokon az ország túlnyomó részén szélsőségesen meleg, minden túlzás nélkül kora nyárias idő volt. Még a kevésbé meleg nyugati és északi területeken is 22-24 °C körül alakult a hőmérséklet maximuma, míg az Alföldön és a Dunántúl déli részein jellemzően a 25 fokot is meghaladta.
A hőmérséklet legmagasabb értékei 2024. március 30-án – forrás: MeteoPlaza
A meteorológiai állomásokon mért legalacsonyabb hőmérséklet márciusban -6,5 °C volt, amit 20-án regisztráltak a Pest vármegyei Kakucson. Ez az érték csupán pár tized fokkal magasabb a februári országos minimumnál, ugyanakkor pontosan 10 °C-kal elmarad az ehhez a naphoz tartozó hidegrekordtól, amit az 1962. márciius 20-án, Pátyodon mért -16,5 °C jelent.
Az ország nagy részén -3 foknál erősebb fagy volt ezen a napon, a Dunántúl északi részén és a Duna–Tisza közén többfelé -5 °C közelébe vagy az alá csökkent a hőmérséklet hajnalban a 2 m-es magasságban, ahogy a 4. ábrán is látható. Bár az északkeleti területeken ekkor nem volt olyan erős a lehűlés, később ezeket a tájakat sem kerülték el a keményebb fagyok.
A hőmérséklet legalacsonyabb értékei 2024. március 20-án – forrás: MeteoPlaza
A száraz februárt követően az ország több mint kétharmadán az első tavaszi hónapban is lényegesen kevesebb esett az átlagosnál. 30 mm-t meghaladó mennyiséget nagyobb területen csak a Balatontól nyugatra eső vármegyékben regisztráltak, az Alpokalján, illetve a nyugati határ közelében többfelé az 50, a Zala vármegyei Iklódbördőcén a 60 mm-t is meghaladta a csapadékösszeg, ugyanakkor az Alföld nagy részén 20 mm alatt maradt, sőt a Tiszántúlon többfelé a 10 mm-t sem érte el, ahogy a mellékelt térképen is látható.
5. ábra: A márciusi csapadékösszeg 2024-ben – forrás: MeteoPlaza
Bár nem volt egyhangú az időjárás márciusban, minden héten legalább egy front átvonult felettünk, országos csapadékot kevés hozott, kiadós, tartós esőt okozó csapadékrendszer nem ért el bennünket. A csapadék nagyobb része a hónap első felében esett le, főként a 10-e és 13-a között átvonult sekély ciklon hatására. 16-án ismét sokfelé esett ugyan, de az ország nagyobb részén 3 mm-nél kevesebb. Ezt követően egy közel, egyhetes száraz időszak után, 23-án a Dunántúlon esett többfelé. A hónap utolsó hetében, 27-e, 28-a körül volt csapadékos időjárás, de az Alföld nagy részén akkor sem esett számottevő mennyiség.
Ezt követően – a hónap végéig – említésre érdemes mennyiségű csapadék már nem volt, a havi csapadékmennyiség területi átlaga jóval a sokévi átlag alatt maradt, ahogy a mellékelt grafikon is mutatja (6.ábra). Az alacsony átlagok azonban nagy területi eltéréseket takarnak, ahogy a fenti térkép (5.ábra) is mutatja, a nyugati határ közelében voltak az átlagosnál csapadékosabb területek is.
6. ábra: A márciusi napi csapadékmennyiség területi átlagai és ezek, valamint a sokévi értékek összegződése a hónap folyamán 2024-ben – forrás: MeteoPlaza
A sokfelé átlagosnál kevesebb csapadék és az erősödő párolgás következtében a talaj nedvességtartalma jelentősen csökkent. A felső 20 cm-es rétegben az ország túlnyomó részén – főként az Alföldön és a Dunántúl keleti területein – 50% alá süllyedt a növények számára hasznosítható víztartalom aránya, a legszárazabb területeken – az Alföld középső részein és a Tiszántúlon – a 30%-ot sem érte el a hónap végén.
A felső 20 cm-es talajréteg nedvességtartalma 2024. március végén – forrás: HungaroMet
Bár a mélyebb rétegekben lassabban csökken a nedvességtartalom, a felső 1 m-es talajréteg vízhiánya számottevően növekedett. Csupán a csapadékosabb nyugati és északi vidékeken maradt 30 mm alatt, a legszárazabb vidékeken, az Alföld délkeleti részein egy havi átlagos csapadékmennyiséget meghaladó, 70 mm-nél is több vízre lenne szükség ahhoz, hogy telítetté váljon a talaj 1 m mélységig.
A felső 1 m-es talajréteg vízhiánya 2024. március végén mm-ben – forrás: HungaroMet
Az átlagosnál szárazabb időjárás és az erősödő párolgás hatására a belvíz egyre nagyobb területen eltűnt, főként az Alföld déli részein csökkent jelentősen az elöntött terület nagysága. A kedvező változást jelzi, hogy a hónap végére az Alföld déli felén megszűnt a belvízvédelmi készültség.
Belvízvédelmi fokozatok 2024. március végén – forrás: www.vizugy.hu
Bár az enyhe tél nem okozott komolyabb megpróbáltatásokat az áttelelő növényeknek, az első tavaszi hónapban – az enyhe időjárás ellenére – sokfelé komoly károk keletkeztek. A növényi életfolyamatok gyorsabban beindultak, az átlagosnál több héttel, esetenként közel egy hónappal korábban virágba borult gyümölcsösökben a hónap második felének fagyos reggelei – a sokfelé -5 foknál erősebb fagyok – hatalmas pusztítást okoztak, különösen a csonthéjasok esetében.
A többnyire jól áttelelő őszi vetések fejlődését ugyanakkor az Alföldön egyre többfelé akadályozza a vízhiány. A talajhőmérséklet napi középértékei a vetési mélységben országszerte 10 °C fölé emelkedtek, ami kedvező lenne a kapások vetése szempontjából, a talaj felső rétegeinek kiszáradása azonban ebben a tekintetben is komoly gondot jelent.
Indexkép: Pixabay
