A pattanóbogarak (Elateridae) imágói a virág nektárjával táplálkoznak, és a kultúrnövény közelébe rakják petéiket. Szívesen választják tojásrakásra a kevésbé bolygatott, növényekkel fedett helyeket. A drótférgek teste nevüknek megfelelően erősen kitinizált, lapos. A lárvák sárgásbarna színűek, mintegy 2 centiméteresre nőnek meg és a növények földalatti részein károsítanak. Gazdasági kárt a gyökerek megrágásával okoznak, melynek következtében a növények foltokban sárgulnak, hervadnak, majd elpusztulnak. Kukoricában főként a kis pattanóbogarak lárvái károsítanak, így a mezei pattanóbogár (Agriotes ustulatus), a réti pattanóbogár (Agriotes sputator), valamint a vetési pattanóbogár (Agriotes lineatus). A tojásrakás május végétől júniusig tart, a lárvák 3–5 évig fejlődnek a talajban. A fiatal lárvák elhalt gyökereken, az idősebb lárvák friss gyökéren táplálkoznak, és ezzel tetemes kárt okozhatnak a kultúrnövényekben.

A cserebogarak (Melolonthidae) lárvái sárgásfehér színű, jellegzetesen görbült testű pajorok. Testméretük az utolsó lárvastádiumra eléri a 3–4 cm-t is. A leggyakoribb faj, a májusi cserebogár (Melolontha melolontha) 3–4 év alatt fejlődik ki. A cserebogarak tojásrakására erdők, fasorok szomszédságában, humuszban gazdag, gyorsan melegedő talajokon számíthatunk leginkább.

A fent említett kártevők a talaj nedvességállapotára és hőmérsékletének változására érzékenyen reagálnak, ezért a lárvák a talajban mind vízszintes, mind függőleges irányban vándorolnak. Mindkét csoport lárvái több éves fejlődésűek, így károsításukra is elsősorban a monokultúrában termesztett növényeknél számíthatunk. A rendszeres és szakszerű talajművelés, valamint az elővetemény gyommentesítése jelentősen hozzájárul a károsítók populációjának csökkentéséhez. Amennyiben a talajvizsgálat négyzetméterenként 2–3 drótféreg, pajor előfordulását mutatja, indokolt a vegyszeres védekezés.

A többéves fejlődésű lárvákon kívül gyakori a bagolylepkék (Noctuidae) hernyóinak megjelenése is. A leggyakrabban előforduló faj az évente 2 nemzedékes vetési bagolylepke (Agrotis segetum). Az első nemzedék a nyár elején, a második szeptemberben-októberben károsít. Lárvái, a „mocskospajorok” 3–3,5 cm-re is megnövő hernyók, piszkosszürke színűek, nem szőrözöttek. A fiatal hernyók a levelek fonáki részén hámozgatnak, a fejlettebbek karéjoznak. Ha a növények gyökérnyaki részét megrágják, a növény el is pusztulhat. Az L1-es lárvastádium még nem, de az L2-es már fénykerülő, ezért elsősorban éjszaka károsítanak.

Megfelelő talajmunkával számos lárvát, illetve bábot lehet megsemmisíteni. Hatékony gyomirtással a kártevő számára kedvezőtlen körülményeket teremthetünk. A lepkék rajzásának kombinált varsás szexferomon csapdával történő nyomon követése, valamint a lárvakelés időpontjának megállapítása (Biofix módszer) szükséges a vegyszeres védekezés időzítéséhez. Amennyiben a csapdák fogási eredményei hetente 10 darabnál több lepkét mutatnak, a várható lárvakártétel ellen indokolt védekezni. A fiatal (L1-L2) lárvák május végén, június elején jelennek meg.

A kelő kukoricában gyakran okoz tetemes károkat a kukoricabarkó (Tanymecus dilaticollis). Fő tápnövénye a kukorica, de a takarmány- és cukorrépát, a zabot, a kölest, a búzát, a rozst, a napraforgót, sőt a vörös herét, a lucernát, a babot és a szóját is megrágja. A kukoricára „szegállapotban” a legveszedelmesebb. Sokszor a csíranövényt már a kelés előtt, a talajfelszín alatt felkeresi, és súlyos károkat okoz a növények kiritkításával. Főképpen éjszaka rág, nappal csak borús időben. Egyébként vagy a kukorica összesorolt levelei, vagy a növény töve körüli talajrögök alatt tartózkodik. A 2–3 leveles kukoricára akkor jelent veszélyt, ha négyzetméterenként 30–50 imágó fordul elő. Évente egy nemzedéke van, imágó alakban telel a talajban. Az imágók március végén, április elején jelennek meg a felszínen. A kukorica egyenletes kelésének biztosítása a barkókártétel mérséklésének egyik fontos feltétele.

Az amerikai kukoricabogár (Diabrotica virgifera virgifera) a kukorica legveszedelmesebb talajlakó kártevője. A károsítónak évente egy nemzedéke fejlődik, és tojásalakban telel át a talajban. A lárva a kukorica vetése után, májusban jelenik meg. Kezdetben a kis lárvák a kukorica hajszálgyökereivel táplálkoznak, később a gyökér bélszövetébe rágják be magukat és ott járatokat készítenek. Nagy egyedsűrűségük esetén akár teljesen le is rághatják a gyökeret. Ennek tünete az úgynevezett „hattyúnyak” kialakulása. Az amerikai kukoricabogár imágói polifágok, így különféle gyomnövények virágzatán táplálkoznak (pl.: Amaranthus retroflexus). A megtermékenyített nőstények a gyomos gabona tarlókon is raknak tojásokat. Emiatt vetésváltást követően is tapasztalhatunk lárvakártételt, akár növénydőlést is. A kártevő tojásainak eloszlása a táblán belül nem egyenletes, hanem foltszerű.

A kártevő természetes ellenségét eddig nemcsak hazánkban, de őshazájában, az amerikai kontinensen sem találták meg. Mivel a transzgenikus növények termesztése az Európai Unióban nem engedélyezett, a károsítóval szemben ellenálló kukorica hibridek vetése nem jelent védekezési alternatívát a gyakorlat számára. A védelem sarkalatos pontja a helyes agrotechnika, mivel a vetésforgó alkalmazása csökkenti a kártevők felszaporodásának esélyét, ezáltal a gazdasági kártétel kockázatát. Tehát a monokultúra, azaz a kultúrnövény önmaga utáni termesztésének kerülése az egyik legfontosabb alapelv. A 3–4 éves vetésforgó a kukoricabogár eltűnését eredményezi, mivel az áttelelt tojásokból kikelő lárvák nem találnak megfelelő táplálékot, így elpusztulnak. Fontos még a téli csapadékot megőrző okszerű talajművelés és a fajtaválasztás, mivel a rövid tenyészidejű hibridek általában kevésbé károsodnak.

A rovarölő szeres vetőmagcsávázás a talajlakó és fiatalkori kártevők nagy része (pl. kukoricabarkó, földibolhák, levéltetvek) ellen önmagában is eredményes, de sajnos a kukoricabogár lárvája ellen önmagában nem mindig elegendő. Ennek oka, hogy az inszekticid hatóanyagok elsősorban csúcsirányba áramlanak. A csávázás ezért vetésváltás után, megelőző jelleggel, illetve gyengén vagy közepesen fertőzött területeken javasolt. A lárvák kártételét a gazdasági küszöbérték alatt lehet tartani a vetéssel egy menetben adagolt talajfertőtlenítő készítményekkel. A védekezés hatékonysága nagyban múlik azon, hogy mennyi idő telik el az alkalmazás és a lárvakelés között, valamint a csapadékviszonyoktól is függ. Csapadék hiányában a hatóanyag felszabadulása is, lebomlása is lassúbb. Eddig a legjobb hatékonyságot a granulátum formulációjú készítmények engedélyezett dózisai adták.

Az utóbbi évek növényvédelmi gyakorlatában széles körben elterjedt a kukorica talajlakó károsítóival szemben a klotianidin hatóanyag. A hatóanyagot granulátum formában tartalmazó készítmények tökéletes hatásához szükséges, hogy a vetéskor helyes dózisban kijuttatott granulátumok a kukorica vetőmaggal egy szintbe kerüljenek. Ennek érdekében különösen fontos a vetőgépek és a granulátum szóró adapterek pontos beállítása a vetés megkezdése előtt.

A klotianidin hatóanyagot tartalmazó talajfertőtlenítők köre új termékkel bővül 2013-ban. A rovarölő szert granulátum formában tartalmazó készítmény neve Cheyenne 1 G, forgalmazója pedig a Nufarm Hungária Kft.

Farkas Ádám
Nufarm Hungária Kft.
www.nufarm.hu